A Countryman belül pont olyan, mint kívül. A sok kapcsoló, kijelző, a szép és mindenfelé tág tartományban állítható ülések, a vicces dizájnmegoldások az állítható színvilágú vagy automatikusan folyamatosan változó színű hangulatfénytől a körbe illesztett, ívelt szélű érintőképernyőig láthatóan sokba kerültek és sokat dolgoztak rajtuk. Ugyanakkor itt bent már nincs olyan funkcióbeli kompromisszum, mint az izgalmas külső és az aerodinamika közt. A dolgok nem csak jól néznek ki, de a feladatukat is maradéktalanul betöltik. Kivéve a Head-Up Display-t.
A kormány felett felnyíló, nem átlátszó műanyaglapra vetített második (harmadik) kijelzőnek semmi értelme. A HUD-nak úgy van értelme, ahogy a nagy BMW-ken, Audikon, Merciken csinálják a gyártók: magasra, a szélvédőre vetített átlátszó kép, ami úgy adja meg a legfontosabb információkat (sebesség, aktuális sebességhatár, a navi utasításai, bejövő hívások, rendszerüzenetek, stb.), hogy közben nem kell levenni a vezetőnek az útról a szemét. Ez így csak parasztvakítás, nehogy bárki is bepipálja az extralistán, tessék az árából inkább valami hasznosabbat rendelni a kocsiba!
A Head-Up Display-t senkinek nem ajánlom a Minihez, ennyire alacsonyan, a műszerek felett alig arasznyival semmi értelme a vetített kijelzőnek
Az érintőképernyővel, kézirás-felismerő felületű menütárcsával egyaránt kezelhető HMI-n gyors és egyszerű a navigálás, a nagy, jó kilátást adó oldalablakok hátul is lemennek egészen az ajtóba, ha lehúzzuk őket. Az ülések nem csak a brit zászlós fejtámla-mintával és patentekkel valamint a klasszikus Rovereket, Jaguarokat idéző formájukal, hanem tartásukkal és komfortjukkal is lenyűgöznek (noha sokkal inkább sportosak mint komfortosak), a különleges kialakítás mellett a 4,3 méteres hosszhoz képest meglepően tágas a lábtér hátul, a fejtér pedig a magasan húzott, egyenes tető alatt elöl-hátul elegendő, még a dupla üvegtető alatt is. A hátsó ülések támlaszöge oldalanként külön állítható pár fokozatban, a székek sínen tologathatók is, így a raktér még ötszemélyes utastér mellett is bővíthető.
A szokatlan elrendezés nem megy a funkciók rovására
A hátsó traktusban hatalmas a lábtér, az ülések külön-külön állíthatók, tologathatók. A könyöklő is feláras tétel. Jóleső a szenek az ügyesen konfigurált tesztautóban a külső barna szín és a belső barna betétek összecsengése
450-1390 liter a csomagtér térfogata
A síkokkal határolt, rögzítőpontokkal, oldalzsebbel, gumipánttal kiegészített, jól pakolható csomagtér tágas és praktikus. A Countryman egyik kis hülyesége az extraként megvásárolható kihajtható párna, amit a hátsó lökhárítóra helyezve amolyan fedett kerti paddá változik a Mini feneke – ez is jó poén.
A Countryman belterét úgy, ahogy van, imádta mindenki, aki kipróbálta a kocsit: feleségem, gyerekeim, vendégeink, bárki. A megrögzött autóbuzikat – mint amilyen én is vagyok – pedig még az átlag felhasználónál is jobban megragadják azok az utalások, amiket a mára eléggé szintetikussá, túlbiztosítottá, unalmassá vált autóipar történelmibb korszakaira tett benne a BMW. Szeretnék ide az íróasztalomra is például egy olyan kapcsolósort, ami a középkonzol alján van – persze ezek a krómbütykök már nem valódi kapcsolók, csak elektronikus jeladók, de akkor is, állati jól néznek ki. És ott a pedálsor – a XXI. század második dekádjában már nincs más autómárka, aki fordítana energiát arra, hogy sose nézegetett alkatrészek ennyire jópofák legyenek:
Hagyományos formák a pedálsoron