A Toyota elvitathatatlan érdeme, hogy kibővítette az átlagos nem-japán emberek japán szókincsét. A kaizen (folyamatos fejlődés) és a jidoka (a problémák azonosítása és azonnali orvoslása) mellett ma már azt is tudjuk, mi (illetve ki) az a takumi (magasan képzett kézműves mester). Most pedig hozzá tehetjük a listához a kirikót: a Satsuma klán által nagyjából 150 évvel ezelőtt előállított, metszett üvegtárgyakat.

Szembeötlő a hasonlóság a hűtőmaszk mintázata és a kiriko kristályüveg között

A Lexus tervezői a kiriko stílusában újraalkotott, hosszas kísérletezgetéssel tökéletesített üvegpanellel díszítették az LS szedán ajtajait, elöl és hátul egyaránt. Kérhet persze a vevő fabetétet is, nem is akármilyet, de most nem erről beszélünk, hanem a kirikóról.

Ezek a panelek sokszögű metszésükkel folyamatosan változó fény-árnyék játékkal szórakoztatják az utast (vezetőként inkább ne gyönyörködj benne). A lemezeket kézzel tervezték meg, majd térbeli szkennerrel digitalizálták, sokszorosították, és végül a tömeggyártott darabok visszakerültek az őket tervező mesterekhez, hogy kézzel polírozzák, tökéletesítsék azokat.

Egy ilyen díszítőelemet persze bűn volna zongoralakk környezetbe, sima bőrkárpit mellé biggyeszteni. Ezért a tervezők a kiriko üvegművesek mellett origami mestereket is bevontak a fejlesztésbe: ők hajtogatták meg azt az ismétlődő mintát, amivel az ajtók borításán találkozhatunk.

Dicséretes a Lexus kultúrmissziója, de reméljük, a harakiri művészetét nem szeretnék reprodukálni autóik fedélzetén…