Az elmúlt években a Volkswagen sorra ünnepelte meg a nagy évfordulókat: ünnepelték a Passat, a Golf, a Polo és a GTI fél évszázados pályafutását. 2026-ban azonban elérkezett egy újabb mérföldkő, amely mellett Wolfsburgban mondhatni csendben mennek el: idén 50 éves a dízelmotoros Golf.
A némaság oka egyértelmű. A dízelbotrány és a gázolajos motorok népszerűségvesztése miatt a téma ma már ingoványos talaj, pedig a Golf gázolajos verziója alapjaiban határozta meg a modern dízelautózás fejlődését.
Amikor 1976-ban bemutatkozott az első dízel Golf, az ötlet, hogy egy kompakt autóba gázolajos motort szereljenek, finoman szólva is megosztó volt. Akkoriban a dízelmotort leginkább egy ritka alternatívaként kezelték ebben a méretosztályban, teherautók, buszok erejét adták ezek a motorok.
A Volkswagen azonban kockáztatott, és a népszerű kompaktjával egy teljesen új piaci szegmenst teremtett.
Az első Golf dízelben egy 1,5 literes, négyhengeres szívómotor dolgozott, amelyet egy Audi-féle benzinmotor alapjaira fejlesztettek. Az 50 lóerős teljesítmény szinte megegyezett az 1,1-es benzines Golféval, ám a fogyasztása jóval kedvezőbb volt: a valós körülmények között mért 5-6 literes átlag a hetvenes évek olajválsága utáni korszakban telitalálatnak bizonyult.
A lökettérfogat és a teljesítmény folyamatosan nőtt, 1982-ben pedig megjelent az első turbódízel kivitel, innen pedig szó szerint nem volt megállás: a 70, majd 80 lóerős (GTD) változatok már képessé tették a Golfot a tartós autópályázásra. A GTD névvel a VW ekkor emelte be a dízelhajtást a „sportos” kategóriába.
1983-ig 6,9 millió Golf készült, amiből a Volkswagen sajtóközleménye szerint már egymillió darab volt a dízelmotoros verzió.
A Golf III-ban bemutatkozó 1.9 TDI (1Z motorkód) megváltoztatott mindent. A németek elhagyták a mechanikus Bosch adagolót, és jöttek az első TDI (Turbocharged Direct Injection) motorral szerelt kivitelek.
Ez lett az igazi sláger, ahol a nyomaték, a megbízhatóság és az alacsony fogyasztás találkozott. Bár később szinte minden konkurens követte ezt az utat, a Volkswagen volt a technológia tömeges elterjesztésének egyik úttörője.
Évtizedeken át a gázolajos változatok adták a Golf eladásainak javát Európában. A tartósság és a hatalmas hatótáv döntő érv volt a sokat autózók körében. Ez a megoldás uralta a kilencvenes éveket, majd jöttek PD-elemes (pumpe-düse, adagoló-porlasztós) szériák, valamint ezzel némi átfedéssel a common-rail, közös nyomócsöves turbódízel motorok is.
A TDI elnevezés alatt tehát sok eltérő technológia futott. Sokak szerint a 90 lóerős ALH kóddal futó blokk emelkedett legendás hírnévre, ebben a 210 Nm nyomaték már elég a mindennapokhoz, a motorban pedig bőven van tartalék, nem véletlenül léptek sokan ezzel a dízeltuning útjára. Egyszerű, kiforrott, a mindennapokra elegendő teljesítményt adó, alacsony fogyasztású motorok voltak, amelyek simán elérhették az egymillió kilométert is.
Aztán 2015-ben minden megváltozott, a dízelbotrány teljesen új irányt szabott a gyárnak.
Ennek ellenére hiba lenne nem elismerni a gázolajjal működő Golfok jelentőségét a fél évszázados történet során: lehet, hogy leáldozóban a dízelek csillaga, de a modern autóiparra gyakorolt hatásuk vitathatatlan.
