A geopolitikai bizonytalanság, a szűkülő kínálat és az emelkedő árak idején különösen fontos kérdés, van-e működő alternatíva az olajfüggőség csökkentésére. Dr. Szunomár Ágnes, a Budapesti Corvinus Egyetem docense szerint Kína példája arra utal, hogy a gazdasági növekedés és az olajigény növekedése nem feltétlenül jár együtt.
Az elektromos járművek terjedése és az állami zöld-iparpolitika már fékezi a közlekedési célú olajkereslet növekedését. A kínai modell azonban nem kész recept, hanem egyszerre ígéretes és ellentmondásos tanulság.
A geopolitikai konfliktusokkal és ellátási kockázatokkal terhelt korszakban az olaj továbbra is a világgazdaság egyik legkritikusabb erőforrása. Éppen ezért különösen nagy jelentősége van annak, hogy létezik-e a gyakorlatban is működő modell az olajfüggőség mérséklésére úgy, hogy közben a gazdaság motorjai se álljanak le.
A kínai példára azért érdemes odafigyelnünk, mert arra utal: ez a kapcsolat nem feltétlenül szükségszerű.
Kína esetében nem spontán piaci fordulatról van szó, hanem, ahogy Szunomár Ágnes fogalmaz írásában, „az elektromobilitás és a megújuló energia térnyerése mögött egy évtizedek óta következetesen épített kínai állami stratégia áll”.
Az ország már a 2000-es évek elején támogatni kezdte az elektromos járművek fejlesztését, majd a 2010-es évektől vásárlási támogatásokkal, adókedvezményekkel, kvótarendszerekkel és infrastruktúra-fejlesztéssel tömegpiaccá tette azokat. Az állam eközben nemcsak a keresletet ösztönözte, hanem az ipari kapacitásokat is kiépítette a kutatás-fejlesztéstől az akkumulátorgyártáson át a teljes ellátási lánc megszervezéséig.
Ez a folyamat jól mutatja, mit jelent a zöld iparosítás: az állam nemcsak szabályozza a piacot, hanem aktívan létre is hozza. A kínai napenergia-, szélenergia- és elektromosjármű-ipar fejlődése arra utal, hogy a technológiaváltás mögött intézményi és iparszerkezeti átalakulás áll, amelyben a környezeti célok és a versenyképesség összekapcsolódnak.
Kína már fékezi az olajigény növekedését
A közlekedés világszerte az egyik legnagyobb olajfelhasználó, ezért az olajfüggőség csökkenése többnyire itt kezdődik. Kínában az elmúlt években a közlekedési célú olajfelhasználás növekedése megtorpant, egyes területeken pedig csökkenésnek indult, és becslések szerint 2023 körül érhette el a csúcspontját. Különösen figyelemre méltó, hogy mindez a gazdasági növekedés fennmaradása mellett történik, egy olyan országban, amely továbbra is a világ egyik legnagyobb autópiaca.
Az elektromos járművek terjedése közvetlenül csökkenti a benzin- és dízelfogyasztást, miközben az energiafelhasználás egyre inkább az olajról a villamos energiára tevődik át. Ezt erősíti a városi tömegközlekedés zöldítése, az energiahatékonyság javulása és a digitális megoldások mélyebb beépülése a közlekedésbe. A kínai tapasztalat így azt sugallja, hogy a gazdasági növekedés és az olajkereslet közötti korábbi, szoros kapcsolat legalább részben lazítható.
A kínai modell ugyanakkor nem mentes a mellékhatásoktól
Az állami beavatkozás túlkínálatot, árversenyt és nemzetközi kereskedelmi feszültségeket is okozott a napenergia- és az elektromosjármű-iparban, miközben az ezekre adott protekcionista válaszok egyre erősödnek. A gyors felfutást gyakran korrekciós ciklusok követik, ami arra utal, hogy a zöld-iparpolitika nem egyszeri beavatkozás, hanem folyamatos egyensúlykeresés.
Bár az elektromos járművek működés közben nem bocsátanak ki szén-dioxidot, gyártásuk energiaigényes, az akkumulátor-előállítás erőforrás-intenzív, és Kína villamosenergia-termelése továbbra is jelentős részben fosszilis energiahordozókra, főként szénre épül.
Emellett a zöld iparágak fejlesztése nemcsak klímapolitikai, hanem technológiai és geopolitikai verseny is, amely új függőségeket és konfliktusokat teremthet.
A tanulság Európa számára világos: az állam aktív szerepvállalása nélkül nehezen képzelhető el gyors zöldátmenet, de a kínai modell teljes egészében aligha másolható. A centralizált döntéshozatal, a szoros állam–vállalat kapcsolat és a nagy volumenű koordinált beavatkozás olyan intézményi feltételeket igényel, amelyek Európában csak korlátozottan állnak rendelkezésre.
