Az amerikai autóipar legnagyszerűbb alkotásait az örökkévalóság számára megőrző National Historic Vehicle Register olyan jelentőséggel bír, mint a legnépszerűbb sportágak Dicsőségcsarnokai, vagy ahogy a címben sugalltuk, az UNESCO világörökségi listája, amely az emberiség kulturális és természeti hagyatékát igyekszik megőrizni, ahol hagyják.
Ebbe a rangos társaságba került be most az a BMW M1 versenyautó, amelyet Andy Warhol, a pop art atyja tett halhatatlanná 1979-ben, mint a BMW Art Car sorozatának negyedik tagját. Warhol 28 (más források szerint 23) perc alatt, szabad kézzel vitte fel a grafikát az autóra, amely ugyanabban az évben rajthoz állt a Le Mans-i 24 órás futamon. Egyik pilótája pont az az Hervé Poulain volt, aki négy évvel korábban megálmodta, és festő barátja bevonásával megvalósította azt az autót, amely útjára indította az immár húsz tagból álló gyűjteményt.
Az automobilt képzőművészeti alkotássá nemesítő kezdeményezést számos követőre talált, más márkák is bele-belekóstoltak a koncepcióra, de teljes egészében senki nem próbálta meg imitálni az idén ötvenéves elképzelést, és ez így van rendjén.
A BMW M1 volt a bajor autógyártó első (és az i8 2013-as bemutatásáig egyetlen) középmotoros sportautója, egyben a legelső olyan típus, amelyért teljes egészében a cég sportrészlege, a BMW M felelt. A Giorgetto Giugiaro örök érvényű dizájnját a Lamborghini által tervezett futóművel és egy versenycélokra fejlesztett háromliteres, soros hathengeres motorral társították, amelyet 277 lóerőre hangoltak.
Az eredetileg német-olasz koprodukcióban megálmodott projektből a Lamborghini idővel kiszállt, így a BMW egymaga fejezte be a munkát. Az M1-ből 453 darab készült, ebből 54 versenyautó, és 399 utcai kivitel.
Vannak, akik szó szerint értelmezik az “autóból műalkotás” szlogent, és bizarr szobrokat készítenek négykerekű alapanyagokból:
