Teszt: Mazda6 Sportkombi CD 129 Takumi

Nemrég kétszer is utánanéztem egy M-es rendszámú Mazda6 kombinak. Hátulról annyira frissnek tűnt, hogy azt hittem, talán már az újból látok egyet, de nem, még a mostani volt. Akárcsak a Takumi kivitelű tesztautó.

Ez a széria – a kiöregedő modelleknél bevált módon – bőséges felszereltséggel kelleti magát, mert pályafutása végén nem árt még némi attrakció alapértékei, a Japánban történő gyártás, a jó vezethetőség és a kiforrott minőség mellé.

Mitől Takumi?

A Takumi nevű limitált széria a 155 lóerős, kétliteres benzinessel és a 129 lóerős dízelmotorral választható, kombi vagy ötajtós karosszériával készül.

Kívülről – a feliraton kívül – 17 collos könnyűfém felnik, sportosabb hűtőrács, hátsó légterelő és sötétített ablakok segítenek azonosítani. Az alapfelszereltség része a sportos pedálborítás, a félbőr üléskárpit, a parkolóradar elöl-hátul, az ülésfűtés elöl, a kétzónás automata légkondi és a navigációsrendszer. Az autóhoz 315 ezer forintért xenon-fényszóró rendelhető, holttérfigyeléssel együtt.

Avítt, de praktikus

Sokszor megírtuk, hogy a Mazda6 tágas, jók az ülései, de minőségérzete, a felhasznált anyagok elmaradnak a kategóriában elvárhatótól és az ülésfűtés bumfordi kapcsolóját is kritizáltuk elégszer.

A Mazda6 kora érződik az európai márkák által favorizált vezetőtámogató rendszerek majdnem teljes hiányán is.

Holttérfigyelés a xenon-fényszóróval együtt rendelhető ugyan, de ebben a Mazda, a Hyundai, a Kia és a három francia márka messze nem azt hozza, amit egy Mondeo, Insignia, Accord vagy Passat feláras tételként tudhat.

*Elöl a listaár, mögötte az importőri, országosan érvényes engedmény
 
Átgondolt csomagtartó

Aki amúgy sem venne táblafelismerést, kényelmes és biztonságos távolságtartó radaros tempomatot és más modern biztonsági extrát, ma sem nyúl mellé a Mazdával. Főleg a kombival nem.

Csomagtérrolóját egy rugós drót automatikusan felemeli és visszaengedi, hogy könnyen bepakolhassunk. A kalaptartó akkor sincs útban, ha a két kar meghúzásával előrebuktatjuk a hátsó ülést, mert a kivett roló elhelyezhető a csomagtérpadló alatt.

Nyugodt dízel

Egyféle dízelmotor van a Takumihoz, amely csak 129 lóerős, de 2,2 literes hengerűrtartalmával könnyedén lead 340 Nm maximális nyomatékot.

Ez az érték kimondottan jó, a cseppet sem túlhajtott dízel már 1200-as fordulattól egészségesen húz és a kocsit telerámolva is urasan mozgatja az autót.

Kihúzatni nincs értelme, mert teljesítménye 3000-es fordulat felett nem nő érezhetően. A váltó kapcsolhatósága nem kiemelkedő, de hozza a japán átlagot, így kritizálni sincs miért.

A négyhengeres dízelmotor kevés gázolajjal beérte. Városban 7,0 literes fogyasztást mértünk, ami bő egy literrel megy lejjebb, ha a fővárost magunk mögött hagytuk.

Alapáron járó, 17-es felnijével az autó viszonylag kényelmesen rugózott a szegényebb megyék elhanyagolt országútjain is, zajszintje autópályás sebességnél is elfogadható. Irányíthatósága, útfekvése sem kopott meg a korral.

Drága a búcsúszéria

A búcsúszériával az a baj, hogy a 129 lóerős dízelmotorral listaáron 8,6 millió forintba kerül, pedig egy kifutó modellnek pont hogy kedvező áron kellene adnia minél több extrát. De a xenon-csomagos tesztautó tényleges árán, 750 ezres engedménnyel sem különösebben jutányos 7 914 900 forintért.