A Ford T modell nem csupán a hétköznapi autózást, de magát az autóipart forradalmasította, ez a jármű tette lehetővé a középosztálybeli amerikaiak számára az autózást, és ez volt az első megfizethető autó is, ami többek között a Frederick Winslow Taylor által feltalált gyártósornak volt köszönhető.
Sok apró dolog hozzájárult ahhoz, hogy az autó árát alacsonyan tudják tartani és így tömegek vásárolják (15 millió darab talált gazdára). Ezek egyike az autó színe is.
A Ford T modell első példányai 1908-ban gurultak ki a detroiti gyárból, kezdetben többféle színben: szürke, zöld, kék és piros. 1914-től azonban a Ford kizárólag fekete színben kínálta a T modellt, és ez a gyakorlat egészen 1925-ig tartott. Ez az időszak egybeesett a mozgó gyártósor bevezetésével, amely jelentősen növelte a termelés hatékonyságát.
A fekete szín választása több gyakorlati okra vezethető vissza:
- Gyors száradás: a “japán fekete” (Japan black) nevű festék, amelyet a Ford használt, gyorsabban száradt, mint más festékek, ami csökkentette a gyártási időt.
- Költséghatékonyság: a fekete festék olcsóbb volt, és az egységes szín használata egyszerűsítette a gyártási folyamatot, mivel nem kellett időt és erőforrást fordítani a festékek cseréjére vagy a festékszórók tisztítására.
- Tartósság: a fekete festék tartósabbnak bizonyult, ami hosszabb élettartamot biztosított az autóknak.
“A vevő bármilyen színű autót választhat, amennyiben az fekete” – ez az idézet állítólag Henry Fordtól származik, és először Ford 1922-es önéletrajzában jelent meg. Gyakran idézik, de egyesek úgy tartják, hogy ez valójában így soha nem hangzott el a szájából.
Aztán 1926-ban a Ford újra bevezette a színválasztékot a T modellnél, többek között zöld, bordó és szürke árnyalatokban. Ez egyrészt a versenytársak nyomása miatt történt, akik már kínáltak színes autókat, másrészt az új, gyorsabban száradó festékek megjelenésének köszönhető.
