Ezer lóerő, 400 km/óra, tizenhat hengeres turbómotor – a Bugatti Veyron nem egyszerűen kora legnagyszerűbb autója volt (legalábbis ami a nyers számokat illeti), de egy új műfajt is teremtett: a hipersport-túraautóét, amely reggel rekordot dönt a versenypályán, este pedig az operába viszi utasait.
A Veyron ma már a múlté, méghozzá másodíziglen, hiszen ma már utódját, a Chiront sem gyártják. Az ügyfél szava azonban szent, és ha a vásárló szívesebben ülne egy újraértelmezett Veyronba, mint egy Bugatti Tourbillonba, akkor a cég munkához lát.
Az eredmény sokkal harmonikusabb, mint vártuk volna: az elmúlt húsz év technológiai és ízlésbeli változásai nyomán teljesen átalakultak a részletek, az összhatás azonban ugyanaz, és egy cseppet sem csodálkozunk, ha valakinek jobban tetszik az F.K.P. Hommage névre keresztelt, egyetlen példányban létező Bugatti, mint az eredeti Veyron.
A név természetesen Ferdinand Karl Piëchre utal, akinek a fejéből anno kipattant a W-motor (azaz a két szűk hengerszögű V-motorból összeállított V-motor) koncepciója, és újabb üzenet a Bugattinak: a világ nem boldog, hogy megszűnik ez az egyedülálló konstrukció. Itt természetesen 1600 lóerős kivitelében dolgozik a W16-os, ahogyan a Chiron Super Sportban bevezették.
Az újra-Veyronon minden szélesebb, erősebb, plasztikusabb. A légbeömlők öblösebbek, a patkó alakú hűtőmaszkot nem csak ráillesztették az orra, hanem szerves egységet alkot az autó egészével, a hátsó lámpatestek üregesek, a kipufogó végcsövek szélesebbek.
Az utastérben a kezelőfelület tökéletesen adja vissza az eredeti hangulatát, anélkül, hogy ódivatú vagy barokkos volna. Míg a Veyron anno csak bőrkárpittal készült, 2026-ban fontos a vegán opció, ezért a Bugatti F.K.P. Hommage vevője exkluzív szövetkárpitozást rendelt.
A légbeömlőket szépségesen rejtették el a középkonzolra ráhajló panelek alatt, az utastér dísze pedig egy amúgy 80-100 millió forint körüli áron kapható Audemars Piguet Royal Oak Tourbillon karóra, amelyet speciális foglalatban helyeztek el ott, ahol más, hétköznapi autókban az érintőképernyőt találnánk. Sőt, egy mechanikus óraforgatót is beépítettek, amelyet az autó hajt, így az automata karóra nem fog szégyenszemre megállni és pontatlanul mutatni az időt.
A fényezés sem hétköznapi: a karosszérialemezek ezüst színűek, a karbon kompozit idomok pedig festetlenek, ám az előbbieket pirossal színezett, az utóbbiakat 10% fekete pigmentet tartalmazó lakk fedi, így térhatású, különleges színjátékban gyönyörködhet az, akinek van szerencséje közelről megcsodálni az autót.
Ez egyébként akár te is lehetsz, ha január 29. és február 1. között ellátogatsz a párizsi Rétromobile kiállításra. Itt közszemlére bocsátja ugyanis az autót a gyártó, hogy aztán leszállítsa a vevőnek. Ha mégsem tudnál elmenni, alább gyári videón gyönyörködhetsz az autóban, illetve autókban.
