---

Az erőd

42 fotó Valahol itt van a puncimágnes Valahol itt van a puncimágnes

Senki sem vádolhat elfogultsággal az újabb amerikai autók iránt, sőt talán inkább egy kicsit idegenkedem is tőlük. A régiekkel nincs bajom, szépek, nagyok, tágasak és nagy valószínűséggel van bennük egy bitangméretű V8-as blokk. A Chrysler 300C azonban már messziről is tetszett. Nagyjából így képzelek el egy amerikai autót. Irdatlan tengelytáv, hatalmas kerekek és tisztességes hátsókerék-hajtás. Még talán a lomha V8-as jellegzetes hangja hiányzik a képből, de ne legyünk telhetetlenek ebben a kőolajszegény világban.

Többnek látszik

Városi forgalomban érdekesen fogadják az emberek a Chryslert. A legtöbben, ha tehetik gyorsan elmenekülnek előle, mindenhová azonnal beengedik, és rengetegen megnézik. Való igaz, nem túl gyakori a hazai utakon, de azért ennyire nem nézhet ki ijesztőnek. Aztán kicsit jobban átgondoltam és rájöttem, hogy mégis rémisztő lehet, amikor hirtelen egy timpanonnyi hűtőmaszk és a gonoszkás xenonlámpák néznek farkasszemet valakivel a visszapillantó tükörből.

Városban amúgy is ritkán őrül meg az ember, de ezzel a kocsival direkt jólesett a lehető legszabályosabban közlekedni. Ezzel a magatartással mindenkit megleptünk, hiszen egy hasonló autótól szinte mindenki elvárja a pofátlankodást, a nyomulást, az index használatának mellőzését, de még talán a keresztbenállást is a rokkantparkolóban.

Ablak valahol a látóhatáron

No, így kell kinéznie egy amerikainak No, így kell kinéznie egy amerikainak

Az autó legkarakteresebb része a krómmal gazdagon díszített hűtőrács, de oldalról is nehéz kivetnivalót találni az összképben. Talán csak az ablakok lettek egy kicsit keskenyebbek a kelleténél, így az utasok, főleg a hátsók, nagyjából úgy érezhetik magukat, mintha páncélautóban ülnének. Erre csak rásegít, hogy a kormány mögé huppanva egy terepasztalnyi gépháztető hasal bele a horizontba, és menetközben az első szélvédőről legfeljebb teleszkópos ablakpucolókészlettel tudnánk letörölni a párát, ha nem lenne ebben a segítségünkre a légkondicionáló.

A termetes csomagtartó környéke már annyira nem hoz lázba, – de a belül, hátul kifeszített háló, amely a kisebb csomagokat tartja vissza attól, hogy a raktér feneketlen mélységébe vesszenek olcsó, jó ötlet, szerettük – azért inkább gyorsan üljünk vissza a kormány mögé. Ezt akár egyenesen a poggyásztérből is megtehetjük, mert a csomagtérfedél bentről is könnyen nyitható. Kipróbáltuk ezt is.

A második oldalon nekilátunk boncolni, majd fél térdre ereszkedünk a tudomány és az ESP előtt

---

Belsejének kidolgozásáról sok jót nem lehet elmondani, de nagy varázslatot nem is vártunk tőle. A műszerfal órái kifejezetten csinosra sikerültek, kár hogy ebből a szépségből a középkonzolra már nem sok jutott. Nem is beszélve az ajtókárpitról, ahol egy kicsit jobban is kitehettek volna magukért a tervezők. Érdekes, hogy manapság éppen Amerikában nincs igény a szép, jó minőségű anyagok használatával készült belsőre, holott néhány évtizeddel ezelőtt ezzel nem volt problémájuk a tengerentúli autógyáraknak.

A csúszós, fabetétes kormányt pedig inkább hagyjuk, ennél szinte minden jobb. A kapcsolók, gombok elhelyezésénél talán az 1.0-ás amerikai “júzer” képességeit vették alapul, így minden könnyen megtalálható, egyértelmű, nyoma sincs a franciás humornak. Nincs is ezzel baj, csak az erős kezdés után bent is kerestük a varázslatot.

A helykínálatra nem lehet panasz, még a 190 centis termetemhez beállított vezetőülés mögött is maradt némi hely. Kívülről persze azért tágasabbnak mutatja magát a Chrysler, mint amilyen a valóságban, de a csúszós bőrfotelekben mindenki mosolyogva pöffeszkedhet az első sietősen bevett kanyarig.

Német vendégmunkás

Az autó több négyzetméteres motorházteteje alatt lapuló V6-os dízel több ízben is tartogatott meglepetéseket. Kellemes hangja mellett még nagy ritkán a hátsó kerekek megnyikkantására is futja az erejéből, pedig kis híján kéttonnás vastömeget kell mozgatnia. Második meglepetés a benzinkúton ért, amikor a megtett kilométerek és a tankolt gázolaj mennyiségéből rövid fejszámolás után 8 liter körüli átlagfogyasztás jött ki. Még harmadszorra, papíron is. Jó, igaz, aránylag kevés dugóban ülés jutott erre a hétre, de akkor is elég jónak számít ez az étvágy.

Fránya fizika

Menetközben az összekalapált rengeteg vas érezteti, hogy van valami fizikának csúfolt tudomány, és a járgány gyorsan be is hódol a különféle törvényeknek. Főleg élesebb kanyarokban, poros aszfalton tudja meglökni az ember adrenalinszintjét a vicces kedvű menetstabilizáló. Annak ellenére, hogy a nagy tudású elektronika igény szerint kiiktatható, még bekapcsolt állapotban sem vesz el minden élvezetet a vezetőtől, néha-néha hagyja egy cseppet megcsúszni a monstrumot.

Az autó még véletlenül sem hibátlan, de összességében mégis elfeledteti a kellemetlen, főként a belsőt érintő apróbb részleteket. Annak, aki bátran bevállal egy ennyire karakteres autót, biztosan sok örömet nyújt majd. A Mercedes motor nem zsákbamacska, és a családi költségvetés utolsó filléreit sem kell feltétlenül üzemanyagra költeni, ha egy hasonló jószág parkol a ház előtt. De ha már választani kell, akkor legyen inkább a kombi, azzal még jobban megzavarhatjuk az utca emberét.

Lapozás után elmerülünk a számmisztikában. Lóerők, forintok, literek, és minden tétel mellett lesz szám is.

---