A TULAJDONOS VÉLEMÉNYE

Polovitzer Péter, Alfa Romeo 156 2.0 TS, 1999, 70 000 km

Régi vágyam volt egy Alfa Romeo. Nézegettem belőle sokfélét, szinte mindegyik típus tetszett volna, de mivel a 166 nem annyira sportos, a 155 meg már kicsit öreg, a 156-ot választottam. Használtan vettem az autót és az eltelt nem túl hosszú idő alatt megszerettem.

Az autó utastere elegendőnek bizonyul 190 cm-es magasságomhoz. Az ülés kényelmes, oldaltartása nagyon jó. A csomagtér nem nagy, az autó méretéhez viszonyítva inkább kicsi. A beltérben ugyan találhatóak rakodóhelyek, de ezek csak kisebb dolgok befogadására képesek. Hibái a kisebb zörgésekben ki is merülnek. Már az alapfelszereltség is gazdag. Az enyém ráadásul sportcsomagos, amit a sportfutóművön, a piros-fekete számlapú műszereken, a karbon betéteken is látni.

Zseniális a futómű, a 156 felfüggesztése a legjobbak közé tartozik. Feszes, de rossz úton mégsem elviselhetetlen. A fék elég jól fog és harapós. A motor teljesen egyenletesen húz és csak kicsivel 7000 felett szabályoz le, a hangja is nagyon szép. Nálam átlagosan 10 litert fogyaszt, ami biztosan nem sok ezért az élményért.

1997 végén az Alfa bemutatta a 155 utódát. Az Alfa 156-ot szépsége és más kvalitásai miatt nyomban megszavazták az 1998-as Év Autójának. A lelkesedést jelzi, hogy 56-ból 40 zsűritag adott maximális pontszámot a 156-nak.

2000 első felében a gyár piacra dobta a 156 Sportwagont. A 2002-es modellévtől a dízelek teljesítménye 115 illetve 150 lóerőre nőtt. Az 1.8-as és a kétliteres benzinesé 140, illetve 150 lóerőre apadt.

A 2002 elejére időzített modellfrissítés főként belső változásokat hozott, illetve megjelent a közvetlen befecskendezéses JTS motor és a GTA sportmodell.

2003 nyarára az Alfa alaposan átdolgozta legsikeresebb modelljét, ekkor módosult jelentősen az autó orra. A motorválaszték újdonsága a hengerenként négyszelepes öthengeres volt 175 lóerővel. Ezek az Alfa modellek 2003. júliustól voltak kaphatók itthon.

Szép az utastér is, jók az ülések, kulturáltak az anyagok és a kidolgozás, az összeszerelés sem rossz. A térkínálat hátul passzentos, az üléshelyzet alapjában véve jó. Rakodóhelyből kevés van az utastérben.

Egyformán szűk a 156 és a 156 Sportwagon csomagtartója. A limuziné 378 literes, ami nem bővíthető, a kombi hátsó ülései lehajthatók ugyan, de így is csak 1180 literesre nő a csomagtér 360-ról.

Telitalálat a futómű, amely kellően kényelmes, de váratlanul sportos kanyarsebességet biztosít. A nagyon közvetlen és pontos kormányzásért nem véletlenül lelkesednek a vásárlók és az autós újságírók, a 156-ot nagyon jó vezetni.

A nem elég határozott és pontos váltó kilóg képből. A kezelhetőséget rontja városban az érthetetlenül nagy fordulókör és a tükrök kis mérete.

A legtöbb itthon eladott 156-os tulajdonosa megelégedett a 120 lóerős 1.6 TS motorral. Már az alapmodell is kellően dinamikus, fogyasztása 7-11 liter között tartható. Körülbelül ugyanennyit eszik a 144 lóerős 1.8-as benzines.

Viszonylag népszerű a kétliteres benzinmotor is. A 6400-as fordulaton elért 155 lóerő ellenére a motor a teljes tartományban húz, a 187 Nm már 3500-nál mérhető. A várható fogyasztás 7,5 és 13 liter közötti.

Ennél többet fogyaszt az újabb modelleket mozgató 2.0 JTS, amely tesztünkön 12-13 litert is benyelt átlagosan. Ha nagyon spórolunk, 6,5-7 liter is elég lehet, a felső határ pedig úgy 15 liter, de akkor már miénk a világ a 166 lóerővel.

A 60 fokos hengerszögű V6-os benzines igazi nagy fordulatra hangolt sportmotor, hangja fantasztikus, akár emiatt is megéri a kétezres helyett mellette dönteni, ha anyagilag belefér. A fogyasztás durván 8 és és 17 liter között mozog, a 13-14 literes az átlag az utóbbihoz áll közel.

Nagyon jók a dízelek, mindegy, hogy melyiket választjuk. Mindegyik erős, nyomatékos, pörgős, tádéhoz képest finoman járnak és keveset fogyasztanak. Rugalmasságukkal nagyban megkönnyítik az autózást.

Hangélményben a V6-os benzinesek után a 2.4 JTD a legkomolyabb tényező házon belül. Pont azt a varázslatos motorhangot adja, amiért már egy öthengeres régi Audiban, vagy egy újabb Lancia-ban, Volvóban is lelkesedünk.

Mindehhez a hengerenként két szeleppel 136, majd 150 lóerős, 20 szelepes hengerfejjel pedig 175 lovas motorral a 156 annyira megy, hogy szem nem marad szárazon. A fogyasztásra nem lesz gondunk, 5,5-10,5 liter attól függően, mennyit használunk ki a teljesítményből.

A 105 vagy 115 lóerős 1.9 JTD nagyjából 4,5 és 9,5 liter között fogyaszt, átlagosan 7 liter biztosan elég. A később kihozott 16 szelepes, 140 lóerős MultiJet dízel sem fogyaszt többet, csak még jobban megy.


Ha csak az élmény számít, akkor az Alfa 156 GTA már a motorhangjával a földbe döngöli a legtöbb középkategóriás sportlimuzint, pedig a menetteljesítmények sem hétköznapiak. A drága mulatságot mutatja a 9 és 18 liter közötti fogyasztás.

Néhány modellben megtaláljuk a Selespeed váltót, amellyel a kormányról vagy a fokozatválasztó karral kapcsolhatók a sebességek. A szerkezet egy automatizált, ötfokozatú kézi váltó. Ritkább a Q-System, amely egy H kulisszában kézzel is kapcsolható sportos automata váltó, de csak négy fokozattal.

Sovány pénztárcával ne álljunk neki Alfa 156-ra vadászni, a szépséges limuzin és kombi a komoly értékvesztés ellenére sem olcsó autó. Fenntartása, karbantartása, javíttatása elég sokba kerül. A szervizmunkákon kívül a fogyasztás is a sportos élményekhez idomul.

Az Alfa 156 a tulajdonosok tapasztalatai szerint nem az a fajta autó, amibe csak tankolni kell. Igényli a hozzáértő szerelőt, próbáljunk találni hozzá egy igazán lelkiismeretes mestert valamelyik márkaszervizben, vagy Alfára szakosodott más szervizben. Alfás fórumokban biztosan adnak tanácsot.

A futásteljesítményhez kapcsolódó szokásos karbantartáson (pl. vezérműszíj, vezetőgörgők és szíjfeszítők cseréje) a futóműre kell költeni. Az igényes kerékfelfüggesztések nem bírják a magyarországi útminőséget, főleg nem a budapestit.

Jóval 80 000 kilométeren belül cserére szorulhatnak a rugók, a stabilizátorok, a lengéscsillapítók. Az alsó lengőkarok is cserét igényelnek időnként, de a szilentblokkokat egyenesen zabálják a rossz utak.

Többen is panaszolják, hogy a lengőkarral egybeépített gömbfejek miatt a gömbfej cseréje egyúttal lengőkarcserével jár. Ha az alsó lengőkarok cseréje nem oldja meg az idegesítő zajokat, még próbálkozhatunk a felsővel.

Többször hallottunk a gyárilag előírt futásteljesítmény elérése előtt elszakadó vezérműszíjról, a biztonság kedvéért érdemes lehet 60-70 000 kilométerre rövidíteni a csereciklust. A kézifékhuzal néhány autón lóg, előfordul, hogy ezt is cserélni kell.

Nem nehéz lesikálni a 156 mélyre nyúló orr-részét fekvőrendőrökön, rossz esetben csúnyán oda is verhetjük az alacsony építésű autó elejét. A belső térben előfordulnak nyikorgások, de nagyobb gondoktól nem kell tartani.

Ha egy benzines Alfa beindítása után dízelszerű hangokat hallunk, akkor a tapasztalatok szerint a vezérlésmódosító lehet a ludas. Ez gyakorlatilag típushiba, nagy számban jelentkezik a 156-on.

Az olasz autóknak és köztük az Alfáknak sem jó a híre a használtpiacon, ami nem használ az értéktartásnak. A nagy értékvesztés miatt a 156 viszonylag alacsony áron megszerezhető, de fenntartása nem olyan olcsó, mint vételára.

1997-es modellekbe 1,3-1,4 millió forintért is beülhetünk. A hasznaltautok.vezess.hu adatbázisban a cikk feltöltésekor 45 darab 156-os Alfát találtunk 1 200 000 és 5 980 000 forint között. Az átlagnál jóval gazdagabb alapfelszereltségnek köszönhetően egy használt Alfa 156-ben is megkapjuk azt a kényelmet, amit az új autók kínálnak a középkategóriában.