A szűk egy napos nemzetközi menetpróbák nem csak az esti rákmajszolásról és víg kedéllyel nyakfő alá öntött testes vörösborokról szólnak. Nekem, például aki felelősséggel végzi a munkáját, elsődleges cél, hogy minél több apró benyomást szerezzek az autóról.

Ez egy hétszemélyes családi egyterű esetén teljesíthetetlen kihívás, hiszen a  kategória erényeit csak hosszabb nyüstöléssel deríthetjük ki. Ezért most csak pár margóra vetett széljegyzetet osztok meg az Opel Zafira ölében átélt élményről.

Kivételesen szép monoklik

Első pillantásra dögös a Zafira. Nem kis dicséret ez egy családi batárnak. Hozzá kell tenni, mostanában minden gyártó művészkedik ebben a szegmensben, a Renault Grand Scenic is pofás, de ez az Opel egyenesen izgatja a vizuális ingerekért felelős agyi receptorokat.

A markáns benyomástért az első fényszórók alá húzott fekete elem  felelős.  Ez a formatervezési jobb egyenes állcsúcson talál, és elviszi a hátán az egész koncepciót. Oldalra domborítottak egy ma már kötelező “dájnamik lájn-t”, a fart pedig trend szerinti szűken ívelt LED fényszórókkal dobták fel.

Akárhogy kutakodok fejben, ma frissebb, lendületesebb formát egyik német gyár sem kínál, az Opel jó úton indult el az Insignia óta, és most sem tértek le az ösvényről.

Monitorból jobb a 19 col, mint kerékből

A bámészkodás után a legerősebb 165 lóerős dízel kulcsát megszerezve lendültünk neki a német utaknak. Már az első kilométereken mutatkozott, hogy a 19 colos kerék pofás ugyan, de megadja a családi autókba kevésbé javallott pattogó szekér hangulatot. Zsebnek és fenéknek egyaránt jobb a ballonosabb abroncsokkal szerelt kivitel, az Insignia alól örökölt futómű pont elég sportosságot, feszességet ad.

Belül szintén  az Insignia/Astra hangulat köszön vissza komoly rekeszhadsereggel és praktikum kommandóval megtámogatva.  A legérdekesebb a váltó mögötti teret uraló Flexrail ami lehet mély mindent elnyelő űr, vagy két öblös pohártartó, esetleg teljesen előrehúzott könyöklő. Ötletnek szép, ez a sínrendszerre applikált szerkezet, de már a tesztautóban lötyögött az egész, megnézném, mit tud 50.000 kilométer után.

Kesztyűtartót két nyitható részben kapunk, egyik sem túl öblös, de a közel harminc tárolóban csak akad hely a cuccainknak.

Felhőkkel a fejünk felett

A kötelező praktikumtól eltekintve mintha csak az Astra volánját tekergetnénk, akárcsak a kompakt testvér esetén a  hangulatvilágítás, és sport gombra vörös fénybe váltó műszerek itt sem maradnak el.

Az igazi hangulatjavító (a világos színben választható kárpitok mellett) a mélyen fejünk fölé ívelt panoráma szélvédő. Tipikusan az az extra, amit akkor hiányolunk igazán, ha már kipróbáltuk.

Az örök fejlődés jegyében az új Zafira minden dimenzióban terebélyesedett. Ennek előnyeit főképp a második sorban ülők élvezhetik, a három ülés függetlenül, tág határok között állítható. A középső ülésből kihajtogatható hatalmas könyöklő, és az ívelt síneken egymástól távolabb csúszó ülések két utas esetén maharadzsáknak kijáró kényelmet biztosítanak.

Ezzel szemben a harmadik sor igencsak sorvadt, felnőtteknek inkvizíciós kínzás itt hosszabb utat elviselni. Láttunk már jobbat.

A csomagoknak öt személy esetén 710 liternyi tér jut, de a második sort eltüntetve 1860 literen garázdálkodhatunk. A poggyász mellett már a kerékpárok is úri helyet kapnak a Zafirától. Az új Flexfix rendszer a lökhárító alól csúszik elő elegánsan és minden eddiginél több bringát aggathatunk rá. Pontosan négyet, tehát az erdőben tekerhet az egész család, de az odavezető út sem lesz végeláthatatlan vánszorgás, hiszen gyári sebességkorlátozás nélkül szállíthatjuk a bringákat.

Variációk egy motorra

Ha már száguldás. Az általunk próbált 165 lóerős dízel meggyőzően rángatta a másfél tonnás egyterűt, már kétezres fordulaton a talpunk alatt mocorog a 350 Nm nyomaték, így visszaváltás nélkül, lendületből autózhatunk. Érces kelepelése csak intenzív gyorsításkor zavaró, minden más esetben kellemes csend honol a Zafirában.

Dízelként csak ez a kétliteres motor kapható, három teljesítményszinttel. A benzinesek terén már nagyobb a változatosság, az 1400 köbcentis turbós mellett ott van még a jó öreg 1.8 literes szívómotor, valamint a nálunk csak álom kategóriát képviselő ezerhatos CNG gázos verzió.

A rendszer része lettél

A hajtáslánc helyett a biztonsági kütyük terén hoz több újdonságot a Zafira. Elektromos pedellusaink intően ránk szólnak, bármilyen veszélyes manőverbe kezdünk.

A sávváltások biztonságát holttér figyelő, és sávelhagyás jelző szavatolja. Utóbbi néha a felezővonal apró érintésére is bimbammolt, máskor pedig a leálló sávba átkúszva sem nyikkant meg. Az őrszemek főnöke a távolságtartó tempomat, amely a szélvédőbe integrált kamera és a radar segítségével pásztázza az utat és lassít helyettünk, ha kell.

Vészesen közeledő akadály esetén szintén jön a mikrohullámos sütőket idéző csengetés, legvégső esetben pedig a Zafira magától fékezve csökkenti a baleseti károkat. Ráadásul a magát korrigáló AFL+ első fényszórókkal még a szembejövőt sem vakítjuk el soha.

A párszáz megtett kilométer alatt néha érdekes, néha bosszús reakciókat váltottak ki ezek a kütyük. Tudjuk, első a biztonság, de az érzékszerveinket pótló szenzorok helyett inkább jól átlátható autókat kellene építeni guruló erődök helyett.

Árat akarok!

A Zafirával folytatódik az Opel minőségi megújulása, friss, markáns vonalvezetése, és a kategóriában újdonságnak számító kütyühalmaz kiemeli a mezőnyből, viszont a szűk hátsó sor és a sablonos belső ront az összképen. A legnagyobb még rejtett kérdés az ár marad, rossz sejtésem szerint a jövőbe mutató extrák zsíros tételként jelennek meg majd a végösszegben, de remélem csak károgó vészmadár szólt belőlem.