Ma reggel a Zsámbék-Páty-Budakeszi-Szépvölgyi út útvonalon jöttem dolgozni, és ez olyan gyönyörűen megmutatta a magyar autósok és a hirtelen érkező tél viszonyát, hogy nem bírom magamban tartani élményeimet és véleményemet.

Zsámbék és Budakeszi 18,4 kilométerre van egymástól a Google Maps szerint. Ezen a 18 kilométeres kétsávos közúton a régió idei első komolyabb havazása (2-3 centi) január 10-én hajnaltól fél kilencig négy árokba csúszott járművet eredményezett. Négy és fél kilométerenként egyet, pár óra alatt, egy olyan forgalmú úton, ahol nagyjából 20-30 másodpercenként lehet egy elhaladó járműre számítani.

Vándorolnak át az utasok az árokba esett buszról az értük küldöttbe

Vándorolnak át az utasok az árokba esett buszról az értük küldöttbe

Vándorolnak át az utasok az árokba esett buszról az értük küldöttbe


Fotózni nemigen volt alkalmam, nem akartam még jobban feltartani a forgalmat, csak pár szánalmas telefonos kép készült az egymással szemközt, az út két partján megfeneklett King Long buszról (menetrendszerinti helyközi járat) és egy Passatról. De volt még egy fejre állt Seat Ibiza vagy Cordoba, amit épp a tetején húztak csörlővel trélerre, és egy öregebb japán valami, már nem emlékszem a típusára.

Istenem, rossz mezőre léptek, egy dobásból kimaradtak – bárkivel megeshet. A peches (figyelmetlen? nyári gumis? alkalmatlan?) sofőrök balsorsánál, az esetleges rövid műszaki útzárnál viszont jobban nyomaszt és idegesít ilyenkor az árokba csúszást irgalmatlanul kis tempóval kivédeni szándékozó, ráadásul esetenként mindenki mást is szándékosan akadályozó autósfajta.

Indokolatlanul tartja fel a forgalmat a Budakeszi előtti úton lévő hóra még emlékező mazsola

Indokolatlanul tartja fel a forgalmat a Budakeszi előtti úton lévő hóra még emlékező mazsola

A képen az látható, ahogy Budakeszi amúgy nem zsúfolt, folyamatos haladást engedő reggeli forgalmában 30 alatt kell hosszan-hosszan autóznom egy sorban, mert a legelöl haladó fél, hogy netán megcsúszik. Rendkívül frusztráló élmény.
A tükörben a vacak képen az út másik oldalán árokba esett Passat nem látszik

A tükörben a vacak képen az út másik oldalán árokba esett Passat nem látszik

A tükörben a vacak képen az út másik oldalán árokba esett Passat nem látszik


Kint a határban nem fotóztam, pedig ott még durvábban akadályozott egy mazsola. Fehér, öreg, rozsdás Combo, égett rajta egy fél helyzetjelző meg egy hátsó ködlámpa (a szállingózó hóban reflexszerűen, rémülten bekapcsolt ködzáró már mindig eleve sejteti, hogy valami hisztérikus szerencsétlen halad előttem). A nyomorult 40 alatt autózott, gondosan behúzódva a felezővonalhoz. Amikor végre elfogytak a kanyarok, és lehetett előzni, feltűnt, hogy mintha duda szólna valahol. És valóban. Amikor a fehér Combo mellé értem, kiderült, hogy ő dudál, és a kormányt két marokkal szorítva üvöltözik ki az ablakon valami olyasmit, gondolom, hogy párosodjak egy tapírral, amiért előzni merek ebben a rémisztő viharban.

Az előzés után a Combót előttem megelőző Doblót pár tíz méterről követve békésen autóztunk 85-90-nel tovább, rendes téli gumival teljesen biztonságos tempóban.

Hiába, így van ez minden télen. Ahogy jön hosszabb kihagyás után egy hó, a forgalom megtorpan, és elkezdenek kipotyogni a forgalomból a szerencsétlenebbek, mint amikor egy nyári zivatarban lehull a fáról a férges alma. Csak hát az almáknak nincs eszük, az embereknek pedig, pláne azoknak, akik alkalmasak voltak egy jogosítvány megszerzésére különböző vizsgákon, elvileg van.

Kedves rutintalan, nyári gumis, vagy csak egyszerűen havazásban, csúszós úton félős autóstársak! Saját érdeketekben és a felkészült autósok érdekében: ne üljetek autóba, amikor féltek! Nem kötelező az, van vonat, busz, kedves szomszéd, aki elvisz, ha megkéred. Sőt; még egy-két, a havas utak idejére kivett szabadnap is kisebb anyagi kiesés a családnak, mint egy felborult autó javíttatása, amit ugye nem fedez a kötelező.

Vagy ha mégis mennetek kell hóban-jégen, pedig féltek, remegtek, izzadtok már a gondolatára is: úgy legyetek túlontúl óvatosak, hogy ezzel ne akadályozzátok a többieket. Higgyétek el, amikor ti már biztosítókötél nélküli sziklamászónak érzitek magatokat a Grand Canyon peremén negyvennel a hóban, attól még lehet, hogy mások kényelmesen tudnának (és szeretnének) a ti tempótok kétszeresével autózni, vagy mert vagy a kocsijuk alkalmasabb erre, vagy ők maguk.

Le lehet húzódni, alkalmanként ki lehet ám állni, hogy elengedjétek a felgyülemlett sort. Önkéntes rendőrködni, mások helyett is rettegni felesleges, a feltartottak számára dühítő, és, ha nem is estek bele a szerintetek istenkísértésnek beillő sebességnél se az árokba, se a szembejövőbe, előbb-utóbb megüt benneteket a guta (ahogy ezt sajnos számos közlekedőtársatok kívánja is ilyenkor nektek).

De a legjobb inkább tényleg otthon maradni, amíg el nem olvad az a pár centi hó, vagy el nem megy a narancssárga sószóró kocsi. Nektek is jobb lenne, higgyétek el.

Köszönöm a megértést a vezetni tudó, téli gumis autósok nevében.