William Hamilton Albee a Bering-szorosnál járt az 1930-as években, ahol az őslakos inuitok szállítási módszere szöget ütött a fejébe. A helyiek több tonna rakományt mozgattak egész könnyen, mély sárban, a fókabőrből fabrikált, levegővel töltött görgőknek köszönhetően.

Megragadta a látvány, és Kaliforniába visszatérve elhatározta, hogy tökéletesíti a módszert, és a teherszállítás szolgálatába állítja a méretes puha görgők elképzelését. A Goodyear látott fantáziát a dologban, és egy szintén friss felfedezés, a nylon alkalmazásával sikerült olyan ellenálló, rugalmas anyagot alkotni, ami megfelelt az elvárásoknak.

A rendkívül alacsony nyomás miatt a “légzsákok” szinte bármilyen tereptárgyon átfolytak a defekt rizikója nélkül, ezért lehetett akár az öttonnás jármű útjában is heverészni. Akin áthajtott, az mosolyogva, sértetlenül élte túl az élményt.

Öt tonnát nyom ez a gép, mégse öl meg, ha átgurul rajtad 1Öt tonnát nyom ez a gép, mégse öl meg, ha átgurul rajtad 2

Természetesen a hadsereg volt az első és legnagyobb megrendelő, a katonákat elérhetetlen helyekre eljuttató eszköz láttán felcsillant a tábornokok szeme.

Az 1960-as évekre viszont csökkentek az állami megrendelések, a költséges technológiára pedig nem volt vevő a tömegpiac, így Albee eladta a céget, a Rolligont pedig eltérő felépítménnyel, 30 tonnás kivitelben gyártottak tovább. Ezek a különleges puha talpú járművek Alaszkában, olajmezőkön szolgálták a nehéz körülményekkel küzdő munkásokat.

Kapcsolódó címkék: prototípus rolligon teherautó USA