1933-ban született egy hamburgi tejgyáros fiaként Karl Lagerfeld, aki ennél fogva jómódban nevelkedett. Húszévesen költözött anyukájával Párizsba, két évvel később saját tervezésű, női kabátjával nyerte el a Nemzetközi Gyapjútanács díját. Innen indult meg tervezői karrierje, ám a nemzetközi siker egészen 1972-ig váratott magára. Ekkor aszimmetrikus szabású, fekete-fehér kollekciója aratott hatalmas sikert. Ezt követően már a Chanelnek dolgozott a német tervező, de a H&M-ben is megvásárolhatóak voltak munkái. 2019 februárjában, 85 évesen halt meg Párizsban.
Azt viszont kevesen tudják róla, hogy az autóiparral is volt kapcsolata időről időre. 1992 tavaszán mutatták be a Genfi Autószalonon azt az E32-es kódjelű 7-as BMW-t, melyet az Individual, tehát az egyedi igényeket kielégítő részleggel együtt tervezett Lagerfeld. Nem hagyott érintetlenül semmit és ez már az autó fényezésén is látható. A fekete és ezüst árnyalatokat vékony díszcsík választja el egymástól, a felnik az M5-ösről származó aerodinamikus, fék hűtését segítő darabok. Az autó persze a 750iL jelzésű csúcsváltozat, 5 literes, V12-es motorral, melynek 300 lóereje repítette a 7-est.
Steppelt bőr és olyan kiváló anyagok uralkodnak a beltérben, mint a különleges Walknappa és a Nubuk, valamint E. Goyard Ainé finom szövetei. Ezt az autót nem csak megtervezte, de használta is a divattervező. Sofőrrel ugyan, de elöl utazott a limuzinban. A beltérben kialakított helyet fax készüléknek, zsebkendőtartónak és a fényképezőgépének is.
Karl Lagerfeld második Individual 7-ese már jóval kiforrottabb stílusú lett. 2000-es évre már lassan tizedik esztendeje működött a BMW Individual részlege, ami ma is az M GmbH-hoz tartozik, azonban ekkor még nem volt annyira elterjedt a személyre szabott autó, ezért a bajorok másodjára is Lagerfeldhez fordultak egy kis stílusért és persze népszerűségért. Ehhez szintén az akkori zászlóshajót választották, annak is egy különleges, hosszítottnál is hosszabb verzióját, az L7-est.
Elnöki limuzin ez egészen különlegesen elkészítve, hiszen a szokványossal szemben a karosszéria aranybarna és bordós árnyalatú, színátmenetes fényezést kapott, ami azóta is szokatlan a szemnek. Ehhez igazodik a nyeregbarna bőrrel és alcantarával borított utastér is, amihez a legdrágább fákból készítettek intarziás díszbetéteket.
Exkluzívabb aligha lehetett volna az autó. Ebből már nem hiányozhatott a vezetőt az utasoktól elválasztó üvegfal, melyet elektromos függönnyel takarhatnak el a hátul ülők, akiknek a szokásos kis asztal, pezsgőhűtő és kispárnák mellé telefon, televízió és videó lejátszó, valamint fax készülék is jutott. Ez jól tükrözi a kort is.
Mindössze 899 példányban gyártották az 5,4 méteres L7-est, melyben a 750-es 5,4 literes V12-es motorja dolgozott kellemes 320 körüli lóerős teljesítménnyel és tekintélyes 490 Nm csúcsnyomatékkal. Ezzel utazott a jellemzően sötét napszemüveget és fehér inget hordó Karl Lagerfeld.
