Az NXZ-710 cappuccino-barnája egy tipikus Vignale-szín (hivatalos neve Milano Grigio, ilyen volt az S-Max is, ami nemrég nálunk járt, meg a Fiesták között is láttunk ilyen, amiknél viszont mi jártunk), az értő közönség már ebből kiszúrja, mit is lát. A kevésbé felkészültek számára pedig, mint a többi exkluzív Fordon, az első kerekek mögé és a csomagtér-fedél közepére illesztett krómfeliratok árulkodnak arról, hogy ez egy drága autó, nem csak egy mezei akármi.

A Vignale-jellegzetességektől eltekintve a 2012-ben bemutatott, tavaly felfrissített Kuga nagydarab, de arányos autó. Világmodellről van szó (Amerikában Ford Escape néven fut a kocsi), ennek ellenére nem egy se íze-se bűze izé, hanem nagyon határozott fellépésű, karakteres megjelenésű tárgy, erős élekkel, sok hegyesszöggel, hangsúlyos hatszögletű hűtőmaszkkal. Hála az első Kugától örökölt kettős kerek kipufogóvégnek még hátulról sem unalmas!

Még az első Kugáról jön a dupla kerek kipufogó, mint stíluselem

A világos, plasztikus hatszögmintás, lyuggatott bőrkárpit – ez az a belsőépítészeti elem, ami miatt első pillantásra valóban valami nagyon elegánsnak, különlegesnek tűnik a Kuga Vignale utastere. Aztán pislogunk egyet és összetörik a varázs. A műszerfal, a váltókar, a klímakonzol, a sután a helyére eszkábált érintőképernyő pont annak láttatja a Kugát, ami: egy hat éve tervezett Fordnak, amit nem lecseréltek, csak felfrissítettek.

Ettől még persze ergonómiailag lehet jó egy autó – és a Kuga az is! Két bajom volt csak vele. Egyrészt kissé rövidek az első ülőlapok (kihúzható combtámasz, mint például egy Opel Astrában, ebben a “prémium”autóban még a tíz irányban állítható, motoros-memóriás vezetőülésben sincs). Másrészt a központi érintőképernyőt nagyon mélyre süllyesztették, tiszta röhej, hogy vezetés közben a bal alsó sarkot kitakarja a műszerfal tömbje.

De a kormány-pedál-ülés háromszög jó, a kormányon a jó öreg kettős menü gombjait könnyű kezelni, a HMI menürendszere jól átlátható és logikus. A hagyományos mutatós műszerek egyértelműek, a kilátás körben egész jó a magas vezetőülésből.

Nagyon sok a tárolóhely a kocsiban, a lehajtható hátsó asztalkákkal, a dönthető támlájú ülésekkel ez nem is annyira SUV, mint inkább MPV, egy igazán jól átgondolt, gyerekek számára is remekül élhető családi autó. A hétköznapi rutinutak is kényelmesek vele, de hosszú túrákon, nyaraláskor is kiválóan szolgálja Apa, Anya és a gyerekek komfortját. A csomagtér katalógus szerint meglepően kicsi, de a valóságban nagyon is tágas és kis kiegészítőkkel (lámpa, akasztó, konnektor) jól felszerelt.

456 literes a csomagtér, 1,65 köbméterre bővíthető

A legerősebb dízel Kuga kétliteres motorja nem nevezhető túlhúzottnak a maga 180 lóerejével, viszont nagyon nyomatékos. A 400 Nm hatfokozatú dupla kuplungos váltón keresztül jut az osztóműhöz; alapesetben fronthajtású a Kuga, de az automatikus 4×4-rendszer már egy dinamikusabb elindulásnál is küld hátra is nyomatékot, nehogy elpörögjenek a kerekek. A fogyasztás kifejezetten tempós autózással vegyes üzemben nyolc liter körül alakult.

Vezetéstámogató rendszerekkel is alaposan kitömték a kocsit, de vigyázat, ez szemfényvesztés: az alapértelmezett Vignaléhoz még meg kell venni plusz 300 ezerért egy extracsomagot, hogy a sávtartó automatikát, az automata reflektort, az automatikus vészfékezést és a holttérfigyelőt is megkapjuk, a követőradaros tempomat pedig további 250 ezerbe kerül!

Vezetési segédrendszerekben teljesen naprakész a Kuga, mindent tud, ami elvárható egy új kocsitól, de 300+250 ezer forintot kell fizetni a teljes csomagért

Kitámasztó teleszkópra nem futotta 12 milláért

Bár a Kuga és nagyobb testvére, az Edge is világautó, mégis ég és föld a különbség, ami a vezetési élményt illeti. Az Edge sokkal inkább az amerikai ízlés szerint viselkedik, kényelmes, barátságos, puha és finomkodó. A Kuga viszont a maga élénk kormányzásával, terepen is komfortos, mégis precíz futóművével, érzékeny fékjeivel annyira driver’s car, amennyire egy ekkora SUV az lehet. Ha tényleg haladósan vezetünk, még az amúgy kicsit gagyi kék mutatós, hagyományos műszerek is értelmet kapnak, jó érzés a lendületesen emelkedő-süllyedő mutatókat érzékelni a perifériás látásban valami vetített ál-műszerek helyett.

A 4×4-es rendszer gyorsan reagál nedves-poros úton, így a bő 16 mázsás Kuga mindig meglepő kanyarsebességekre képes. A motor nagyon nyomatékos, egyenletes gyorsításnál vagy álló helyzetből elrajtolva megszokhatatlan élmény, mindig vigyorra fakasztó öröm az erőteljes nekilódulás. Nagyon kiforgatva viszont csúnya lesz a hangja, ereje pedig nem emelkedik a hangerővel arányosan, kár alacsony fokozatban tartva kínozni a motort. A váltó nem rossz, de inkább kényelmes, mint gyors, ideges gáz-fék váltásokkal könnyen zavarba hozható és lassú manőverezéskor bosszantóan lassan kapcsolgat előre- és hátramenet között.

Nagyon jól sikerült a Vignale-pofa, kicsit AMG-s utánérzés a szegecses hűtőmaszk

Alapáron 12,335 millió a Kuga Vignale, de néhány, egy ennyire elegáns kocsinál azért illő extrával tovább húzva igazából 13 millió forintos kocsiról beszélünk. Ennyiért azért kapni ezt-azt, erősebbet is, nagyobbat is, még igazi prémiumautót is:

Az igazi kérdés tényleg az, hogy kell-e ennyit adni egy Kugáért egyáltalán. Szerintem nem, a Vignale kivitelű Kuga, úgy érzem, a majdani használtautó-vásárlók nagy fogása lehet. Új modellként nagyon magas az a kétmilliós felár, amit a szép bőrülésért és pár dizájnelemért elkérnek a vevőktől egy Titaniumhoz vagy ST Line változathoz képest. Ha viszont az árat nem nézzük, a dízel, automata, 4×4-es luxus-Kuga szerethető, tágas, jól használható és biztonságos hétköznapi családi autó, ami erős dízelmotorjával és elfogadható fogyasztásával hosszú utakon mutatja meg igazi képességeit.