Míg Magyarországon elsősorban az elhagyott szovjet laktanyák és a néhány településen még fellelhető kommunista áthallású utcanevek azok, amelyek emlékeztetnek az 1989 előtti időkre, tőlünk keletebbre más a helyzet.

Ukrajnában, a Szovjetunió egykori tagállamában számos rakétakilövő állomás volt, ám keleti szomszédunk, miután függetlenné vált, úgy döntött, hogy az összes ilyen létesítményt megsemmisíti, egyet kivéve. Az utolsó ilyen állomásból, mely Kijevtől 300 kilométerre délre, Pervomajszk mellett található, egy múzeumot alakítottak ki.

A siló keresztmetszete

A 121 tonnás acélajtó alatt tíz emelet mélyen találhatóak helyiségek, ahol egykor a nukleáris rakétát őrző, és a kilövési parancsra várakozó személyzet dolgozott. A rakéta célpontja természetesen az Egyesült Államok lett volna, és ha jön a parancs Moszkvából, a két ügyeletes tiszt egyszerre fordította volna el a kulcsokat, és nyomta volna meg az indítógombot.

Bal oldalon az indítógomb, jobb oldalon a kulcs, amit előtte el kell fordítani

Egy esetleges atomháború esetén a személyzet akár 45 napot is lehúzhatott volna a mélyben a generátorok segítségével és az élelmiszer-tartalék felélésével. Szerencsénkre erre nem került sor, és a világ megúszta az atomháborút.

Az SS-18 (Sátán) modellje. Egy ilyen interkontinentális ballisztikus rakéta 20-25 perccel a kilövés után elérhette volna New Yorkot. Hogy a pervomajszki töltet pontos célpontja mi lett volna, az titok

A szék, ahol az ügyeletes tiszt ült. Egy műszak hat óráig tartott, ez idő alatt a tiszt be volt szíjazva, ennie és innia sem volt szabad

A piros telefon, aminek a másik fele Moszkvába volt bekötve

Forrás: Slavorum