Még bőven tartott az új autó megvásárlása okozta örömöm, amikor a 15 napos törvényes határidő közepén nekiálltam az átírással kapcsolatos teendők elintézésének. Első közelítésben felhívtam a területileg illetékes rendőrséget, hogy mikor van félfogadás. A “kerkap”-on elmondták, hogy az átírás két éve átkerült az okmányirodákhoz, és megadták a II. kerületi önkormányzat számát.

Hosszú csöngés után hirtelen foglalttá lesz a vonal. A félretevős módszer nem szimpatikus, ezért kicsit agresszívebben ütöm be újra a számokat. Másodszorra egy kedves hölgy veszi fel a kagylót, aki felsorolja, milyen papírok kellenek az átíráshoz, ha a kocsi tulajdonosa egy cég, esetünkben a családi BT.

Kell a 15 napnál nem régebbi adásvételi szerződés, a kötelező biztosítás megkötését igazoló szerződés, okmánybélyeg, 60 napnál nem régebbi eredetiségvizsgálat, meghatalmazás a BT-től két tanúval, aláírási címpéldány eredetiben és egy másolt példányban, személyi igazolvány, forgalmi engedély, és eredeti cégkivonat valamint egy fénymásolat róla. A cégkivonatról nem tudom, hogy mi. Udvariasan kisegítenek, hogy ezt a Cégbíróság állítja ki, én meg már sejtem, hogy nem ingyen.

Már harmadikra sikerül elérnem a Cégbíróságot, de az információk birtokában lévő munkatárs foglalt. Tartom, és néhány perc múlva minden kérdésemre felvilágosítást kapok. A cégkivonat kiállítása 3000 forintba kerül, amit okmánybélyegen helyben is befizethetek. Félfogadás hétfőtől-csütörtökig, 8:30-tól 13:00-ig. Ez hétfőn volt, kedd pont alkalmasnak tetszik a cégbírósági hivataljáráshoz.

Szerencsém van, mert pár perces bolyongás után találok parkolót a belvárosi Nádor utcában, igaz, elég messze a hivataltól. Feltöltöm a parkolóórát, a szélvédő mögé helyezem a cetlit és ügetek is a Nádor utca 28-ba. Az ügyfelek a Cégbíróság szürkésfehér üveggel borított udvarán várakoznak, belépéskor nem is érzékelem a tömeget. Rapid sorszámtépés: 28-an várakoznak előttem. Közben van időm beállni a pénztárhoz kanyargó sorba, hogy alulírott igénylőként lerójam a 3000 forintos illetéket.

Fizetés után előzékenyen megkér az egyik őr, hogy az udvaron várjak. Ez ki is van írva, nem vettem észre. Irány az udvar, ahol a pillanatnyi hidegfront és a borús idő miatt elviselhető a hőmérséklet, a páratartalom már kevésbé. Rossz rágondolni, hogy mi van akkor, ha tűz a nap az átlátszó tető alá. A melegtől bágyadt ügyfelek csendben várják, hogy számuk megjelenjen a kijelzőn. Leülni csak egymás megüresedő helyére lehet.

Telnek-múlnak az órák. Lejár a parkolójegyem, látni vélem ahogy a szélvédő alá szenvtelen arccal kihelyezik a piros csomagot. Ha elsétálok új jegyért és közben lemaradok az ügyintézésről, az sokkal nagyobb kár, mint a büntetés. Rutinos vagyok, tudom, hogy a büntetés aznap üzemzárásig kipengetve 1200 forint, ennyit megér a biztos bejutás.

Ahogy közeledik az én sorszámom, már az Élysée palotában használt Citroën SM kabriókról szóló cikk sem köt le, szívem hevesen ver. Egyszer csak elfogy a sor előlem. Odabent nem egészen 3 percet töltök. A kétoldalas, pecsétes cégkivonat birtokában szinte elfeledkezem arról, hogy mindez 3 órámba és legalább 3000 forintomba került.

Várható volt a büntetés a parkolási idő túllépéséért, de most mégis nagyon rosszul esik. Indulok dolgozni, de közben befizetem a büntetést. Újabb 1200 forinttal szegényebben érek be a vezess.hu irodáiba.

Este külön dossziéba rendezem az összes papírt, másolatot, bizonylatot, szerződést és igazolást, bekészítem a köbcentinként 10 forintos átírási illeték fedezetét, mellé 8000 forintot a törzskönyvért. Még szerencse, hogy a 18 500 forintos eredetvizsgálatot már megcsináltattam.

Az önkormányzatnál azt tanácsolják, hogy reggel fél nyolcra menjek, mert akkor kisebb a sor, és lehet sorszámot is tépni a nyolctól induló félfogadáshoz. Ravasz vagyok, ott állok meg, ahol már nem kaszálnak parkolási díjat. Kellemes reggeli séta után frissen és vidáman szökkenek fokról-fokra a Budapest Második Kerületi Önkormányzathoz vezető lépcsőn. Reggel 7:34-kor tízen állnak a sorszámosztáshoz kígyózó sorba. A gép nyolc órakor gerjed be, egy úr mindenkinek segít a megfelelő gomb megnyomásában, így 8:10-kor már én is szorongatom a jegyet. Az első az 501-es. Utána a 600-ast látom kiírva. Megrémülök, hogy túlhaladtak rajtam, fél kilencre pedig elfogytak a sorszámok, tehát vesztésre állok.

Nyílik egy ajtó, a kilépő hölgy megnyugtat, hogy nem maradtam le, még el se kezdték. Ennek fél kilenckor mégis nagyon örülök. Befejezem az állami Citroën SM limuzinokról a Cégbíróságon elkezdett cikket, majd újra átnézem a papírokat.

A biztonság kedvéért átmegyek az eligazítóba, hogy tényleg minden megvan-e. A hölgy átnézi az iratokat, látja a két tanút a meghatalmazáson. SZIG-szám, anyja neve, szül. hely-idő: minden megvan a tanúknál. Ez láthatólag tetszik neki, jóleső érzés elismerő bólogatása. Egyszer csak megtörik a varázs: nem fogadja el az eredetvizsgálatot. Há’, de mé’ nem? – kérdezném. Kézzel írt javítást tartalmaz, menjek vissza az eredetiségvizsgáló állomásra, hozzak egy újat, amelyen nem kézzel van beírva a benzin-gáz üzem, hanem géppel: vegyes üzemű. Ezt azonnal visszadobnák az okmányirodán, meg se várjam, be se menjek.

Szolid vértolulással tépem fel a kocsi ajtaját, majd gyorsasági szakaszként teljesítem az eredetvizsgálókig tartó utat. Itt azzal indítanak, hogy “Az a három általánost végzett tyúk, nem tud semmit, ezt mindig így csináljuk, soha nem volt baj vele.” Ez nem érdekel, ragaszkodom egy számomra elfogadható megoldáshoz: adjanak egy másikat, vagy vajazzák le a dolgot a hivatalban. Az eredetvizsgáló állomás dolgozója ekkor telefonál X-nek az okmányirodába, és elmondja neki, hogy én fogok érkezni egy teljesen frankó papírral, jó nagy szárazbélyegző van rajta, fogadják el, mert teljesen hiteles, az eligazítóban nem jól tudják.

Innen aztán minden gördülékenyen ment.

Bűnös pöffeszkedésemben egy 1780 köbcentis autóra cseréltem le koros Ladánkat. Az átírási illeték így 17 800 forint, a törzskönyv 8000, a cégkivonat 3000, a büntetés 1200, az eredetvizsgálat 18 500 forinttal terhelte meg a családi büdzsét. Autóm 18 éves, de már megszűnt a 12 év fölött adott 30 százalékos kedvezmény, tehát marad a teljes ár. Ez a kiesett munkaidőmet nulla forinttal véve, a telefonálgatást és az utazásokat nem számolva összesen 48 500 forint. Ennyibe került egy majdnem 20 éves autó átíratása.