Ha egy tolóajtós autót kell felidéznünk, aligha van olyan, aki nem egy családi egyterűre vagy egy haszongépjárműre gondol. Egy dolog azonban biztos: semmiképp sem nevezhető sportosnak ez a megoldás.
Ezért is meglepő, hogy a tolóajtó először egy sportkocsin jelent meg.
Az ötlet az amerikai Howard “Dutch” Darrin autótervező fejéből pattant ki, aki az első világháború után állt dizájnernek. Pályafutása során igen sok helyen dolgozott, egyik utolsó dobása pedig a Kaiser Darrin volt. Az 1953-ban bemutatkozó kétajtós roadster nem volt túl sikeres, leginkább gyenge, 90 lóerős 2,6 literes motorjának és kifejezetten magas árának köszönhetően. A 4676 mm hosszú autóból nem is készült, csak 435 darab.
A képre kattintva galéria nyílik!
A korabeli sajtó egyébként kedvelte a dizájnt, még a tolóajtóval sem volt nagy bajuk, mely a maiak többségével ellentétben nem hátra, hanem előre csúszott, lényegében az autó borítása alá. Mechanikusan nem volt egy bonyolult szerkezet, “bezárni” egy kampóval kellett.
Használat közben a tolóajtós megoldás még több buktatóval szolgált. Tulajdonképpen az ajtó csak azt nem tudta, amiért ma is kedvelt megoldásnak mondható: nem volt könnyen mozgatható és nem lehetett könnyen megközelíteni a belteret. Előbbit a szerelők sem tudták nagyon megoldani, örök problémaforrás maradt, ahogy az utóbbi is, hiszen az ajtókivágás formájával nem lehetett mit kezdeni.
Időnként egy-egy Kaiser Darrin felbukkan az aukciókon is, ezek ma már kincset érnek. Alsó hangon 75-85 ezer dollárért (24,7-28 millió forintért) szoktak gazdát cserélni ilyenkor, de volt, hogy 136 ezer dollárt (44,9 millió forintot) is adtak a különleges autóért.
