A kubaiak által az évtizedes amerikai szankciók alatt tökélyre fejlesztett zseniális leleményességet bevetve az 56 éves Pino átalakította 1980-as, lengyel gyártmányú Polski Fiatját. A kisautó immár faszénnel üzemel, amely nemcsak olcsóbb, de jóval hozzáférhetőbb energiahordozó is a benzinél, mióta Washington januárban leállította a karibi szigetország kőolajellátását.
Pino a saját műhelyében építette meg a szerkezetet az ötezer lelkes Aguacate városkában, Havannától mintegy 70 kilométerre keletre. A település egykor egy mára bezárt cukorfinomítóból élt, ma viszont tehénlegelők és kőbányák veszik körül, ahol a munkások vállukra vetett hosszú kézifűrészekkel gyalogolnak a műszakba.
A városban Pino valóságos hírességnek számít, ahogy kéthengeres Polskijával végigpöfög a kátyús utcákon, hátulján a jellegzetes, odahegesztett 60 literes tartállyal. A helyiek összegyűlnek szelfizni a géppel: vannak, akik hitetlenkednek, míg mások azonnal azt tudakolják, nekik is tudna-e építeni egyet.
Hulladékból épült technika
Pino a fagázzal működő berendezést teljes egészében hulladékból és újrahasznosított alkatrészekből rakta össze. A faszén egy átalakított propángáztartályban izzik, amelyet egy transzformátor fedelével zárt le légmentesen. A szűrőrendszer egy rozsdamentes acélból készült, régi ruhákkal kitömött tejeskannából áll.
Pino március 4-én gurult ki először a faszénnel hajtott Polskival. Az egyik korai tesztút során az autó gond nélkül teljesített egy 85 kilométeres távot, végsebessége pedig elérte a 70 km/órát. A honfitársak le vannak nyűgözve.
„Ez valami elképesztő. Szóhoz sem jutok” – mondta a 27 éves Yurisbel Fonseca, aki még a motorjával is megállt, hogy közelebbről megnézze és lefotózza a gépet. Az 53 éves Narvis Cruz egyenesen „az év találmányának” nevezte a szerkezetet.
Cruz maga sem kispályás, ha a jellegzetes kubai sufnituningról van szó. Egy 1953-as Pontiacot vezet, amelyet egy 1940-es évekbeli Perkins dízelmotor hajt, egy Mercedes sebességváltójával, a cseh AVIA kormányművével és a keletnémet IFA differenciálművével megspékelve. „Ez Kuba” – nevetett Cruz. „Egy mindenféléből összedobott saláta.”
A hiánygazdaság régóta mindennapos jelenség a szovjet típusú tervgazdaságra épülő Kubában. A helyzet azonban tovább romlott, amióta az Egyesült Államok megbuktatta a venezuelai elnököt, Nicolás Madurót, ezzel elvágva a venezuelai olajszállítmányokat, miközben vámokkal fenyeget minden olyan országot, amely üzemanyagot szállít Kubába.
Az áramkimaradások mára megszokottá váltak, a benzint pedig szigorúan fejadagolják. A feketepiacon a benzin literje 8 dollárt (2700 forint) kóstál, ami a hivatalos ár hatszorosa.
De térjünk vissza a feltalálóhoz. Pino korábban már épített egy motorkerékpárból kialakított gépet, amely egyszerre három tehenet tudott megfejni. Elmondása szerint már évek óta fontolgatta a faszénnel hajtott automobil ötletét, amelyet eredetileg néhai nagybátyja inspirált. Emellett komoly elismeréssel adózott az Edmundo Ramos, a DriveOnWaste.com mögött álló argentin innovátor által népszerűsített bárki által elérhető terveknek is.
Válságos időkben mindig előkerül
A fagáz magas, legalább 7-800 Celsius-fokos hőmérsékleten, korlátozott mennyiségű oxigén felhasználása mellett lezajló tökéletlen égés mellett jön létre. A folyamat során az égés alapanyagául szolgáló fából gázok szabadulnak fel, melyek közül számos éghető, így a keletkezett magas hőmérsékletű keverék a lehűtést és szűrést követően felhasználható a benzinüzemű motorokban.
Először az első nagy gazdasági világválság idején, az 1920-as végén terjedt el a fagáz generátor is, aminek komoly előnye volt, hogy bármilyen éghető anyagból képes volt a belső égésű motor számára alkalmas gáz előállítására. Ugyanígy a II. világháború alatt is megszaporodtak a fagázzal hajtott autók.
Egy átépített Ford az 1970-es évekből Fotó: WATFORD/Mirrorpix/Mirrorpix via Getty Images
„Mind a németek, mind az oroszok eredményesen munkálkodtak a légnemű üzemanyaggal. A távoli szibériai tájékon fagázüzemű autóbuszokkal és teherautókkal közlekedtek, mert elgázosítható anyagot úgyszólván mindenhol lehetett találni. A német Opelt és Volkswagent a krónikus kőolajhiány ösztönözte arra, hogy fa-, illetve faszéntüzelésű, gázmotoros teher- és személyautókat készítsen.
A negyvenes években a budapesti taxik jelentős részét gázüzeműre alakították át. Ezek a kocsik messziről felismerhetők voltak a tetőre vagy a hűtő elé szerelt gáztartályaikról.” ‒ Autó-Motor, 1990. július‒december (43. évfolyam, 13‒24. szám)
