Ma reggel visszaadtuk a krómmal gazdagon díszített hűtőrácsú SangYong-ot, és valamivel be kellett jönni dolgozni. A kollégák Tökölön dolgoznak egy nagyszabású összehasonlító teszten, a tömegközlekedés a hozzám hasonló alkalmi utasnak – gyűjtőjegyet szoktam vásárolni, így 1800 forint lenne – túl drága.
Maradt a kerékpár. Újpestről, a Szépvölgyi útra, békeidőben húsz perc alatt érek be. Ma kicsit tovább tartott az út. Szöveg a képalákban.





Makacs – vagy betoji – vagyok, végig bicikliúton haladtam a munakhely felé. A Marina part fantázianevű gazdaglakótelep mögött arasznyi friss hóban kellett tekerni. Bemelegítésnek nem volt rossz.

Kihaltak most a kerékpárutak. Futárok ugyan vannak az utakon, de ők az autóutat használják, mint mindig. Ott csak a latyak akadályoz, meg a sok bizonytalan autós jelent veszélyt.

Az Árpád hídon Pesttől a szigetig szabad volt az út. Nemrég járhatott erre a hókotró brigád, a só még ropogott a kerekek alatt.

A hóval betemetett macskakő gonosz dolog. Szerencsére erre nem volt dolgom, de ez is bicikliút. Igaz, nem látszik rajta.

Egy átlagos autó-, bicikliút kereszteződés. Itt kéne áttolnom a kerékpárt. Érdekes, hogy az autósok ilyenkor kevésbé veszik észre a bringást, mint hómentes napokon. Csupán egy X5-ös BMW-s és egy teherautós fékezett ma a kedvemért, és engedtek át

Újabb arasznyi hóval borított bringaút. Bringanyommal többel, biciklissel csupán kettővel találkoztam ma reggel

Ez már rémes, szinte reménytelen haladni rajta. Az első olyan szakasz, ahol majdnem elestem. Utána meg elindulni nem tudtam, ez a legutálatosabb rész.

És igeeen, megjött a felmentősereg. Még száz métert sem kellett tolni a bringát, és szembejött egy hókotró.



