Az egyedi, különleges darabokat leszámítva hosszú évtizedek óta minden egyes autó belterében találhatunk műanyagot. Hol kisebb, hol nagyobb arányban, de az anyag mindenhol ott van. Nincs persze ebben semmi meglepő, hiszen olcsó, előállítani sem nehéz, és könnyű vele dolgozni.
A pozitívumok mellé persze bejött jó pár negatív tényező is az elmúlt évek során. A műanyagokat mostanában azért nem kedveli a világ, mert felismertük, hogy töredezik, ráadásul nagyon apró, láthatatlanul kicsi darabokra. Így jönnek létre a mikroműanyagok, melyek az agyunktól a nemi szervünkig mindenhova eljutnak. A gond ezzel az, hogy a szervezetünkbe alapvetően egyáltalán nem való anyagokról továbbra sem tudjuk, mit okozhatnak pontosan, de ha már a fejünkbe fizikailag is beférkőznek, a lehetséges következmények között számolni kell a gyulladásokkal, a neurológiai rendellenességekkel, de olyan komolyabb betegségekkel is, mint a Parkinson- vagy az Alzheimer-kór.
Ennek kapcsán készült nemrég egy tanulmány Franciaországban, mely éppen azt vizsgálta, hogy mekkora a levegő mikroműanyag-tartalma különböző zárt terekben. Mintát vettek otthonokból, de autókból is rövidebb, illetve hosszabb, valamint városi és autópályás vezetéseket követően is. Ezek során az ablakok végig zárva voltak, a légkondi pedig közepes fokozatra volt állítva, és beengedte a kinti levegőt is.
Az eredmény nem volt túl fényes: egy köbméternyi kocsibeltér 2238 részecskét tartalmazott, ami jóval magasabb, mint a lakásokban mért 528-as érték. Ha másért nem, emiatt azért érdemes néha lehúzni az autó ablakát, lehetőleg valami tiszta levegőjű helyen.
Az autó mikroműanyaggyárát egyébként az abroncsok jelentik, ezzel a kérdéskörrel néhány évvel ezelőtt az Audi már el is kezdett foglalkozni:
