1200 kilométert nyomós okkal utazik az ember. Mondjuk a Genfi Autószalon pont megér tizenkét órányi punnyasztó autópályás rohanást. Mert az autóipar zsúfolt kincsesládája nyílik meg ilyenkor, és válik tapogatható, érezhető élménnyé a mezei autóbuzinak is.

Megéri a Dacia Lodgy, Ford B-Max, Kia C’eed miatt, de ezek záros időn belül otthon is megjelennek. Türelemmel nem maradunk le róluk, a városkép részeivé válnak. Viszont akad itt olyasmi, amit nem vesz megának soha a szomszéd orvos, de még a privatizáción hullámlovagló ex-TSZ elnők sem.

Ilyen például a Morgan. A különc angol manufaktúra, ahol Porschét megszégyenítő pofátlansággal ragaszkodnak a klasszikus formához. A hagyományoktól leginkább az Aero rugaszkodott el, fara egész futurisztikus, de a tekintete javíthatatlanul bárgyú, még mindig kancsal, mintha egy hűtőrácson szaladgáló legyet figyelne.

Igaz ha beröffenne a hosszú orr alatt megbúvó BMW V8-as, már kevésbé tűnne esetlennek az Aero. 367 lóereje pusztító fegyver, a csupán 1175 kilós autót erölködés nélkül löki riadalmat keltő sebességtartományokba. A ráérősen, kézzel összerakott kupé így 4.5 mádosperc alatt éri el a százas tempót kéziváltóval, viszont az automata értéke jobb, mindössze 4.2 másodperc.

De ez nem újdonság, csak érdekesség. A legfrissebb fejelsztés még avítabbnak tűnik az avatatlan szem számára. A Morgan Plus 8 külsőt tekitnve jó hatvan évvel marad el bármilyen mai autótól, de talán pont ezért csábító. A műszaki tartalom szerencsére nem az autóipari kőkorszakot képviseli.

A Morgan Plus 8 a legkönnyebb V8-as kocsi ma a piacon (1100 kg), úgy, hogy a karosszéria merevsége kiemelkedő a roadsterek között. Persze a standon kevés esély volt, hogy tekergessem a karosszériát, inkább a bőrbelsővel és klasszikus krómkeretes kerek műszerekkel szöszmötölő angol mesterek keze munkája érdemelt figyelmet.

Bár szintén nem mai darab, mégis a 3 Wheeler volt a Morgan legmókásabb kiállított modellje. A első tengely elé szerelt kéthengeres V-motor és a  II. világháborút idéző matricák egyedi hangulatot kölcsönöznek a háromkerekű élménygépnek. A kabin rendkívül szűk, mintha egy kerekeken guruló kádban ülnénk, tető még jelzésszinten sincs, igazi kínzó játék unatkozó gazdagoknak.