Minden rámenősségemet összeszedve nyakbavalómat becserélem a következő csoportéra, ezzel újra megvan a lehetőség. A következő csapat eligazítását már félig a boxutcában hallgatom, majd jólneveltségemet félretéve ügetek egy fekete GTA-hoz. Beülés előtt nincs időm felmérni a külső változtatásokat: az alapmodelltől eltérő lökhárítókat, a hátsó diffúzort, a küszöbspoilert, vagy a szélesített sárvédőket.
A GTA-ról hiányzik a korábbi Alfa sportmodelleket megkülönböztető négylevelű lóhere, a Quadrifoglio Verde. A már említett elemeken kívül szemből a levegőbelépő nyílásokat borító rácsról, hátulról a dupla sportkipufogóról azonosítható az autó.
Bent szembeötlő az alumínium pedál, aminek külön szépsége, hogy nem a műanyagra biggyesztettek alumínium borítást, hanem az alu pedált látták el gumikarikákkal. Feltűnő még a szűk sportülés és persze a hatgangos kézi váltó. Kísérőm a Ford Escorttal ralizó Mixi. Ő segít eltalálni az íveket, előre mondja, melyik kanyart rontsam el, hogy a következőt az ideális ívről indíthassam.
Az ülés nagyon szűk, aki belefér, azt a legvadabb kanyarokban is remekül tartja. Az üléshelyzet is jó. A motorhang fenomenális. A hangzás miatt a GTA már elindulás előtt is több dinamikát ad, mint sok sportosnak mondott autó hármasban, leszabályozás előtt.
A teljesítményhez képest elindulásnál nem is makrancos az autó. A pályára kiszabadulva vérforraló a motorzaj, azt viszont máig sajnálom, hogy elfelejtettem leengedni az ablakot.
Ütközéstől ütközésig 1,7-et fordul a kormány. Szériautóban nemigen található ennél direktebbre áttételezett kormánymű. A kezelhetőség nagyon jó, sodródás közben is jól uralható a GTA limuzin.
A gyári videón gázelvétellel olyan szépeket faroltak, amivel a németországi Drift Challenge (ki úsztat látványosabban) versenyen közönségdíjat nyernének. Nem bírom ki, én is elveszem határtartományban a gázt. A reakció szerencsére nem olyan gyors és vad mint a filmen, a kifaroló autót nem lehetetlen megfogni.
Gázadásnál alulkormányozottá válik a GTA, gázelvételre vagy kanyarban fékezésre túlkormányozott viselkedéssel kényezteti a vezetőt. Emiatt minimális kormánymozdulatokkal és gázadással-gázelvétellel is kormányozható a GTA.
Kettesben, hármasban és négyesben is veszettül gyorsul az autó. Felülmúlhatatlan érzés, ahogy az érzékeny motor a gázra reagál. Kis és nagy fordulaton is tökéletesen harap, ráadásul bikásan húz.
A menetteljesítmények nagyon jók, nulláról százra a gyári adatok szerint 6,3 másodperc alatt ér fel a GTA limuzin és a kombi is. A rövidlöketű motor már 6200-nál leadja 250 lóerős maximális teljesítményét, a legnagyobb nyomaték 300 Newtonméter 4800-as fordulaton.
Váltáskor apró lépésekben esik a fordulatszám, a szűk fokozatkiosztás illik az ellenállás nélkül felpörgő motorhoz.
A fékek lassítóképessége a jobb autók átlagát nyújtja, tartóssága viszont minden próbát kiállt. A Hungaroringen pillanatnyi kihűlési idő is alig jutott az autóknak, a fékek mégis bírták a rendkívüli terhelést.
A ringen ilyesmire nem volt idő, de biztosan nagyon szépen szól a Bose autóhifi. Potens autókban fontos extra a xenon fényszóró, a GTA-ban és a Sportwagon GTA-ban ez is széria, a kétzónás klímával és az elektromosan állítható támladőlésű, bőr sportüléssel együtt.
A jövőben az alsó középkategóriás Alfa Romeo sorozatból is lesz GTA változat. A 147 GTA (Gran Tourismo Allegerita – könnyített túraautó) idén szeptemberre várt bemutatkozása azonban csúszik. Sebaj, a 156 sportváltozatát olyan élmény volt vezetni, amely kitart a következő GTA megjelenéséig.
