Indexlámpa? Egyértelműen sárga! Mindegy, hogy a búra esetleg fehér, az izzónak tipikus borostyánsárga fényt kell kibocsátania, különben nálunk nem közlekedhet az autó. Teljesen logikus választás, figyelemfelhívó szín, ami jól elkülöníthető a pirostól.
Mégis, ha amerikai filmet látunk, vagy esetleg utaztunk már az Egyesült Államokba, Kanadába, akkor láthatjuk, hogy rengeteg autó hátulján nincs sárga fény. A menetirány változtatását ott piros lámpával is lehet jelezni.
Miért használják ezt a megoldást?
Van mögötte valamilyen praktikus megfontolás? A válasz olyan mint az ogre meg a hagyma: többrétegű. Az első réteg a múlt: kezdjünk egy kis történelemmel!
Az autózás hajnalán, a XX. század elején még semmilyen előírás nem létezett az autók irányváltásának jelzésére. Nem volt sem eszköz, sem szabvány, az autózás vadnyugati, zabolátlan módon fejlődött. Ezzel akkor akadt probléma, amikor igazán szaporodni kezdtek. A néha elektromosan, némán guruló, néha benzint égetve pöfögő gépek egyre nagyobb zavart keltettek a városokban.
A megoldáson több feltaláló is gondolkodott. Ott volt például egy Percy Douglas-Hamilton nevű brit férfi, aki 1909-ben szabadalmat nyújtott be egy „Járművek tervezett mozgását jelző eszközre”. Egy gyors Google szabadalmi keresés (ez egy link a Speciális szabadalmi keresés oldalra) a nevére kiadja a 912831-es amerikai bejegyzést, ami leírja a találmányt.
A jelzések kéz alakúak voltak. A felemelt kéz világított volna a megállás jelzésére, a balra és jobbra mutató kezek pedig hátulról lettek volna megvilágítva, hogy az adott irányba történő kanyarodást jelezzék. A szabadalom olvasása közben egyértelművé válik, hogy legalább 3 különböző kapcsoló állt volna a sofőr rendelkezésére (egy a megálláshoz, egy-egy mindkét irányhoz). A fények nem villogtak volna.
Ez túl bonyolult és kacifántos volt a megvalósításhoz, de közben egy olasz feltaláló szintén hasonló ötleten gondolkodott. 1908-ban Alfredo Barrachini Rómában elektromos lámpákat épített mechanikusan mozgatható karok belsejébe, amiket a sofőr egy madzaggal tudott „előrántani” a karosszéria síkjából.
A jó öreg karos index
Ez lett a legelterjedtebb karos index, korai Volkswagen Bogarakon vagy más oldtimereken még látni ilyen megoldást. A Bosch 1928-ban bevezette az irányjelző elektromágneses változatát. Ebben a szerkezetben egy elektromágnes fordította ki házából a 20 centiméter hosszúságú kart, amely idővel megvilágítást kapott.
Kényelmes, könnyen kezelhető és megbízható is volt, ezért hamar népszerűvé vált. A karos index az ötvenes évekig elterjedtebb volt a villogó lámpás irányjelzőknél.
Tehát a fény már megjelent, a villogást viszont az elektromágneses rendszerek hozták el a jellegzetes kattogással együtt, ami tömegesen az 1950-es években terjedt el.
Mi a helyzet a színekkel?
Tehát azt már tudjuk, hogy a karos index tarolt jó ötven évig, majd jöttek az ismert kattogós megoldások, de hol variáltak a színekkel?
Kezdetben az irányjelzők színe nem különült el élesen a többi lámpáétól: a világon szinte mindenütt az első irányjelzők fehérek voltak, mint a fényszórók, a hátsók pedig pirosak, akárcsak a helyzetjelzők és féklámpák. Ez a gyakorlat értelemszerűen félreértésekhez vezethetett, hiszen egy villogó piros fény utalhatott kanyarodási szándékra, de akár hibásan működő féklámpára is.
Amerikában a kezdetektől fogva megszokott volt, hogy az irányjelzőt integrálták a hátsó lámpatestbe, amely így egyetlen egységként funkcionált féklámpaként és irányjelzőként is – jellemzően vörös színnel. Csavart ad a történetnek, hogy az első irányjelzőnél viszont színt cseréltek a hatvanas évek végén. Az addigi fehér helyett kötelező lett a sárga irányjelző használata, de hátul maradt a vörös árnyalat.
Ezzel szemben Európában a hátsó lámpáknál is külön színt alkalmaztak az irányjelzőkre. Ennek egyik oka, hogy a háború utáni évtizedekben a közlekedésbiztonság fejlődésével párhuzamosan szigorúbb, egységesebb szabályozások születtek meg (1968-as Bécsi Közúti Közlekedési Egyezmény), például az ENSZ által koordinált „Európai Gazdasági Bizottság” (UNECE) égisze alatt működő ECE-szabványok keretében.
Amerikában viszont több szabadságot adtak a gyártóknak. Ott egy szövetségi rendelet szabályozza a lámpák színét, előírja, hogy az első irányjelző lámpáknak borostyánsárgának kell lenniük, azonban a hátsó irányjelző lámpák lehetnek pirosak vagy borostyánsárgák is.
A nagy kérdés: miért?
Erre a fontos kérdésre nincs egyértelmű válasz. Vélhetően a piros hátsó irányjelző engedélyezése során a gyártási költségeket és a tervezési egyszerűséget helyezték előtérbe a döntéshozók.
Ekkor még nem állt rendelkezésre egyértelmű vizsgálat, ami kimutatta volna tényszerűen, hogy a sárga irányjelző biztonságosabb. Persze józan paraszti ésszel felfogható az előnye, de az Egyesült Államokban ezen a téren lazább szabályozási filozófia uralkodott, és tényleg féltek a gyártók az átalakítással járó pluszköltségektől.
Az egyszínű (teljesen piros) lámpatestek használata egyszerűbb vezetékezést, kevesebb alkatrészt jelentett, a profit pedig már akkor is isten volt az autógyártóknál.
1971 Pontiac GTO The Judge ‒ Fotó: Different_Brian/Getty Images
Ma már tudjuk: a sárga a jobb
Egy 2008-as NHTSA-tanulmány arra jutott, hogy az európai típusú, sárga irányjelzőkkel felszerelt járművek 5,3%-kal kisebb eséllyel szenvednek ráfutásos balesetet az irányváltások során, mint a piros színű irányjelzővel felszerelt járművek. Ez elsősorban abból adódik, hogy a sárga színű jelzés egyértelműen és gyorsabban elkülönül a féklámpa vörösétől. Ma pedig már a gyártási költség sem nagyobb, a változtatható színű LED-ek korában ezt magával a vezérléssel meg lehet oldani.
Tehát ma már csak a megszokás a fő ok, egyszerűen nem akarnak változtatni a fennálló rendszeren, de a sárga index azért szép lassan terjed. 2024-ben az Autopian fedezett fel egy listát, amiben valaki összegezte a piacon kapható autók eloszlását indexügyben.
38 nagy gyártó közül 11 esetén a teljes kínálatban sárga indexekkel szerelték az autókat, de volt, ahol vegyes a kép, a Ford, Hyundai, Mercedes nagyjából fele-fele arányban kínál ilyet is, olyat is. A Tesla hiába amerikai, mégis minden modelljét sárga irányjelzővel árulja, de például a BMW, Audi kizárólag piros opciót kínál az USA piacán.
Tehát a változás már elkezdődött, lassan besárgul Amerika is, nincs menekvés.
