Száznyolcvan éve, 1832. június 14-én született Nikolaus August Otto német feltaláló, az első négyütemű belsőégésű motor kifejlesztője, akiről a mai benzinüzemű motorok alaptípusát elnevezték.


Otto a Frankfurt közelében fekvő Holzhausenben jött világra, vendégfogadós apját csecsemőkorában elvesztette. Jó tanuló volt, de tizenhat évesen mégis kimaradt az iskolából, hogy munkát kapjon és kereskedelmi jártasságra tegyen szert. Dolgozott boltban, volt irodai alkalmazott, majd kereskedelmi utazó is.

Harmincéves korában autodidaktaként kezdett az első használható belsőégésű motorral, a Lenoir-féle motorral foglalkozni. (A belsőégésű motornál a munkavégzésre képes gáz a munkatérben használódik fel, a külsőégésű motornál, például a gőzgépnél az égéstermék egy közvetítő munkavégző közegnek adja át az energiát. A belsőégésű motorra a köznyelv a robbanómotor kifejezést is használja, de valójában a motorban 100-szor lassabb az égési folyamat, mint egy robbanásban.)

A belga Étienne Lenoir által 1860-ban konstruált kétütemű motor sűrítés nélkül, elektromos gyújtással égette el a világítógáz-levegő keveréket. A helyhez kötött, hatalmas szerkezet nagyon rossz hatásfokkal működött, mégis több ezer példányt gyártottak belőle.

Otto 1861-ben újfajta, négyütemű ciklusban dolgozó motort tervezett, de a gyújtással komoly nehézségei voltak, s a gép egy próba alkalmával össze is tört. Ezután fejlesztette ki, majd szabadalmaztatta kétütemű atmoszférikus gázmotor-típusát. 1862-ben feladta állását, saját műhelyt, majd Eugen Langen nagyiparossal társulva 1864-ben kis üzemet (a világon az első motorgyárat) alapított, ahol folytatta a motor tökéletesítését.


1867-ben a kétütemű motor aranyérmet nyert a párizsi világkiállításon, ezt követően a gyártás fellendült, és a Köln melletti Deutzban működő üzem nyeresége rohamosan nőtt – így Otto 1868-ban, tízévi jegyesség után végre feleségül vehette menyasszonyát.

1876-ban sikerült először működőképes négyütemű motort előállítania, amely már nem gázzal, hanem folyékony üzemanyaggal, benzinnel működött – a benzint addig elégették, mint a petróleumgyártás értéktelen és veszélyes melléktermékét. A kétüteműnél nagyságrendekkel hatékonyabb motor gyújtás előtt összesűríti az üzemanyag és a levegő keverékét, s Otto a gyújtást is tökéletesítette. (A négyütemű ciklus elvét már 1862-ben szabadalmaztatta Alphonse Beau de Rochas francia mérnök, aki elsőbbségi vitába is keveredett a német feltalálóval, s 1886-ban Ottótól megvonták a szabadalmat.) A megbízható, csendes és hatékony Otto-motor nagy sikert aratott, tíz év alatt több mint 30 ezer darab készült belőle.

Az Otto által kifejlesztett, elektromágneses gyújtású benzinmotort Gottlieb Daimler tökéletesítette tovább, az ő könnyebb és nagyobb fordulatszámú motorját 1885-ben egy kerékpárra szerelte, megalkotva a világ első motorkerékpárját.

Egy évvel később készítette Karl Benz autóját, amely szintén átdolgozott Otto-motorral működött. Az Otto-motor meghajtásához szükséges levegő-üzemanyag keverék előállítója a porlasztó (karburátor), ennek feltalálását a világon Wilhelm Maybachnak tulajdonítják, annak ellenére, hogy hiteles adatok szerint 1893-ban nála fél évvel korábban szabadalmaztatták Magyarországon Bánki Donát és Csonka János gépészmérnökök.

1897-ben megjelent a belsőégésű motor egy újabb változata, a dízelmotor, Rudolf Diesel találmánya: ez nem a üzemanyag-levegő keveréket, hanem csak a levegőt sűríti nagy nyomásra, a bespriccelt olaj gyújtószerkezet nélkül, öngyulladással berobban és megmozgatja a dugattyút.

Nikolaus August Otto még megérte munkája elismerését: 1883-ban a würzburgi egyetem díszdoktorrá avatta, s vagyonos emberként végzett vele 1891. január 26-án, 59 éves korában egy szívroham kölni otthonában. Felesége 20 évvel élte túl, és megőrizte férje írásait, rajzait, amelyekből rekonstruálni lehetett a motor történetének hőskorát.