A Citroën pimaszul aranyos Kacsáját, a 2CV-t arra találták ki, hogy kereket adjon a második világháború utáni Franciaország gazdái alá. A koncepció még a háború előtt született, egy olyan korban, amikor a jórészt mezőgazdaságból élő vidéken még rengetegen lóval és szekérrel jártak.
Az akkoriban a Michelin tulajdonában lévő vállalatnál egy felméréssel igyekeztek leszűrni a lényeget: mit kell tudnia egy ilyen autónak, és – ami talán még fontosabb – mire nincs szükség!
A projekt fedőneve: TPV (Toute Petite Voiture, azaz Nagyon Kicsi Autó)
A terveket Pierre-Jules Boulanger álmodta meg és felügyelte, aki vasmarokkal tartotta be az eredeti paramétereket: az autónak el kellett bírnia négy embert, akár 50 kg (mezőgazdasági) terménnyel együtt, mindezt 50 km/órás sebességgel, és ha a helyzet úgy hozta, boldogulnia kellett a földutakon és a sárral borított szántókon is.
1948-ra elkészült az autó, az első példányokat pedig 1949 elején szállították ki. Ekkorra kapta meg a 2CV nevet, ami a Deux Chevaux, azaz Két Lóerő rövidítése, utalva a motor teljesítménye alapján számított adókategóriára.
A Kacsa több mint 40 évig maradt gyártásban, és ezalatt 3,8 millió darab került belőle az utakra. Ha pedig hozzávesszük a 2CV különféle változatait, mint a Mehari, a Dyane, az Ami és az Acadiane, ez a szám egészen 9 millióra duzzad!
Ekkora merítésben vannak kifejezetten ritka, furcsa darabok.
A Kacsa egyik legkülönlegesebb darabja a 2CV 4×4 Sahara. Míg a szériaautó tökéletesen megbirkózott a francia vidékkel, Franciaország számos észak-afrikai gyarmatának kemény terepviszonyai már komolyabb erőt, és ideális esetben összkerékhajtást követeltek. A megoldást a 2CV 4×4 Sahara jelentette, amelyet 1958-ban mutattak be, és egészen 1971-ig gyártottak.
A hosszú gyártási időszak azt sugallhatná, hogy rengeteg készült belőle, de a valóság az, hogy mindössze 693 (egyes források szerint 694) darab gördült le a Citroën gyártósorairól.
Összkerékhajtás dupla motorral
Ahelyett azonban, hogy egy erősebb motort fejlesztettek volna az akkoriban használt 12 lóerős kéthengeres helyére, és beépítettek volna egy hagyományos összkerékhajtási rendszert, a Citroënnél egy teljesen más utat választottak. Az elöl lévő eredeti 425 köbcentis erőforráshoz ugyanis betársult egy második a csomagtartóba, ami lássuk be, nem a legszokványosabb módja a teljesítménynövelésnek!
Emellé járt egy második sebességváltó, valamint egy különálló második üzemanyagtartály is. A váltókat egy rudazat kötötte össze, így szerencsére mindenhez egyetlen kezelőszerv tartozott.
Ennek a zseniális elrendezésnek az az előnye, hogy a hajtásláncok lényegében szét vannak választva, így (mindkét motor működtetése esetén) tökéletes az állandó összkerékhajtás. Mindez szó szerint megduplázta a Kacsa lóerőinek számát: egy motorral állítólag 65 km/óra volt a végsebessége, mindkettőt használva viszont elérte a 105 km/órát is!
