A sebességtartó automata (tempomat) elvi rokonának számító, azzal gyakorta közös kezelőszerven keresztül működtethető sebességhatároló berendezés a fojtószelep állásától függetlenül nem engedélyezi, hogy az autó átlépjen egy előre meghatározott menetsebességet.

A nagyteljesítményű személygépkocsik és a haszonjárművek rögzített sebességkorlátozójához hasonlóan a rendszer beszünteti az üzemanyag-adagolást (leszabályoz), amennyiben a jármű sebessége eléri a beprogramozott értéket. 

Az először prémium autókon bevezetett, ma már akár kisautókon is megtalálható rendszer hatékony védelmet nyújt az akaratlan gyorshajtás és az ebből következő fokozott veszélyhelyzet megelőzésében. 

Elterjedésében komoly szerepet játszott a balesetbiztonsági ellenőrző testületek véleményformáló magatartása: az EuroNCAP például plusz pontszámmal jutalmazza a rendszer meglétén a vizsgált típusoknál, így az egyre inkább biztonságcentrikus fogyasztók meggyőzésében érdekelt gyártók (elsősorban a francia autómárkák) ma már szinte minden modellükön alapkiépítésben kínálják ezt a funkciót. 

A rendszer biztonságos működéséhez elengedhetetlen, hogy annak működése felülbírálható legyen, azaz a gázpedál teljes lenyomása esetén feltétlen nélkül feloldódjon a korlátozás. Ennek hiányában ugyanis aktív sebességhatároló mellett nem hajthatók végre menekülő manőverek, amint azt néhány korai berendezés példája mutatta.

A Ford rendszere a sebességkorlátozó berendezést a táblafelismerő funkcióval és a GPS helymeghatározással kombinálva már 2015-ben képes volt arra, hogy a jármű sebességét automatikusan a vezető által megadott, illetve a korlátozások által megengedett határon belül tartsa.