Pedig a motorolaj, a fékfolyadék, a szervóolaj és a hűtőközeg szintjének, illetve állagának ellenőrzése kulcsfontosságú – ezek árulkodnak legelőször a kezdődő hibákról. Most a legaktuálisabb, a hűtőfolyadék kérdését járjuk körül, amelynek elhanyagolása most, ebben a régi időket idéző januári hidegben tud károkat okozni.
A hűtőfolyadékról az elmúlt évek enyhe telei során szinte el lehetett feledkezni. Aki esetleg az elmúlt 4-5 évben vett használt autót, és nem nézette át a folyadékokat, az találkozhat túlnyomórészt vízzel feltöltött hűtőrendszerrel. Eladásra megy, ezen is lehet spórolni ugyebár.
Nos, ez az állapot egyfajta ketyegő bomba, ami több ponton is visszaüthet, és nem csak a -10, -15 Celsius-fokos hideg miatt.
Azt ugyanis sokan tudják, hogy a hűtőfolyadék fagyálló tulajdonsága biztosítja, hogy a motor ne repedjen szét a farkasordító hidegben. Emellett viszont az összetett modern motorokban egyéb szerepe is van: kenést biztosít a szivattyúnak, gátolja a korróziót.
Ha az előző tulaj átlagos csapvízzel töltötte fel a rendszert, az több fronton is problémát okozhat:
- A benne lévő ásványi anyagok vízkövet képeznek.
- Korróziót indít el, ami miatt a rozsda eltömíti a járatokat és a hűtőt.
- Tönkreteszi a vízpumpát, gátolva a folyadék keringését.
A leggyorsabban természetesen a fagyás miatt bekövetkező gond ütheti fel a fejét. Ha a folyadék „bekásásodik” vagy jéggé dermed, az katasztrofális láncreakciót indít el. A jégdugó miatt leáll a keringés, így a motor – paradox módon még a legnagyobb hidegben is – pillanatok alatt túlmelegedhet. Ennek első jele az utastér fűtésének megszűnése, hiszen a fűtőrendszer a motor hulladékhőjét hasznosítja. Bár a motorblokk oldalán található fagydugók elvileg megvédik az öntvényt a szétrepedéstől, jobb nem kísérteni a sorsot egy motorcserével.
A megfelelő szint önmagában nem elég, fontos tudni a fagyáspontot is, ami könnyen ellenőrizhető a benzinkutakon
Mit tehetünk?
Ellenőrizni kell, hogy van-e a rendszerben elég hűtőközeg. Sapka leteker, kiegyenlítőtartály oldalán megnézni a minimum- és maximumjelzéseket, ha a kettő közötti a szint, akkor jók vagyunk, ha nem, akkor rá kell tölteni. Ha sűrűn fordul elő, hogy csökken a szint, akkor hiba van a rendszerben, a motorban, érdemes szerelőhöz fordulni, még akkor is, ha egyszerűbbnek tűnik mindig rátöltögetni.
Ha alacsony a szint, akkor az autó műszaki leírásával megegyező, annak megfelelő fajtájú hűtőfolyadékkal pótolhatjuk a hiányt. Fontos az előírások betartása, a motorblokk ötvözetétől függően vannak eltérő összetételű folyadékok.
Vannak előre kevert kiszerelések, ezeknél a hígítással sem kell bajlódni, ez a biztos választás, csak betöltjük a kiegyenlítőtartályba és kész. Ha koncentrátumot vásárolunk, akkor viszont keverni kell, méghozzá pont a megfelelő fagyáspont miatt.
A szaknyelvben etilén-glikolként ismert fagyálló koncentrátum önmagában trükkös anyag: tisztán már –12 °C-on megfagyhat. A „varázslat” a hígításkor történik: desztillált vízzel keverve drasztikusan javul a fagytűrése. A hazai telekre az 50-50%-os keverési arány az ideális, ami biztos védelmet nyújt egészen –37 °C-ig.
Bizonytalan vagy? Irány a benzinkút!
Nem tudod, mikor volt cserélve a hűtőfolyadék, vagy mennyire fagyálló a mostani keverék? Irány az első benzinkút, és mielőtt bevásárolnál hűtőfolyadékból, kérd meg a kutast, hogy mérje meg neked az autódban lévő hűtőfolyadék fagyállóságát! Erre minden benzinkúton tartanak egy refraktométer nevű egyszerű szerkezetet, amivel pár perc alatt kideríthető a folyadék fagyállósága, és ha minden rendben, akkor jó ideig csak a szintet kell ellenőrizned.
