Japán a világ egyik földrengésekkel leginkább sújtott országa, amely a múltban már jelentős károkat szenvedett el ilyen katasztrófák következtében. Az építkezések javát már ennek tudatában tervezik meg, a legtöbb épület ellenáll a természeti jelenségnek, a közúti hidak szempontjából pedig a nagy fordulópont az 1995-ös Hyōgoken-Nanbu (Kobe) földrengés volt.

Ez az eset olyan kezdeményezéseket indított el, amelyek célja a felkészülés a nagy erejű rengésekre és cunamikra, valamint az ellenük való védekezés. Ezek az események egy híd tervezett élettartama alatt rendkívül ritkák, ám hatásuk jelentős.

A japán megoldások zsenialitása abban rejlik, hogy a már meglévő szerkezeteket tették biztonságossá, egészítették ki, nem csak az újakat. A mérnöki megoldások több szinten működnek, nekünk laikusoknak a leglátványosabbak a lezuhanásgátló eszközök. 

Ezért lógnak óriási láncok a japán hidak alatt 1

Ezek kötik össze a felszerkezet főtartóját az alépítménnyel, és egyfajta utolsó biztosító eszközként szolgálnak a lezuhanás megakadályozására. Gyakorlatilag egy láncról van szó, ami nemcsak a földrengés okozta fő szeizmikus mozgás hatását képes csillapítani, hanem a többszörös szeizmikus mozgásokét is.

Az ütés csillapítására úgynevezett lökésgátló láncrendszert alkalmaznak, amelynél a lánc egy szakaszát ütközésvédő gumiba ágyazzák. Amikor a lánc megfeszül, először ez a gumi enged, ami elnyeli a mozgási energia egy részét, így a lánc nem “csattan”, hanem fokozatosabban veszi fel a terhet. Ezért a rengések során a brutális, hirtelen rántás energiáját javarészt elnyeli ez a biztonsági berendezés.

Normál üzemben “laza”, nem dolgozik; akkor lép munkába, amikor a földrengésben a saruk már megsérültek, és elmozdul a felszerkezet. A teherbírás ökölszabálya, hogy a híd önsúlyának kb. 1,5-szeresét bírják ki az alkalmazott megoldások dinamikus rántásként. Konkrét példaként a Nagatsuka hídról találtam adatokat, ennél 563 kN–825 kN (kb. 57–84 tonna) húzóerőt bír el egyetlen lánc.

A lánc elsőre középkori ötletnek tűnik, valójában nagyon modern kompromisszum, könnyen utólag beépíthető régi hidakra is, ami Japánban kulcskérdés volt az 1995-ös földrengést követő nagy megerősítési hullámban.