A vadonatúj Renault Captur belső anyagaira odafigyeltek, a tesztautóban ahol kell, ott puha minden anyag, az üléskárpit nemcsak csinos, hanem a tapintása is jó, a lebegő középkonzol pedig roppant látványos megoldás. Okosan átgondolták, hol van szüksége a vezetőnek kisebb-nagyobb tárolóhelyekre, így a telefont, aprót, kulcskártyát, akármit pillanatok alatt el ehet pakolni az utastérben. Kesztyűtartója is gigászi és nem hagyományos módon nyílik, hanem fiókként csúszik az anyósülésen helyet foglaló ölébe. Összesen 27 liternyi helyet lehet teletömni apró bigyókkal az utastérben.

Hosszabb, de még mindig nem elég hosszú az ülőlap
A Captur megkapta a Clio/Duster belsejéből már ismert tekerőgombokat a klímapanelen és a zongorabillentyű-szerű gombsort is. Műszerfala digitális, itt éppen a kisebb 7 colos, szélein fix műszerekkel, de van belőle 10,25 colos kijelzős változat is. Középkonzoli központi kijelzője viszont óriási, és a nem megszokott függőleges tájolás mellett még kicsit ívelt is. Ennek a dizájnon túl használati értéke is van, a görbe felületen kevésbé zavaró a tükröződés. A kijelző képe amúgy csodás, éles, kontrasztos, mindent tud, amit kell.

A vezető van a középpontban
Igaz ugyan, hogy a belső anyaghasználata tényleg nagyon korrekt, puha, szép, igényes minden, de kicsit ront az összképen, hogy zörög. A lebegő középkonzol – ami amúgy nekem a térdemet is nyomja – folyamatos, finom nyöszörgése biztos van, akinél már átlépi a fájdalomküszöböt egy új autónál. Engem viszont a bal oldali szellőzőrostély mélyéről jövő cicergő zörgés kergetett az őrületbe. Csapkodtam finoman és erősebben is, vézna ujjú makiként próbáltam kipiszkálni belőle a zörgő gonoszt, de hasztalan, a zörgés megmaradt az amúgy csendes utastérben. Jó hír, hogy autópályán minden nyöszörgés egy csapásra megszűnik, és végre zavartalanul, kisimult idegekkel lehet vele autózni.

Elektronikus vezérlésű a váltó, így nem kell sok hely a fokozatválasztónak
A Renault kulcsnélküli-ajtónyitása, -indítása parádés dolog. Nemcsak azért, mert nem egy ordas nagy csombékot kell magunkkal cipelni, hanem csupán egy vékony kártyát – a korábbi kivitel még ennél is vékonyabb volt, nagyjából bankkártya méretben – hanem azért is, mert tényleg semmit nem kell csinálni, ha zsebben van. Se kilincset simogatni, se gombot nyomkodni, se semmit. Ha közel érez magához autó, akkor először csak felkapcsol pár fényt, hogy érezzük, örül nekünk, majd ha még közelebb megy hozzá a sofőr, nyitja az ajtókat, kihajtja a tükröt. Kedves dolog.

Digitális műszerfal, a szélein állandó, fix műszerekkel
Kellemes meglepetés, hogy míg például a PSA-modellek az idők végezetéig bootolnak, még egy nyüves ülésfűtés beindítása is percekig tart, miután elindultunk, a Renault-val már a fedélzeti rendszerrel tudtam felhívni a – telefonnal nyitható – mélygarázs kijárati kapuját. Pedig nem egy többszintes labirintusból kell kievickélnem vele, hanem úgy 50 méter van a parkolóhely és a kijárat között, ennyi elég volt a csatlakozáshoz.
Szerencsére a kasztni hosszának gyarapodása az utastérben is észrevehető, a hátsó utasok lábterébe 17 milliméter plusz került, de nőtt az első ülések ülőlapjának hossza is két centiméterrel, a köztük lévő távolság pedig 15 mm-rel. A hátsó sor középső ülésének szélessége is nagyobb lett, ez 4 cm-rel nőtt. Hátul a plusz centik mellett a szellőzőnyílásnak és a két darab USB-csatlakozónak is örülhetnek, akik itt utaznak. A helykínálat 190 centivel is elég, és még a kartámasz is jó magasságban van, sőt, aludni is klasszul lehet menet közben, van hova támasztani a fejet.

Nőtt a lábtér is, az ülések sínen tologathatóak
Csomagtartója 422 literes – a dízelé valamivel kisebb, az csak 406 liternyi csomagot nyel el – de ha a tologatható második üléssort teljesen előretolják, akkor máris 536 literes – dízelnél 520 liter ez az adat – lesz a csomagtartó. Ha ez még mindig nem elég, akkor a háttámlák lehajtása után 1275 liternyi tér várja a mosógépet, biciklit.
