2022-ben a Niro volt annak a dizájnvonalnak az úttörője, mely ma is jellemző a Kia modelljeire. A dél-koreaiak az ellentétek együttesének nevezik ezt a filozófiát, melyet immár a Sportage is követ. A név találó, hiszen több helyen (például a gépháztetőnél vagy a csomagtérajtónál) is azt láthatjuk, hogy a lágyan ívelő felületek valamilyen sarkos, durva pontba vagy élbe futnak össze. A legnagyobb változás elöl történt a frissítés során, ez akkora mértékű, hogy nőtt is tőle a Sportage 25 mm-t. A teljes hossz így 4540 mm, melyhez változatlan szélesség (1865 mm), magasság (1650 mm) és tengelytáv (2680 mm) társul.

Az arcot meghatározzák a függőleges tájolású LED-fényszórók. Olyanok, mint az asztalok sarkain lévő élvédők, melyek óvnak, hogy meg ne üssük magunkat. A lámpák által közrefogott hűtőmaszk szabályosabb, rendezett téglalapokból rajzolódik ki a korábbi méhsejtszerű, nyújtott mintázat helyett. Karakteres az összkép, a Sportage felismerhető a megjelenéséről, a látvány pedig abszolút emészthető, kedvelhető.

Oldalról csak a küszöb környéke változott, az ajtó alsó panelén új alakot kapott a – jelen esetben ezüstszínű – betét. Ez a rész valós funkcióval is rendelkezik, hiszen takarja és így tisztán tartja a küszöböt, így az nem lesz sáros, és a mi ruhánk sem koszolódik, ha hozzáér az autóhoz.

17 cm a hasmagasság

Hátul nincsenek akkora változások, mint elől, bár kiemelendőek az új lámpatestek, melyeket összeköt egy fekete sáv. Ezekbe – a rendszám alatt lévő, fehér hátrameneti lámpán kívül – mindent integráltak, nincs már a lábszár magasságban irányjelző, mint a frissítés előtt.

A külső megjelenés kilenc alapszínnel, valamint négyféle felnivel variálható. Utóbbiak közt elsőre nehéz különbségeket keresni, megjelenésüknél talán többet mond, hogy 17 colosból kétféle, 18-asból és 19-esből egy-egy variáns létezik.

A tesztautót 18-as felnikkel szerelték

Könnyen elbűvöli az embert egy világos beltér, és ezt megtette a felfrissült Kia Sportage is. Jegeskávé színű nyersbőr kárpitozás fogad a csúcskiviteltől egy szinttel lejjebb pozicionált Platinum felszereltségi szintű tesztautó belterében. Ha nem volna ilyen színű a beltér, akkor sem csalódhatunk volna, mert ergonómiai szempontból nincsenek bakik, sötét kárpitozásnál pedig a hátsó sorig nyúló panorámatető, valamint az állítható színű hangulatvilágítás is gondoskodhat a beltér világosságáról.

37 fotó

A frissítésnél nem hagyták érintetlenül a korábbi kritikus területeket. Örömteli változás a zongoralakk szinte teljes eltűnése: egy kicsi maradt belőle a műszerfalon, de ez nem zavaró, ellenben a középkonzolról kitakarították. Hálásak lehetünk ezért, mivel masszív por- és ujjlenyomatgyűjtő felület volt ez olyan környéken, amit rendszeresen tapogat a sofőr.

Változott a kormány is, a küllők száma háromról kettőre csökkent, megfelelően az elmúlt években kialakult trendeknek. Kialakítása aszimmetrikus, nem csak azért, mert a Kia-emblémát jobbra igazították, hanem mert bal oldalra, egy lyukba beköltözött az üzemmódválasztó gombja. Ez a kormányon csak egy apróság, azonban a középkonzol így átláthatóbbá vált, csökkent a gombok száma.

A sofőr előtti kijelző ívelt, a hosszú képernyő két 12,3 col átmérőjű pixelhalmazt rejt. Nagy extrája a kormány mögötti digitális műszeregységnek, hogy az irányjelző használatakor – más modellekhez hasonlóan – egy körben megjelenik annak az oldalsó kamerának a képe, amerre indexelünk. Eleinte, amikor még kevésbé érezzük a Sportage határait, vagy ismeretlen terepen jól jöhet ez a segítség pl. a padkázás ellen.

Indexeléskor a megfelelő oldal kameraképe megjelenik

A középen lévő érintőképernyőről több olyan szolgáltatás is elérhető, melyet csak egy külön alkalmazás letöltésével, felhasználói profil készítésével lehet használni. Őszintén szólva a YouTube-ozást nem sok tényező indokolja ebben az autóban, hiszen menet közben nem lehet videózni, a töltés pedig csak pár perc egy benzinkúton, de azért ott van.

A menürendszer jól használható, és könnyen kiismerhető. Ezt nem ebben az autóban tapasztaltuk meg először, a nemrég a Vezessnél járt Hyundai Tucsonban takkra ugyanez az architektúrát találtuk.

Kedvenc digitális megoldásunk azonban nem ez, és még csak nem is a 10 colos head-up display volt, hanem a klímavezérlésé. Ez egy olyan érintésérzékeny felületen kapott helyet, mely egy tapintásra átváltoztatható médiakezelő parancssorrá. A hőfokszabályzó tekerő ilyenkor hangerő- és frekvenciaállító lesz, de az egész a következő pillanatban megint visszaállítható. Ez a megoldás már a Sportage frissítése előtt is jelen volt, és jó, hogy nem változtattak rajta.

12,3 colos az érintőképernyő

A középkonzol átlátható, a gombok között gyorsan ki lehet igazodni. Itt kapott helyet az első ülések fűtését és szellőztetését elindító gombsor, de a kormányt is innen lehet két fokozatban melegíteni. Maga a bútorzat egyébként komfortos, jó a tartásuk az elektromosan állítható üléseknek. A közel tökéletes eredményhez csupán egy kicsit hosszabb ülőlap hiányzik.

Szívesen lennénk utasok a Sportage-ben hátul is, ahol szintén elérhető a három erősségben állítható ülésfűtés. Lábtér van bőven, és a fejtérre sem lehet panasz, bár a 178 cm-es testmagassághoz képest meglévő 4 ujjnyi rés azért mutatja, hogy üvegtetővel nem lesz a kosárcsapatok kedvence a kompakt szabadidőjármű második sora. Szuper viszont a dönthető háttámla, és ez nem is megy túlságosan a csomagtér rovására.

Dönthető a hátsó üléssor háttámlája

Jópofa dolog, hogy az első ülések oldalába rejtettek egy-egy USB-C csatlakozót, így a hátul ülőknek nem kell előreadni a mobilokat, hogy ott tegyék fel tölteni a vezeték nélküli felületre vagy a két másik USB-aljzatra. Ami a mobil és az autó kapcsolatát illeti, a Kia Sportage vezeték nélkül képes a tükrözésükre.

Tárolási fronton a beltér nem nyújt különlegességeket. Kevés ugyan a pakolható helyek száma (kesztyűtartó, könyöklő és 4 ajtózseb), de legalább méretesek. A csomagtér 591 literes, de pillanatok alatt 1780 literre bővíthető: csak meg kell húzni a karokat az oldalfalakon, és már dőlnek is síkba a háttámlák.

A csomagtér 591 literes

Nem változott a frissítés során a Kia Sportage motorválasztéka. Van dízelre épülő mild hibrid, benzinmotoros full hibrid és plug-in hibrid konfiguráció, de készült benzines összkerékhajtású változat is az SUV-ből a szimpla elsőkerék-hajtású, elektrifikációt nélkülöző modellek mellett.

Tesztünk alanya nem kapott semmilyen hibridmegoldást, a haladásról pusztán az 1,6 literes, négyhengeres turbós benzinmotor gondoskodik a maga 150 lóerejével és 250 Nm-es csúcsnyomatékával. Ehhez a tesztautóban nem az alapáron kínált hatfokozatú kézi, hanem a hétfokozatú duplakuplungos automataváltó csatlakozik, melynek működésébe a kormányon lévő pillangófülekkel is beleszólhatunk. A DCT-nek hála a 0-100 km/órás sprint így 9,7 helyett 9,4 másodperc, a 193 km/órás végsebességben azonban nincs változás.

150 LE-t és 250 Nm-t tud az 1,6 literes turbós benzinmotor

Elöl MacPherson-rendszerű rugóstagok, hátul multilink megoldású futómű dolgozik a Sportage alatt, a GT-Line kivitelnél a lengéscsillapítás lehet elektronikusan vezérelt is. Az autó fordulókörének átmérője 10,92 méter.

A biztonsági és vezetéstámogató rendszerek közül szériafelszereltség többek között a járműstabilitás-szabályozó rendszer, a visszagurulásgátló, a vontatmány stabilitási asszisztens, az intelligens sebességkorlátozás asszisztens, a sávtartó és sávkövető rendszerek. Van ráfutásos ütközéselkerülő támogatás is, mely kiszúrja a gyalogosokat és a bringásokat is az autókon felül a szenzorok és a kamera segítségével. Radarok, illetve tolatókamera egyébként minden Sportage-hez jár, tesztautónkba viszont bekerült a 360 fokos kamerarendszer is, mely négy felvételből rak össze a felülnézeti ábra mellett egy forgatható képet is.

Forgatható 360 fokos kameranézet

Kissé nehézkesen találtam meg a tökéletes vezetési pozíciót, miután beszálltam a megújult Kia Sportage-be. A gond azzal volt, hogy a kormányoszlop nehezen mozdult, és csak két kézzel, komoly erőbefektetések árán sikerült mozgatni. A probléma később is fennállt, a finom igazításokat ez nem teszi egyszerűvé.

Miután befészkelem magam egy autóba, mindig végigfutok a menürendszeren. Itt ez nem tartott sokáig, mert már ismerős volt számos funkciója, de azért tartogatott meglepetéseket. A mesterséges motorhangot például azonnal lekapcsoltam: ha már beikszelték az extralistán a Harman Kardon hifit, jó zene szóljon belőle, ne műbrummogás, a motorzaj pedig legyen autentikus – már ha van.

Kissé nehezen állítható a kormány pozíciója

Hamar kiderült, hogy a hangok első számú forrása nem a motor lesz az együtt töltött kilométerek során, hanem a gördülési zaj. Ez részben írható a tesztautóra már felkerülő téli gumik számlájára is, de van ebben felelőssége a Sportage-nek is. Túl a 90 km/órás tempón a hanghatások kezdenek egyre jelentősebbekké válni, 130-nál pedig kissé a szélzaj is kezd bekúszni.

Kiszámítható vezetés mellett kifinomultan dolgozik össze a benzinmotor a duplakuplungos váltóval, a következő fokozat jó ütemben érkezik, a váltás alig érzékelhető. Normál üzemmódban alacsonyan tartott fordulatszámokkal dolgozik a Sportage, 50 km/órás tempónál 1400-as fordulaton ötödikben, de autópályán sem kap nagy terhelést a motor, hisz hetedikben csak 2300-at forog a főtengely.

Ha kicsit siettetni, pörgetni szeretnénk a dolgokat, jobb sportmódba kapcsolni vagy kézzel belenyúlni a DCT működésébe, mintsem őrülten taposni a gázt, ezekre a hektikus változásokra kissé lassan reagál az autó. A sportmód lényegében magasabb fordulatszám-használatot jelent, későbbi váltásokkal, de élénkebb reakciókkal, viszont üzemanyag-takarékossági szempontból inkább megéri húzni egyet a visszaváltó fülön előzések előkészítésénél. A 150 lóerő a bő másfél tonnás SUV-hez elég, minden feladat megoldható vele.

“Kitakargatós” távolsági fényszóróval rendelkezik az autó

Főleg hosszú utakat teljesítettem a Sportage volánja mögött, többször is 2-4 órán át vezettem estékbe nyúlóan, pár megálló beiktatásával. Amit a legjobban élveztem az egészben, hogy nem fáradtam el, és 300 kilométer után is hasonlóan fitt voltam, mint a rajtnál. Ha a folyamatosan figyelő, dolgozó sofőr ezt érzi, nem lehet rosszabb az utasoknak sem, és ez hatalmas pozitívum.

Az ország felét keresztül-kasul bejárva azért megmutatkozott a KIA SUV-jének árnyoldala is. Futóműve ugyan stabil, cserébe viszont érzékeny az úthibákra, remeg és rezeg, főleg a hátsó traktus. Tükörsima, frissen megcsinált utakon viszont egészen nagyokat lehet vele autózni, szegmensében egyértelműen a kisebb oldaldőlésű autók közé tartozik a Sportage.

Ezen a fronton akkor lehetett volna még jobb a kép, ha a kormányzás nem annyira könnyed, amennyire. Városi terepen jól jön az ilyesmi, a remek manőverezhetőség jól érzékelhető autóhatárokkal társul. Viszont autópályás tempónál voltak olyan pillanatok, amikor elég lett volna kevesebb rásegítés.

Kissé érthetetlen volt, hogy a fedélzeti rendszer magasabb fogyasztást jelzett, mint a valóság. Fordítva azért sokkal gyakoribb. Közel 800, javarészt országúton és autópályán megtett kilométer után a műszeregység 8,1 l/100 km-es értéket írt ki fogyasztásként, a tankolás utáni számolás azonban 7,8 litert eredményezett.

300 ezer forintos extra a panorámatető

A hazai piacon a szegmens egyik legkedvezőbb áron kínált modellje 10,75 milliós indulóárával a Kia Sportage. Ennyiért az alapfelszereltségű modell kéziváltóval vihető haza. Gazdag vezetéstámogató arzenál jár már ezen a szinten is, ahogy azt fentebb felsoroltuk, viszont a műszeregység közepén csak egy 4,2 colos színes kijelző található, nincs head-up display, vezeték nélküli töltő, hátsó ülésfűtés, ülésszellőztetés vagy deréktámasz. Bőrbelsőt még kérni sem lehet, be kell érni a szövetkárpittal.

A kéziváltós és az automata Sportage között alapszinten félmillió forint a különbség, azaz 11,25 millió forintról indul itt az árazás. A felszereltség gazdagodásával a vételár is emelkedik, tesztautónk az ötféle kivitelből a második legdrágábbat kapta. Így a Platinum változat 14 149 000 Ft lenne, de belekerült pár extra, ami már majdnemhogy GT-Line felszereltségűvé teszi.

Az opciók ára – melyben pl. a 360 fokos kamerarendszer, a panorámatető, a nyersbőr kárpit, a head-up display és a Harman Kardon hifi szerepelnek – további 1,6 millió forint, így a tesztautó vételára 15 749 000 Ft. Aki fehér helyett más színt szeretne, annak erre további 250-300 ezret kell szánnia.

10 749 000 Ft a Sportage indulóára

Kívül-belül szép, minőségi szabadidő-autó, versenyképes árral, melyért cserébe tágas belteret, szinte mindenre elég csomagteret és megbízhatónak ígérkező technikát kap a vevő – blöffnek legalábbis túlzás lenne a Kia nevével már szinte egybeforrt, ehhez az autóhoz is kínált hét év garancia. Nem csoda hát, hogy a Sportage a márka legnépszerűbb modellje, és minden adott ahhoz, hogy ez így is maradjon.