Miközben csillogóbbnál csillogóbbra vaxolt, gyönyörű lányokkal reklámozott, minimális fogyasztás mellett maximális teljesítményt ígérő szlogenekkel múlik ki a világból szépen-lassan az emberi motorizáció nagyon izgalmas, nagyon látványos, és sajnos legalább annyira környezetpusztító belső égésű korszaka, sorra születnek a reményt keltű új megoldások az emberi szabadságot talán legjobban kifejező civilizációs vívmány, a gyors és olcsó egyéni mobilitás jövőbeli megvalósítására.

Bolloré kisautó tankol az autolib rendszerének töltőjén

Bolloré kisautó tankol az autolib rendszerének töltőjén

Némelyiken látszik, hogy halva született, némelyik kifejezetten ígéretes, némelyik hamarosan szériagyártásba is kerül, némelyik meg már rég működik odakint, az utcán.
Szedett-vedett alkatrészekből összeütve: Lancia-kormány, Fiat klímakonzol és bajuszkapcsolók, a létező legolcsóbb ülések ki tudja, honnan

Szedett-vedett alkatrészekből összeütve: Lancia-kormány, Fiat klímakonzol és bajuszkapcsolók, a létező legolcsóbb ülések ki tudja, honnan

Szedett-vedett alkatrészekből összeütve: Lancia-kormány, Fiat klímakonzol és bajuszkapcsolók, a létező legolcsóbb ülések ki tudja, honnan


A 2012-es Párizsi Autószalon egyik eldugott standján, a semmitmondó Bolloré márka égisze alatt van egy kis sötétszürke vacak, amit észrevenni is nehéz. Csak azért szúrtam ki, mert előző napi sétámon már lefotóztam néhány ikertestvérét Párizs utcáin, amint konnektorba dugva várják, hogy valaki elvigye őket egy útra az Autolib nevű közösségi közlekedési rendszer chipkártyájával. 2011 decembere óta működik ez a kölcsönzőrendszer, több mint 1000 töltőponttal Párizsban.

Maga az autó, a Bolloré Bluecar nem szép, az egyetlen vonzó formai elem rajta a Pininfarina felirat. Kifejezetten kisipari jellegű műszaki megoldásaival még a gondolat is vicces, hogy bárki pénzt adhatna érte. Ellenben, ha úgy tekintünk rá, mint a mocsokfoltos buszülések, a hónaljszagú metró vagy a zsebtolvajokkal dúsított villamos alternatívájára, amivel hazafelé még a boltba is beugorhatunk, csomagjainkat házhoz vihetjük, mindjárt nem tűnik olyan csúnyának és kényelmetlennek.

68 lóerős villanymotorjával, egytonnás tömegével kellően virgonc a városban, 200 kilométeres ígért hatótávja nyilván túlzás, de ha csak felére elég a 30 kWh kapacitású lítiumakku, már bőven jó, konnektorról konnektorig, mindig a városhatárokon belül maradva.

Lány és Bolloré

Lány és Bolloré

A nem kimondottan tündöklő szépségű, ellenben összetéveszthetetlenül francia, nyomokban Audrey Tautou báját is tartalmazó hölgy egy szórólapot nyomott a kezembe a standon, itt van most az asztalomon, és próbálom összevetni a francia bér-villanyautózás költségeit a békávéval. Hogyaszongya:
A birtoklásáért nem adnék pénzt, de ha csak bérlem, nem zavarna a tessék-lássék festett, csiszolt műanyag látványa

A birtoklásáért nem adnék pénzt, de ha csak bérlem, nem zavarna a tessék-lássék festett, csiszolt műanyag látványa

A birtoklásáért nem adnék pénzt, de ha csak bérlem, nem zavarna a tessék-lássék festett, csiszolt műanyag látványa


Az előfizetés egy évre 144 euró, egy hónapra 30, egy hétre 15, egy napra pedig 10. Ezen felül éves előfizetésben 17, haviban 20, hetiben és napiban 23 centet kell fizetni percenként a használatért.

Egy budapesti BKV-bérlet évente 117 600 forintba kerül. Ha munkanaponként napi 30 kilométert, úgy egy órát utazgatnék – és ha nálunk is lenne Autolib -, egy év alatt körülbelül 700-720 ezer forintot kéne kifizetnem arra, hogy ne kelljen a metró büdösébe szállnom. A klasszikus tömegközlekedéssel tehát nem versenyezhet a bér-villanyautó. De egy autó fenntartásával?

Ha van egy olcsó, de még megbízható állapotú kiskocsim – mondjuk egy hároméves Swiftem -, akkor évente nagyjából 100 ezer forintot lehet számítani szervizre, karbantartásra, még 200 ezret amortizációra, plusz 240 munkanapra 30 kilométerjével évi jó 7000 kilométerre hétliteres fogyasztással (ez városban nem sok) 220 ezer forint körüli összeg jön ki. Plusz parkolás.

Ajaj. Majd másfélszeres költséggel járna az Autolib, némi parkolási könnyebbséggel, viszont a hétvégi autós kirándulás, nagymamalátogatás lehetősége nélkül.

Hát ez még nem a tömegek alternatívája, legfeljebb pár nagyon speciális helyzetben lévő városi számára jelenthetne vonzó lehetőséget a bér-villanyautók rendszere. Persze ha ketten-hárman mennek reggelente munkába egy kis szürkével, már más lenne a helyzet.

A már saját autóval rendelkezőknek nem tűnik vonzónak a konstrukció, de egy Párizs-méretű és hasonlóan csodálatos metró-HÉV (RER)-villamos- és buszhálózattal dicsekedhető településen él sok olyan ember, aki alapesetben biciklivel vagy tömegközlekedéssel jár. De nekik is kellhet időnként egy autó, akár nagybevásárláshoz, akár éjjel hazamenni vagy bármilyen más céllal. Mivel belőlük van néhány millió Párizsban, a dolog működőképesnek tűnik, márcsak azért is, mert saját autóval parkolóhelyre vadászni jókora szívás, amitől a fix elektromos töltőpontokon a leadható kocsik mentesítik az embert. Mivel 1000-nél több ilyen pont van, mindig akad egy a közelben. Mi akaratlanul is lépten-nyomon belebotlottunk az Autolib-lerakatokba, 3-5 töltődő elektromos kisautóval.