1987-től gyártották minden idők egyik legismertebb Ferrari sportkocsiját, a 288 GTO utódjának szánt és egyben a vállalat negyvenedik születésnapját ünneplő F40-est. Ráadásul ez volt az utolsó Ferrari, melyet maga Enzo Ferrari, a vállalat alapítója hagyott jóvá. Akkoriban még egészen mást jelentett a szupersportautó, mint ma és ez látszik az eredeti F40-esen is. Az ék alakú sportkocsi borzasztóan könnyű és rettentően erős. Nemhogy elektromos ablak, de rendes kilincs sem jutott az autóba, csak a vezető és a technika. A 2,9 literes, 90 fokos hengerszögű V8-asra két turbófeltöltőt akasztottak. 478 lóerős teljesítményét 7000-es fordulaton adja le, mellé 4000-től 577 Nm nyomaték társul. Mindez egy 1,3 tonnás autóban. Ezt gondolta újra Samir Sadikhov dizájner.

Sadikhov ráadásul nemcsak felskiccelt egy F40-esre emlékeztető autót, hanem egészen a részletekig kidolgozta azt. Az arányok stimmelnek, a kisebb, tömzsibb autó természetesen karbon monocoque köré épül, de a formák már inkább modern Ferrarikra hajaznak. Azért van pár kedves részlet, mint a szögletes szárny, a hátsó lámpák vagy éppen a kipufogók, melyek az eredeti F40-est idézik. Arról nem szól a dizájner, hogy pontosan milyen műszaki paramétereket képzel el a műhöz, de bizonyára a Ferrarinál volna ötletük hozzá.

Megmaradt a letisztultság a beltérben is, ahol Forma-1-es hangulatú kormány és apróbb kijelzők találhatóak. Persze idő közben a kéziváltó eltűnt, pedig egy nyitott kulisszás verzió azért szívmelengető látvány lett volna. Az ülések fixek, így valószínűleg a kormányt és a pedálsort lehet állítani a vezető adottságaihoz.