A legtakarékosabb minifurgon

Röviden – Ford Transit és Tourneo Courier
Mi ez?	Tolóajtós kis dobozos, személyautó és haszonjármű változatban egyaránt
Mit tud?	Keveset fogyaszt, jó értelemben igénytelen, csendes, szép
Mibe kerül?	4,48 millióról indul a személyautó (1.5 TDCi), 3-ról a teher (1.0 Ecoboost)
Kinek jó?	Aki a lehető legkisebb, legtakarékosabb, talán legszebb, de cseppet sem a legolcsóbb kis tolóajtóst keresi

Először is tegyük helyére ezt a kocsit a Ford alaposan megbonyolított új nevezéktanában. Ford – eddig világos. Transit: a szó immár nem egy meghatározott furgontípust jelent, csak annyit, hogy haszonjárműről van szó. Illetve a legnagyobb teher-Ford neve csak csupán Transit, és kész, nem Transit Transit. A nagyobbik közepes modell a Custom, Transit Custom, ha dobozos, de Tourneo Custom, ha soküléses, mert a haszonjármű-alapú személyautókat immár mindig Tourneónak hívja a márka. Courier: ez a friss modell tulajdonképpeni neve. Vagyis Transit Courier a teherautó, Tourneo Courier a személyautó verzió. Bár néha a személyautót Kombiként is szokták említeni. Vigyázat: van még a Transit, illetve Tourneo Connect is, ami kiköpött olyan, mint az új Courier, csak kicsit nagyobb. Ebből a nyújtott tengelytávút Ford Grand Tourneo Connectnek hívják. Minden világos, ugye? Nos, akkor nézzük, milyen autó is a Transit illetve Tourneo Courier. Vagy Kombi.

Takarékos

A fenti bevezető után velünk maradt két darab olvasónknak most megmondjuk, hogyan kezdődik a Courier sajtóanyaga: „A Ford legelső, kisméretű Transit haszonjárműve mind a dízel-, mind pedig a benzinmotorok terén kategóriaelső fogyasztási értékekkel dicsekedhet.”

Papíron ez 3,7 literes átlagot jelent az 1,6 literes dízellel, 5,2 literest a benzinessel, de csak a feláras stop-start motorleállítgatással, és persze a legkönnyebb, 1135, illetve 1115 kilós furgonváltozatra értve. Hogy mennyire elszakadt a valóságtól a szabványos fogyasztás-mérés, jól jelzi, hogy a dízeles adathoz kis lábjegyzet is van a prospektusban: 100 km/h-s sebesség-határolóval felszerelt változat esetén. A valóságban 6, de inkább 7 literrel lehet tervezni a benzines autó fogyasztását, 4,5, de inkább 5 literrel a dízelekét, ha autópályára is akarjuk vinni néha a magas, szögletes autót.

Az is érdekes, hogy a kocsihoz kapható harmadik motorral, az 1,5 literes dízellel egy decivel magasabba a papír szerinti fogyasztás, mint a 20 lóerővel erősebb 1,6-ossal. És az is érdekes, hogy több motor nincs, csak a háromhengeres benzines és a két, majdnem egyforma lökettérfogatú és teljesítményű dízel. (Igaz, az 1,6 literes két teljesítményszintben is kapható.) Az meg már valami rettentően érdekes, hogy a kis benzinmotor Romániában, a kisebbik dízel Indiában készül. (Az 1,6 literes dízel brit termék.)

A Courier akkor tud tényleg takarékos lenni, ha az alsóbb fordulatszám-tartományban, szigorúan országúti tempónál maradva közlekedünk vele. Akkor viszont nagyon, hiszen modern, turbós motorjait pont ilyen jellegű használathoz tervezték. A szervizciklus 30 ezer km, minden motorra.

Szép

Ritkán mutat olyan impozánsan egy kisteherautó-flotta, mint a Frankfurtban az újságírók tiszteletére felsorakoztatott Courierok:

Az agresszíven lecsapott orr, az immár Ford-stíluselemmé vált hatszögletű hűtőmaszk (lásd még: Aston Martin, MINI), a keskeny fényszórók és a szögletes, rövid kasztni sokkal sportosabbnak és persze erősebbnek mutatja ezt a kisautót, mint amilyen valójában. Az is növelte a hatást, hogy nem a legolcsóbb fehérben találkoztunk a kocsival, hanem élénk, ragyogó pirosban és babakékben (a katalógusban: jéghegy-kék) tündöklő Courierokat kevertek a semleges szürke kocsik közé a rafinált szervezők.

Praktikus

Mind a teherautó, mint a személyautó használata közben érezni, hogy alaposan végiggondolták a Fordnál, mire is fogják használni majd a vevők az autót. A felmosható műanyagpadlót, a sok tárolórekeszt, a nagyon könnyen nyitható ajtókat sokra értékelheti, aki gyakran szokott zsákolt terményt, tálcás péksüteményt vagy izgága gyermekeket szállítani a hétköznapokban. 453 mm széles oldalsó nyílást tár fel a 250 ezer nyitással tesztelt oldalajtó, 2,59 méter hosszú karácsonyfa is elfekhet a kocsiban, a Courier 660 kg hasznos terhelhetőséget kínál.

A tényleg zseniális padlótól és az immár szinte minden Fordon bevezetett tanksapka nélküli töltőnyílástól eltekintve nagy durranás azért nem volt a Fordban, de az alapkivitelű Ambition mellett csupán egyetlen alternatívaként létező Trend felszereltségű kocsikban méltányoltuk az esőérzékelő ablaktörlőt, az automata világítás-kapcsolót, automata klímát, kormányról vezérelhető hifit, tempomatot. Vagyis azokat az extrákat, amik még ma sem teljesen hétköznapiak a kisáru-szállítók extralistáin. A menetstabilizáló elektronika is a szériafelszereltség része a Courieren, ahogy a négy légzsák is, felárért pedig akár térdlégzsák is vásárolható a kocsihoz.

A 2,3 köbméteres raktérhez könnyű hozzáférni a – felárért – kétoldali tolóajtókon vagy a kétszárnyú, kiakasztható, 180 fokig kitárható hátsó ajtópáron át. A személyszállító kivitelen a hátsó ajtó felfelé nyílik. Kívánságra a Ford kivehető utasüléssel, kifordítható csomagráccsal ellátott kivitelben is gyártja a Couriert. Az alapvetően jó ergonómiájú, még fix raktér-elválasztó fallal is kellemes szögben dönthető, magas sofőröknek is kényelmes autóban csupán egy dolog ad módot bosszankodásra: a rendkívül nehézkesen kezelhető SYNC nevű menürendszer, amit sokkal civilizáltabb Fordokban sem szoktunk szeretni.

(Szerkesztőségünkben megkérdeztem a kollégákat egy gyors közvélemény-kutatás keretében, és lelkesen szidták ők is minden Fordok HMI-jét.) A rendszer javára kell viszont írnunk, hogy nagyobb baleset után automatikusan hívást indít a segélyszolgálati vonalra – Európában 2015 októberétől lesz kötelező ez a felszerelés az új személyautók esetében.

Jópofa viszont a – természetesen feláras – telefontartó a műszerfal tetején, melybe beállíthatjuk és USB-n tölthetjük, kezelhetjük a mobilt.

Csendes és nyugodt

150 kiló homokkal a raktérben a tesztautók semleges viselkedésű, kezes, barátságos autónak bizonyultak a Frankfurt környéki utakon és a belvárosban egyaránt. Az Autobahnon 160 km/h – óra szerinti – végsebességet tudtunk elérni, a Courier még ekkor is stabil és csendes volt, egykedvűen tolta a sok levegőt maga előtt a picike turbós benzinmotor. 3000-es fordulat alatt nagyon kulturált a csepp háromhengeres, felette egyre erősebb lesz a Wartburg-fíling, de még a jóval 6000 feletti leszabályozáskor sem rezonál vagy üvölt bántóan szegényke.

Az 1,6 literes dízellel, amit még volt időnk kipróbálni, már nem volt alkalmunk végsebesség-tesztre, viszont meglepve tapasztaltuk, hogy sem alul, sem fölül nem érződött olyan hú de erősnek, egy pillanatra sem. Aki dízel Couriert akar venni, mindenképpen próbálja ki a kisebb dízelt is! Bár 2 másodperccel rosszabb a gyorsulása 100-ra és végsebessége is jóval kisebb az 1,6-osénál, olyan rosszul azzal sem mehet az autó.

Drága

Ha nem lenne a Dacia, ez a fejezetcím nem ez a szó lenne. De amíg a 20 centivel hosszabb, szintén 75 lóerős dízel Dokker Van egymillió forinttal olcsóbb a Fordnál, nem lehet relativizálni, hogy a Fiorinónál, Nemónál hosszabb, korszerűbb, frissebb a Courier és a menetstabilizáló is alapáras tétel benne, ezért nem baj, hogy drágább valamivel:

A személyautó-verziónál még markánsabb a Ford kicsit elszállt árazása a versenytársakhoz képest, bármilyen öregecske is legyen az olasz-francia ikerpár és bármilyen fapados a Dacia. Még a Skoda Roomster is bejöhet a képbe, félmilliós árelőnnyel:

No persze más kérdés, hogy ezek a listaárak mennyire olvadnak, ha belépünk egy Ford-szalonba, és megkérdezzük, mennyi a kedvezmény. Általában jó sok szokott lenni, és jó sok kedvezmény meg a Courier szépsége már elég lehet ahhoz, hogy az ember megfeledkezzen a Daciáról.

Mellette – Ellene
Szép az arca Jópofa a kis benzinmotor Spórolósak a dízelek Kellemesen igénytelen a beltér Általános könnyed kezelhetőség	Magas ár Nincs belőle igazán erős verzió