Amikor felmerül az autópályán alkalmazott sebességhatárok kérdése, a gyors haladás hívei mindig két kézzel mutogatnak Németországra. Lám-lám, itt egy ország Európa közepén, sokmillió autóval, és még mindig akadnak autópálya-szakaszok, ahol külön sebességkorlátozás híján a vezetőre bízzák a tempó megválasztását.
A következő érv rendszerint a baleseti statisztika. Elsőre furcsának tűnhet, de a német autópályák a forgalom nagyságához képest biztonságos utaknak számítanak. Ez nem anekdota vagy egy jól sikerült müncheni kiruccanásból leszűrt személyes tapasztalat: a számok is ezt mutatják.
Az ADAC, vagyis a Német Autóklub összefoglalója szerint az ország teljes gépjármű-futásteljesítményének nagyjából egyharmada jut az autópályákra, miközben 2024-ben a közúti halálesetek körülbelül 10 százaléka történt ezeken az utakon. Egymilliárd megtett járműkilométerre mintegy 1,2 haláleset jutott.
A nemzetközi összevetés sem ad egyszerű választ a sebességkorlátozás körüli vitára. Az ADAC által közölt, 2023-ra vonatkozó adatsorban Németországban 1,26, Franciaországban 1,61 haláleset jutott egymilliárd autópályán megtett járműkilométerre. Pedig a franciáknál 130 km/óra az általános felső határ. Csehország és az Egyesült Államok mutatója szintén rosszabb volt a németnél, Svájcé, Hollandiáé és Ausztriáé viszont kedvezőbb.
Erre az a válasz, hogy a német műszaki tartalom áll a háttérben. Mert olyan szélesre, akkora biztonsági sávval, felfestéssel, kitűnő minőséggel épültek ezek a pályák, hogy megengedhetik maguknak ezt a kényelmet. Ezért nincs baleset, és ezért zárható ki máshol (akár nálunk) a megengedett tempó növelése, mert útjaink alkalmatlanok rá.
Csakhogy, és most jön a lényeg: nem csak az autópályákon vannak korlátozásmentes szakaszok Németországban.
A német KRESZ, vagyis a Straßenverkehrs-Ordnung 3. paragrafusa szerint lakott területen kívül a személyautókra főszabály szerint 100 km/órás sebességhatár vonatkozik. A jogszabály azonban az autópályák mellett két további kivételt is felsorol.
Az első, amikor a két irány útpályáját középső elválasztósáv vagy más fizikai megoldás, például szalagkorlát választja el egymástól. Ilyenkor irányonként egyetlen forgalmi sáv is elegendő ahhoz, hogy ne legyen érvényes az általános százas korlátozás.
A második lehetőséghez még középső szalagkorlát sem kell. Elég, ha mindkét menetirányban legalább két, útburkolati jellel kijelölt sáv vezet. Vagyis egy lakott területen kívüli, kétszer két sávos főúton akkor is hiányozhat az általános sebességhatár, ha a szembejövőket csak felfestés választja el.
Ezeken a szakaszokon is 130 km/óra az ajánlott sebesség, az úgynevezett Richtgeschwindigkeit. Kedvező út-, időjárási, látási és forgalmi viszonyok mellett is ezt ajánlja a német szabályozás. Ha nincs külön korlátozás, a 130 túllépése önmagában még nem gyorshajtás.
A kihelyezett sebességkorlátozó tábla viszont ugyanúgy kötelező. Hiába teljesülnek az út kialakítására vonatkozó feltételek, egy százas tábla mellett nem lehet az általános korlátozás hiányára hivatkozni.
Az útviszonyokhoz igazodó tempó követelménye szintén megmarad. Ha köd, havazás vagy eső miatt 50 méter alá csökken a látótávolság, legfeljebb 50 km/órával szabad haladni, és a körülmények ennél lassabb haladást is indokolhatnak.
Tehát a német szabályozás felnőtt, felelős, az autóvezetést mint készséget alkalmazó közlekedőként kezeli az autósokat. Ahol lehet, van rá tér, jók a látási viszonyok, megfelelő az út kialakítása, ott a vezetőre bízzák a sebesség megválasztását.
Kövesd a Vezess.hu-t a Google hírekben!
