Kipróbáltuk az új BMW 2-est, meglepődtünk az árán!

Ahhoz képest, hogy 2-essel kezdődik a neve, az új BMW Gran Coupé négy és fél métert meghaladó hosszával nem olyan régen még simán elment volna prémium középkategóriás modellnek is. 4546 mm hosszú, 1800 mm széles tükrök nélkül, 1445 mm magas, tengelytávolsága pedig 2670 mm. Mindez optikailag nyúlánk, keskeny, lapos formává áll össze, ami akkor a leghatásosabb, amikor az ajtókat megnyitva kiderül, hogy keret nélküliek az oldalablakok. Az orra a mai gyalogosvédelmi puffasztások miatt egy kicsit ormótlan, túl magas, de így is vannak szögek, ahonnan a 2 GC félelölről-elölről is kifejezetten jól tud kinézni.

Jól állnak neki az M betűk

Sok az izgalmas kis részlet, amibe belekapaszkodhat a tekintet, bár itt-ott zavaró, hogy a cél tényleg csak a szórakoztatás (ilyen a tömör álszellőző a hátsó kerék előtt). A fények is divatosak, elegánsak, és ne aggódjatok ‒ a legdrágább verzióban a hűtőmaszk is körbe lesz világítva.

Bár formailag követi elődjét, a részletek eltérőek. Mások az új modell lökhárítói, eltérőek a fényszórók és a hátsó lámpák is. Leginkább oldalról hasonlítanak az autók. A felnifetisiszták 17-estől 19-esig válogathatnak a keréktárcsák között.

Az alapdízel a 18d, ugyanez mild hibrid kiegészítéssel a 220d. Kétliteres dízelmotor, fronthajtás, hétfokozatú, dupla kuplungos automata

Alapáron mechanikus állítású, a drágább változatban motoros mozgatású, nem túl passzos, inkább kényelmes félkagylóülésekbe huppanhatunk az első traktusban. Német márkához illően a BMW elképesztő állítási tartományokat kínál még ebben az alacsony, keskeny kocsiban is. A vezetőülés szinte a csomagtartóig hátratolható, a kormány a szélvédőig benyomható, így az emberiség haranggörbéjének kb. 99,9%-án belül bármilyen testalkattal, testmérettel meg lehet találni a kellemes vezetői pozíciót.

Hátul szűkösebb a hely, de 180 centivel még sem a fejteret, sem magam mögött a lábteret illetően nem volt okom panaszra. Széltében viszont nem nagyon terjeszkedhetünk. Még egyedül hátraülve is inkább felhajtottam a középső könyöklőt és a kocsi középvonala felé húzódtam; három felnőttnek hátul nemhogy nem gran, de kifejezetten petit lenne a 2-es Gran Coupé.

Az utastér széltében szűkös, hosszában meglepően tágas

Szemre kifejezetten tetszetős, modern és prémiumhangulatot áraszt a kocsi belseje. Ajtóbelsők nagy Harman-Kardon hangszórófedelekkel, piros-kék cérnákkal hímzett műszerfal, szépen ívelt infotainmentpanel, nagy, nyitható üvegtető, pufók, de még jól markolható M-es kormány, fémmel dekorált, komolyságot sugalló álló gázpedál; a jól felszerelt, sok M-es kiegészítővel megpakolt tesztautókban optikailag minden adott volt ahhoz, hogy egy igazán menő kis új BMW-ben érezhessük magunkat.

Aztán, ahogy elkezdünk körbetapogatózni, szimatolni, pláne vezetni, nagyrészt kiszorítja belőlünk a lelkesedést a XXI. század első negyedvégének korszelleme.

Jópofa a fektetett vesemotívum az A oszlop tövében

„Vegán” (magyarul mű-) bőr feszül a székeken illatos tehénhéj helyett még a fullextrás modellben is. A vastag szőnyeg és a puhított felső ajtóburkolatok közötti övezetben kemény, nagy, sima, fantáziátlan felületű műanyag lapok sunyítanak. És persze ott az átkozott érintőképernyő: 10,7 col átlóval, szépen egybeépítve a 10,25 colos infopanellel a kormány mögött. A BMW ebben a kategóriában még mindig kritikátlanul fut a Tesla után; se iDrive-konzol, se dedikált klímakonzol nem került az új 2-es Gran Coupéba. Sovány vigasz, hogy a navigációs rendszert immár kiterjesztett valóság támogatja: a képernyőn felbukkanó nyilak és egyéb jelzések segítik a helyes ösvényen maradást. Csak hát kinek van ideje folyton a képernyőt nézni az út helyett?

Egy hangerőszabályzó tárcsának és a kormány szerencsére valódi fizikai gombjainak azért örülhetünk, de még jobban örülnénk, ha a Škoda és lassan az egész VW-csoport után a BMW se restellne visszatolatni az érintőképernyő-központúságból és rájönne, hogy egy mozgó, billegő, rázkódó autóban a sofőr nem utas! Neki elsősorban az úton kell tartania a figyelmét és a tekintetét még akkor is, amikor melege van, fázik, mobilhívást indítana vagy újraprogramozná a navigációt. 

Az egyszerűbb technikájú kocsikban 430, a mild hibridekben 360 literes csomagtartó nem kicsi, de a szedános nyitás miatt nehezen pakolható, mélyebb részei nehézkesen hozzáférhetők.

Szép, letisztult és nagyon vacakul használható az érintőképernyőre alapozott klímavezérlés

A BMW marketingesei bizonyára alaposan megkutatták, mit várnak a márkától a vevők ebben a kategóriában – legalábbis erre utal, hogy a 2 Gran Coupé a generációváltással csak a minimális mértékben villamosodott. Némely motorváltozatban megjelent a 48 voltos elektromos hálózat és vele egy minimális elektromos rásegítés (mild hibrid rendszer), de se plug-in hibrid, se elektromos verzió nem készül ebből a modellből. Egyelőre.

A belépő benzines a 216 jelzésű, másfél literes, háromhengeres motor, 122 lóerővel, épp-csak-hogy tíz másodpercen belüli, 9,9-es 0-100-as gyorsulással. 170 lóerős a 220 jelzésű modell, ugyanezzel a kicsi motorral. A 223 már kétliteres, négyhengeres, 218 lóval, az M235-ben pedig kereken 300 lovas ugyanez a blokk. A kétliteres benzinmotorhoz kötelezően jár az xDrive is. Dízelből kettő van: a 218d 150 lovas, a 220-ben pedig 163 lóerővel gazdálkodhatunk, a 48 voltos mild-hibrid rendszer enyhe rásegítésének köszönhetően.

Kétliteres benzines a 223-ban

Kézi váltóval nem lehet 2-es Gran Coupét venni – de ez nem olyan nagy baj, mert a hétfokozatú, duplakuplungos automata gyorsan és ügyesen vált, akár kézi üzemmódban is. Az viszont, ha nem is feltétlenül baj, kevésbé érthető, hogy a BMW miért nem kínál dízel-4×4 párosítást; logikus lenne egy ilyen mindig stabil, de közben takarékos, néha akár vontatásra is jól használható változat.

Feszes mozgású, jól irányítható, élvezetesen vezethető autó az új 2-es Gran Coupé, még dízelmotorral is. A rossz utakat viszont nem szereti, a repedéseket, kátyúkat szívfájdító, pénztárcasajdító csattanásokkal, ütésekkel reagálja le a futómű. Az akusztikai komfort a legális autópályatempóig rendben van, 130-140 felett viszont egyre tolakodóbban támadja az amúgy remek hangzású hifi munkáját a felhangosodó gördülési zaj. (A remek hangzású hifi alatt a feláras, 12 hangszórós rendszert értem – az alapmodell 6 hangsugárzós, 100 wattos rendszerét most nem tudtuk meghallgatni.) 

Élmény szempontjából nyilván a 4×4-es benzines az igazi. A 223 jelzésű, 218 lóerős kétliteres benzines se lehet rossz, de a 300 lovas M235i vitán felül nagyon erős, szép hangú, gyors, még az Euro 6-os időkben is egész élénk gázreakciókat produkáló autó, komoly elektromos segítség nélkül is.

Azért ez sem „igazi” BMW.  xDrive ide vagy oda, ez a kocsi is alapvetően fronthajtású viselkedést mutat, enyhén orrtolós, elölkaparós a forszírozott kanyarokban. És persze minden gázadásnál sóhajt egyet az ember, amiért elmarad az a kellemes kis hosszmotoros csavarintás, ami oly sokáig megvolt még a legkisebb BMW-kben is.

Gyári sajtófotók száguldás közben: jól áll neki a sebesség

De mit boomerkedek én! Ha nem foglalkozunk a történelmekkel és a régi tapasztalatokkal, csak a mára koncentrálunk, akkor azt érezzük: jó kis autó ez! Gyors, erős, bármikor kapható egy kis kontrollált sodródásra is, ha olyanok a körülmények. Mindig jó beülni a bal egybe és egy kicsit mindig rossz kiszállni onnan. Akárhol is hajt, a 2 Gran Coupé is olyan BMW, hogy az ember hajlamosabb a hosszabb utat választani, hogy egy kicsit tovább tartson az élmény.

Amikor a menetpróba szünetében megtudtuk, mennyibe is kerül a kocsi, meglepődtem. Amilyen rémisztő számokat szoktunk látni mostanában az újautó-árakkal kapcsolatban, a 13-assal kezdődő induló listaár egyáltalán nem kellemetlen. A BMW 2 Gran Coupé árazása ott van, ahol lennie is kell: úgy egymillióval az Audi A3 Limousine felett és kettővel a Mercedes CLA alatt:

Megalapozott fogyasztási adatokról majd az igazi tesztek után tudunk beszámolni, de a dízel nagyon barátságosan elvan öt liter körül, ha finoman megyünk vele, a benzines-összkerekes M235 pedig ahhoz képest, ahogy próbálgattuk az M3-ason, teljesen elfogadhatóan mutatott 9,6 litert százon a kijelzőn.

A BMW 2 Gran Coupé hagyományidegen konstrukciós sajátossága ellenére a szerethető mai BMW-k közé tartozik, bár a háromhengeres benzines változatokért azért nehéz lelkesedni. A kétliteres, benzines, 4×4-es benzinest emlékezetes élmény vezetni, a dízel pedig nem csak elég dinamikus ahhoz, hogy mindenre elég legyen a forgalomban, de még viccesen takarékos is tud lenni. A titkos tippünk egy xDrive-os dízel lenne, de ilyen – egyelőre – nincs.