És hogy mi jön át ebből a gyakorlatban? A Performance csomaggal érkező launch control (rajtprogram) aktiválásával 16 fokos külső hőmérséklet mellett úgy szaggatják az aszfaltot az első kerekek, mint nagyi a tésztát pogácsakészítéskor. A hat másodperc alatti idő így nehezen jön össze. A kipörgésgátlót persze ne felejtsük el kikapcsolni előtte, mert a rajtprogram igazából csak egy állóhelyzeti fordulatszám-korlátozó, és ha anélkül próbálunk elindulni, akkor leszabályzásból eredő furcsa rángatás lesz a végeredmény – még hosszabb idővel.
Mivel a nyomatékcsúcs 3000-nél indul, ezért minden erőfeszítés ellenére jókora turbólyuk tátong alul. Normál utcai használatra persze így is bőven elegendő az erő, de aki az ST (Sports Technologies) vadságát szeretné érezni, annak bizony üvegelni kell a motort. A gázpedál-reakció egyébként kiemelkedően jó, ez dob az élményen, a motor forgási hajlandóságára egy erős közepes osztályzatot adnánk. Szóval, amikor elkezdünk padlógázon gyorsítani, a következő történik: kis tétovázás mellett elindulunk, majd érkezik a nyomaték, a kerekek hirtelen kaparni kezdenek, vagy legalábbis megpróbálják. Igazi oldschool turbómotoros érzés ez.

Kiváló a minőségérzet, akárcsak az alap Focusban
Van itt még egy apróság, ami nem is olyan apróság, mivel Popeye alkarja kell hozzá. Alaphelyzetben is feltűnik, hogy a kanyarodás nagyobb erőkifejtést igényel, mint a hasonló kaliberű autók esetében, de ha igazán jó tempót akarunk menni, akkor itt tényleg izomból kell tartani a két végállás között mindössze kettőt forduló kormánykereket. A kicsit alulméretezett szervorásegítés mellett fokozza a helyzetet, hogy ilyen mértékű hajtási befolyást nem éreztünk mostanában egyik másik sportmodellben sem, amit lehet szeretni és utálni, de mindenképpen egyfajta élményt nyújt. Az biztos, hogy ez nem a szokványos – bárki gyorsan tud vele menni típusú érzés.
Ehhez a sportossághoz jól passzol a felkeményített futómű (elöl 20, hátul 13 százalékkal), amivel kiválóan fekszik az ST a kanyarban, ha nem is irányítható igazán precízen a folyamatosan korrigálást igénylő kóválygás miatt. Érzésre a Sport és a Versenypálya üzemmód a beállításokon nem állít drámaian, itt csak a visszaváltásnál automatikus gázfröccs és a kipufogó erőteljesebb hangja és ropogása tűnik fel. A hatfokozatú váltó rövidebb úton jár, mint a hagyományos Focusban, nagyon pontosan és gyorsan kapcsolható, de nincs az a fémesen kattanó érzés, mint az igazán sportosnak tűnő váltókban, inkább olyan, mintha gumival lenne kipárnázva a kulissza.
Talán az extra, 19 col méretű abroncsok teszik, de a Focus ST futóműve erősen kopog a keresztirányú úthibákon, és még inkább a csálén álló csatornafedeleken – amiből jó sok van a Budapesten. Sajnálatos, hogy mindezt már Normál módban is megkapjuk.
A fék városi használatban őrült mód harap – így kis megszokást igényel -, azon kívül szintén, de nem adagolható túl finoman, és mintha nagyobb erővel is kellene taposni az átlagosnál. Az utastér hangszigetelése példás, sem szélzaj, sem zavaró abroncszúgás nem hallatszik be – még nagyobb sebesség esetén sem. A motorhang a Sport módtól felfelé hallható, alaphelyzetben gyakorlatilag nem hallani, így mindenki kiválaszthatja a neki tetszőt.

Hiába az adaptív futómű, sokat kopog a keresztirányú úthibákon

A Performance csomaggal jár a rajtautomatika és a 19″ méretű kerék