Ez kellett, hát megkaptátok

Teszt: Honda Accord 2.2 i-DTEC

Kulcsszavak: Honda, Accord

Az összhatás maradt a régi

Kinek a pap, kinek a paplan

Ahogyan egyre többet hajtogatom az elméletem, miszerint egy Honda kézi váltóval az igazi, egyre többen cáfolnak meg. Igaz, ha Dénes kollégámat kérdezem, ő sem nagy híve az automatának egy Hondában, de úgy látszik, kilógunk a sorból mi ketten. Az emberek igenis szeretik a kényelmes automataváltót, főleg, ha egy középkategóriás autóról van szó. A benzinmotorokhoz eddig is választható volt, mostantól a dízelnél sincs akadálya.

Az automata váltó tökéletesen illik a Honda azon elképzelésébe, amely a modellváltással az Accord feljebb pozicionálását tűzte ki célul, és így a prémium márkáknak kívántak versenytársat állítani. Utóbbi talán kicsit túlzás, mégis meggyőzően sikerült az átalakítás.

Új a dízelmotor is

A vicc az egészben, hogy az Accordról sokan nem is tudják, hogy megújult. A jelenlegi egy laza modellfrissítés is lehetne, a főbb ismertetőjelek alig változtak a korábbiakhoz képest. Sportosabb lett, elegánsabb is, nőtt is valamicskét, de a változás sokkal feltűnőbb belülről, ahol nagyságrendekkel javult a helyzet. Az anyagok a kategória élmezőnyéhez tartoznak, puhák, szépek, nem fényesek, és ami ennél is fontosabb, menet közben masszívan, csendben tűrik az úthibákat. Mindezt úgy, hogy megmaradt valami a sportos Hondás hangulatból is.

Az utastérre aligha mondhatunk rosszat, hacsak nem a közepes hátsó helykínálatba kötünk bele. Elöl ülve közel áll a tökéleteshez, amilyen csak a mesében van. Na, de mit keres itt egy automata váltó?

Ötfokozatú, nem túl gyors

Dízel és automata?

Az igazi Hondások tíz évvel ezelőtt el sem tudtak volna képzelni egy Hondát dízelmotorral, pláne nem egy automatával párosítva. A világ változik, mostanra mindkettő elérhető. Az állítólag nyolc évig fejlesztett első Honda dízel is leváltásra került azóta, a mostani 150 lóerős kivitel csak hengerűrtartalmában egyezik a régivel.

A 2,2 literes i-DTEC jelzésű motor szerintünk már közel sem akkora durranás, mint az előd öt évvel ezelőtt, de tény, hogy egy kellemes, kiegyensúlyozott dízelről van szó. Méretéhez képest nem sok a 150 lóerő, kicsit öregurasnak tűnik már papíron is, és az automata váltóval párosítva nincs is esélye ennek az ellenkezőjét bizonyítani. Lesz 180 lóerős változat is, de egyelőre úgy tűnik: kizárólag kézi váltóval.

Biztonságról, lassúságról, sportosságról a következő oldalon lesz szó. Tessék lapozni