Az Alfa Romeo 159 ugyancsak érett modellnek – ha úgy tetszik, vénnek – számít az autópiacon. 2005-ben mutatták be, mindjárt harmadik is lett az Év Autója választáson. Azóta pár új motor belekerült, néhány régi motor kikerült belőle, más nem történt vele. Nem is baj.

A 159-esen ugyanis nem látszik meg a kor. Szép, mélyvörös tesztautónk is lehetne hatodik éves akár – apropója csupán egy olyan motor, amilyennel eddig még nem járt nálunk.

Főleg a kombi szép. Vagy mégis inkább a szedán?

A mai napig nagyon hatásos a légellenállásra fittyet hányó, burkolatlan fényszórósor, a széles, lapos orr, a hátra felfelé húzott oldal-sziluett és a 145-ös után mára klasszikusnak nevezhető alfás stílusjegy, a felsliccelt hátsó fénycsík-pár. Vallomást teszek: nekem a mai napig jobban tetszik a kombi. Sőt, tovább megyek: szerintem a 159 Sportwagon a legszebb, ma kapható kombi.

A Sportwagon kicsit fiatalabb a négyajtósnál, 2006-ban mutatták be a Genfi Autószalonon. Minden irányban ugyanakkora, mint a szedán, tehát az arányok nem estek áldozatául a családiasításnak. Csak valahogy izmosabb lett a kombi hátsó része; a lemezek formája, a tömegarány alapján már-már hátsókerék-hajtásúnak is gondolhatná a 159-est, aki nem tudja, hogy csak fronthajtással vagy 4×4 hajtásképlettel készül.

A fantasztikus forma mellé jár még egy sajátos extra is a kocsihoz (igaz, ezt a legolcsóbb Mitóhoz is alapáron adja az importőr). Az Alfának villog és int szemből a többi alfás. Szeretetre méltó, összetartó társaság, az úton ötpercenként emlékeztetnek rá: most egy nagy család része vagyok. Egész kellemes érzés.

159-esben ülni jó. Elöl.

Az ülések elsőre keménynek, túlformázottnak tűnnek, de minden itt eltöltött kilométerrel erősödik a fájós derekú emberben a meggyőződés: mégis a többiek csinálnak valamit rosszul. Az Alfa tart, támaszt és gyógyít, legalább olyan kevéssé fárasztó benne az utazás, mint a legendás Volvo-fotelekben. És, bár azok kényelmesebbek, a nyomott Alfa-logós olasz székek szebbek.

Az újkori Alfákban híresen kevés tárolóhely, pohártartó jut az utasoknak; oly sokat gúnyolódtunk már ezen, hogy el se kezdem újra. Viszont a vezető felé fordított műszerek a középkonzolon, a klasszikus formájú háromküllős sportkormány, a három kígyós emblémás fémpedál, a három órára rímelő három sportos légrostély remek hangulatot csinál.

Az Alfában annyira nagy élmény ülni, még a mozdulatlan kocsiban is, hogy fel se tűnnek a fájdalmasan olcsó plasztikból készült, logikátlan, túlbonyolított bajuszkapcsolók, a szánalmas műkarbon-dekoráció, hogy tízmillióért még nem járt szép színes kijelző a kocsihoz, vagy hogy egy félliteres kólásflakont esélyünk nincs eltenni valahova, legfeljebb a könyökünk és a váltókar között kialakított egyszem pohártartóban, hogy minden váltásnál beleütközzünk.

Hátul és leghátul

A 159-est sokat ostoroztuk már a szűk hátsó traktus miatt. Valóban, a középkategóriában nem üti meg a mércét a hátsó lábtér, átlagos sofőr mögött az átlagos utas már feszeng és zsibbad. A csomagtér viszont nagyobb és praktikusabb, mint az utastér alapján gondoltuk volna.

Az ötödik ajtó mögött mélyen leengedték a raktér padlóját, és még így is elfért alatta egy szükség-pótkerék. A hely jóval nagyobbnak tűnik, mint a hivatalos számok mutatják. A csomagtér méretéről igen nagy szórással találtunk adatokat, de a Genfi Autókatalógusnak hiszünk leginkább: 405 és 1235 liter között variálható a puttony az ülések döntögetésével. Összehasonlításul az Opel Insignia számai: 500-1530.

Kutyásoknak külön öröm a felcsévélhető hálóval ellátott térelválasztó roló. Azt viszont nem értjük, hogy a két kis fedeles rekeszt, melybe különböző apróságok rejthetők elveszés-mentesen, miért ide építették, nem pedig az utastérbe, ahol esetleg tényleg szeretne az ember eldugni egy telefontöltőt vagy egy napszemüveget.

A motor az újdonság, de nem az a lényeg

Az 1.9JTDM jelzésű, 1910 köbcentis, Opelekben, Saabokban is használt, jól bevált régi Fiat-dízelmotort utóda alig nagyobb, számottevően nem is erősebb. Szerencsére nem is rosszabb.

Nem mintha olyan kiemelkedően erős, takarékos, csendes lenne, vagy egyáltalán, bármiben többet tudna, mint vetélytársai. Sőt, mindenben középszerű: alapjárat-közelben gyenge, fordulaton felhangosodik, tempósan vegyes üzemben nyolc liter alatt fogyaszt, és kímélve se sok esély van vele lemenni a BMW kétliteres dízelével gond nélkül abszolválható hat alá. Mégis, illik az autóhoz, a hatfokozatú kézi váltóval együtt. Az erő pont elég a precíz kormányzás, a remekül provokálható futómű élvezetes kiautózásához, de nem túl sok a hétköznapi autósnak, hogy veszélybe sodorja magát.

Istenem, az a futómű! Ebben az alulkormányzott, orrtolós mai világban mennyei érzés, ahogy tempós körforgalmakban gázelvételre megriszálja farát a veres bestia. Annyira élvezetesen fordul, csúszik az autó, ha akarom, hogy még azt is megbocsátottam neki cserébe, hogy a fordulókör embertelenül nagy. Egy megfordulás, ha magas az útszegély, még három sávon keresztül is csak ipszilonban lehetséges.
Városban kicsit ormótlan, sztrádán kicsit zajos, de kanyargós utakon, szerpentinen a középkategóriában az Alfának párja nincs – megkockáztatom, hogy a keményített sportmodelleken kívül még a hátsókerekes prémium mezőnyben sem. Szinte sajnálja az ember, amikor megérkezik valahová, annyira jó tud lenni az út.

Megéri a prémiumárat?

A tesztautó a TI nevű dizájncsomaggal együtt 10 260 000 forintba kerül, listaáron. Egy hasonló felszereltségű és teljesítményű 3-as BMW, C Merci ennél legalább 10%-kal, de inkább többe fájna – viszont az A4-es Avant, 163 lovas dízellel, ha szerényebben is kistafírozva, de kijön az Alfa árából.

Az Alfa legközelebbi presztízs-vetélytársai is körülölelik az Alfát. A szintén kvázi másod-prémiumosztályban futó Volvo V60 (163 lóerős dízel, közepes felszereltség) új modellként kicsit drágább, a Saab 9-3 kombi (180 lovas dízel) viszont enyhén olcsóbb nála.

Ha viszont azt mondjuk, az olasz embléma voltaképp csak egy nagy Fiat orrát díszíti (és műszakilag bizony ez a helyzet), már igen drága autó válik a 159-ből. Egy 160 lovas dízel Insignia kombi tízmillióért már megszólal, de tényleg, mert ennyiért a bőrkárpit és az üvegtető mellé a navigáció is bőven belefér.

Csak hát az nem néz ki ilyen állat jól. És nem villog neki üdvözlőleg a többi alfás az utakon. Tessék mérlegelni!