Persze lehetetlen naptári pontossággal megmondani, hogy mikor kezd el a rögzítőfék szerkezete korrodálódni és beragadni, hiszen minden helyzet más, de ha hosszú hónapokra szóló elcsomagolásról van szó, akkor ezért jobb hanyagolni.
A jelenség nem szorul túl bő magyarázatra, ha túl sokáig marad behúzva (vagy aktiválva) a rögzítőfék, akkor a korrózió és a rozsda miatt az alkatrészek egyszerűen úgy összegyógyulnak, hogy már csak a rendszer szétbontásával lehet megoldani a problémát.
Vannak tényezők, amik csak rontanak a helyzeten, és felgyorsítják a fék “összehegedését”. Az egyik ilyen a jó öreg útszóró só. A só agresszívan támadja a fémfelületeket, és brutálisan felerősíti a rozsdásodást, különösen, ha egy kis nedvesség is társul hozzá.
Igazi összerohadást a sok használt autóban még fellelhető dobfékek tudják produkálni.
Éppen ezért mindig jó ötlet egy alapos mosást beiktatni (különös tekintettel az alvázra!), mielőtt hosszabb időre letámasztod az autót, különösen, ha sózott utakon jártál vele. Ha a sómentesítést azzal kombinálod, hogy nem húzod be a kéziféket, jó eséllyel elkerülöd a beragadást és a túlzott korróziót, amíg a kocsi türelmesen várja a visszatérésedet.
Ha utcán áll a jármű, a rögzítés érdekében egyes vagy hátrameneti pozícióban kell hagyni a váltót, aki biztosra kíván menni, az a kerekeket a járda felé fordíthatja, és nem túl nagy költségen egy pár éket is bevásárolhat, ami tényleg megakadályozza az elgurulást, még lejtőn parkolva is.
+1 tipp: a hosszú állás mellett sietős rohanás után sem javasolt berántani a kéziféket. Az ok itt is a beragadás esélye, ha szerpentinről ereszkedve, még felhevült, szinte izzó féktárcsákkal állunk meg, és ekkor alkalmazzuk a rögzítőféket, akkor a hőhatás miatt ugyanúgy megszorulhat a rendszer, mint a hónapok alatt lassan dolgozó rozsda okán.
