Teszt: smart crossblade - Ez meredek : -)

Kulcsszavak: Smart

Ultragagyi vagy gigavagány? Ezen gondolkodom, amióta először láttam. Autónak látszik, tehát elvileg tetszeni fog, de első ránézésre túl sok minden hiányzik róla ahhoz, hogy - legalább szódával - elmenjen autónak. Nincs teteje, oldala se igen, bever az eső. Ennél rosszabb arra gondolni, hogy a felverődő kövektől nem a szélvédő, hanem esetleg a fejem reped be.

Aztán elképzelem, hogy milyen szép is a nagy magyar valóság kellős közepén, egy Barkács és egy Robur között vesztegelni benne a dugóban. Szűretlen hazai ízeket kapok az arcomba, itt nincs belső keringtetés.

A sötét gondolatok, "huss, mint a madár" jelleggel azonnal elmúlnak, amikor belekóstolhatok a crossblade-del járó népszerűségbe. Ennyi barátot egyetlen más autóval sem szerezhetünk. Van, akit az érdekel, hogy nem fázunk-e 90-nel az M3-as kivezetőjén, más arra kíváncsi, mihez kezdünk esőben, és akad, aki az árát szeretné tudni.

A crossblade ízig-vérig keep smiling autó, egyszerűen nem lehet levertnek látszani benne. Aki nem bolondul érte és nem boldog minden egyes megtett kilométertől, az ne üljön bele.

Igazából zsigeri exhibicionistáknak való. Ebben az autóban mindenhol megbámulják az embert, a holdautóval ehhez képest feltűnés nélkül osonhattunk volna a kertek alján. A crossblade-ben ismeretlen az utastér intim magánya, legalább senki nem tisztítja fülét a kocsikulccsal várakozás közben.

Ajtók helyett a gáztöltésű teleszkópokkal emelt keresztrudak felhajtásával juthatunk a kétszemélyes utastérbe. A központi zár nem reteszeli az ajtókat, fölösleges is volna.

A belső tér anyagai végtelenül egyszerűek, tökéletesen illenek a minimalista roadsterhez. Minden víz-, nap- és szélálló. A légzsák viszont rosszul viseli a zuhékat, ezért tartósan esős időben a csomagtér tetején található vízálló kapucnival kell letakarni az autót.

Szerencsénk volt, mert a legbarátságosabb őszi napokon nyomulhattunk a crossblade-del, a fekete nejlontakaróra nem volt szükségünk.

Könnyű záporokat amúgy gond nélkül átvészel az autó, az ülésekben, a padlóban és a műszerfalban is vízelvezető nyílások vannak. Egyetlen zárható rakodórekeszt találtunk az autóban, méghozzá a vezetőülés alatt. Itt tartottuk a gyári tartozékként kapott szélvédő szemüveget, amiben igazán mókásan mutattunk.

A szemüvegen felül PVC jellegű dzsekiket is kapunk az autóhoz, amelyek igazán crossblade-esek, tehát tetszettek, hetyke bajuszpödörgetéssel feszítettünk bennük.

Félórás autókázás után zsibbadó arccal szállunk ki a crossblade-ből. A menetszél keményen klopfolja az ember fejét, de ez inkább mámorító, mint kellemetlen. Egyszer autópályán 120-ig kergettük az autót, diadalittasan üvöltve, hogy 90-100-110-120!

A széria autóhifiből alig hallani valamit, a szélzaj a motorhangot is elnyomja. Fordulatszámmérő híján kézi üzemmódban érdemes figyelni a váltásra figyelmeztető nyilakat.

A smart az első autó, amely padlógázra lassul. Automata állásban nagy gázt adva gondolkodóba esik a szerkezet, majd egészen lassan megkezdi a visszakapcsolást. Végigzongorázza a lehetőségeket, aztán eldönti, hány fokozatot is váltson vissza. Sajnos a valóságban ez legalább annyi ideig tart, mint ezt a bekezdést elolvasni.

Ha végre megvan a rövidebb áttétel, nagyon jól ugrik a crossblade. A hatgangos váltó kézzel is kapcsolható, a fokozatok egészen rövidek. Remek a gyorsulás, a smart 120-ig élénken megy, ennél gyorsabban nem hajtottunk vele.

122 literes a csomagtartó, ami elfogadható. Hátul találtunk egy tépőzáras hurkát, amivel huzatot kapott nyakunk is rögzíthető. Az apró farmotor már rövid városi utakon is alaposan befűti csomagteret. Előrébb a fűtés csak a lábtérben érzékelhető, de ott legalább erőteljesen. Napnyugta után hamar leolvad az ember arcáról a mosoly, 8-10 fokban már mazochista hajlamok kellenek a 60 feletti tempóhoz.

A crossblade sokkal biztonságosabb annál, amit külseje sugall. A Tridion váz meglepő szilárdságot ad a nyitott kocsinak, széria a két légzsák, az övfeszítő és az överő-korlátozó.

Igényes és ritka konstrukciójú motor hajtja a smartokat. Az 599 köbcentis gép hengerenként két gyertyás, turbófeltöltős és töltőlevegő-hűtője is van. A crossblade a Brabus tuningos smarttal megegyezően 70 lóerős. A nagyobb teljesítmény a szériaautókban szinte ismeretlen 2,0 baros maximális turbónyomásnak köszönhető. A turbónyomás akkora, hogy váltáskor vagy gázelvételnél olyan hangos a lefújás, mint Kotán Péter ralikrossz autójában.

Gyári adatok szerint csak 740 kiló a crossblade önsúlya, a tesztautó forgalmijában viszont bő 800 kilogramm szerepelt. Ennek ellenére a tetőtlen törperoadsterhez sem kell szervokormány, a volán könnyen tekerhető. A kormányzás mégis gyenge pontja az autónak, mivel a két végpont között négy fordulat telik el. A crossblade emiatt messze nem olyan agilis, amilyen lehetne. A vastag bukókeret miatt rossz az áttekinthetőség hátra, a kicsi tükrökből se sokat látni.

Kanyarban jól viselkedik az autó, úttartása megbízható. A kiváló minőségű gumik elöl 195/40-16 méretűek, így az előző smarton tapasztalt, horrorisztikus alulkormányozottsággal nem ijesztett meg minket. A ZR sebességindexű gumi erős túlzás, a smart végsebességét továbbra is az elektronika szabja meg, 135 km/órában.

7 200 000 forintba kerül a crossblade, amit alig akartak elhinni nekünk. Ezt az összeget nem érdemes Suzukira átszámolni. A crossblade igazi unikum, összesen 2000 példányban készül majd. Mi a 601-es sorszámú crossblade-nek örülhettünk.

Szinte biztos, hogy korlátozott használhatósága ellenére hazánkban is elkel belőle néhány. Már különlegessége és ritkasága is megér néhány embernek hétmillió forintot, a vele megváltható népszerűség és feltűnés megfizethetetlen, ha valaki erre vágyik, vagy erre van szüksége. A fogyasztást csak alibiből írjuk le, nincs jelentősége. Állandó városi és ritkább országúti örömködéssel 7,9 litert tankoltunk 100 kilométerre.

Akinek crossblade-je van, szinte mindent megengedhet magának az utakon. Crossblade-del járni annyira meredek, hogy ennél merészebbet nem nagyon lehet tenni.