A második világháború idején Angliában nemcsak a német bombázók árnyéka sötétítette el az országot, hanem saját védekezési stratégiájuk is.
A Luftwaffe (a Harmadik Birodalom légiereje) pilótáinak megtévesztésére az egész országot sötétségbe borították: kialudtak a városi lámpák, a falusi utcák fényei, és még a vidéki porták lámpásai is. A teljes elsötétítés mindennapossá vált, olyan természetellenes feketeség szállt a szigetországra, amit nagyon rég nem tapasztalt senki.
Új veszélyforrást teremtett a sötétség
A láthatatlan utak miatt meredeken megugrott a közúti balesetek száma, és hónapról hónapra több száz brit veszítette életét anélkül, hogy egyetlen ellenséges repülő is áthúzott volna a fejük felett. A probléma pedig nemcsak az embereket érintette: a vidéki gazdák hamar rájöttek, hogy éjszaka a sötét szőrű tehenek teljesen beleolvadnak a tájba. Ha az állatok éjszaka az útra tévedtek, a sofőröknek esélyük sem volt időben észrevenni őket.
A megoldás egyszerre volt meghökkentő és zseniális.
A gazdák fehér csíkokat festettek a tehenekre, mintha zebrává akarták volna változtatni őket. A kontrasztos mintázat a sötétben is kirajzolódott, így a járművek vezetői messziről kiszúrhatták a jószágokat.
A csíkos tehenek látványa idővel a brit hátország egyik különös szimbólumává vált – annak a leleményességnek, amely a háború legsötétebb éveiben is képes volt megvédeni az életet, legyen szó emberekről vagy állatokról.
