Borostásan morcos pofájú, inkább éles-szögletes, mint lágy, nagy, a maga egyszerűségében szép autó ez a kék Tipo. A jó érzékkel kiválasztott alufelnivel és a krómozott tükörházzal a tesztautó különösen csinos darab. A nagy fenék sem zúzta össze a dizájnt, sőt: talán pont a komoly, erőteljes SW lett a legharmonikusabb a három változat közül. Apró öröm látni, hogy ha olaszok tervezik a formát, nem kell széles, alacsony peremű és drága gumi sem ahhoz, hogy jól nézzen ki egy családi kombi!

Megfutja a 200-at a 120 lovas dízellel a kombi Tipo

A LED-es menetjelző az Easy és Lounge kivitel alapáras tartozéka

Feldobja a kocsit a feláras króm tükörház

A Tipo egy tipikus mindent a szemnek – semmit a kéznek autó. Komoly, masszív hatást kelt odabent minden, helyenként feltűnik egy kis polírozott alu vagy króm is, a műszerfalat és az ajtókat bőrszerű textúra borítja. Ha viszont nyúlkálni kezdünk, mindenhol olcsó, egyszerű plasztikot tapintunk. Az ülésállító karok különösen gyengére sikerültek, bizonytalanul hajlanak, de a belső kilincs se az igazi. A bajuszkapcsolók, a kesztyűtartó kilincse, egyáltalán, bármi már tapintásra elárulja, hogy ez se nem prémium, se nem a prémiumok felé is nyúlkáló-terjeszkedő átlagos kompakt, hanem egy telivér budget modell.

De hát ezt tudjuk is róla. És ha ezzel kibékülünk, minden rendben van. Sok a hely, van pohártartó, van elég tárolórekesz, az ülések nem kényelmetlenek. A csomagtartó pedig, ami minden kombi lelke, a Tipóban kimondottan jól sikerült. A raktér alja a lökhárítóval egy síkba hozható egy kivehető fenéklappal, ezt a fenéklapot felemelve egy rugós kis bütyök előzékenyem megtámasztja, amíg alatta pakolunk. A kalaptartó roló félúton megakasztható, az üléstámlák pedig a sarkukhoz hátulról benyúlva külön elektromos-bowdenes trükk nélkül is egész kényelmesen lefektethetők. Józan, praktikus, olcsó, de jól használható az 550 literes raktér is – mint maga az egész autó.

550 liter, a csempészrekeszekkel együtt

Kellemes a szemnek a Tipo beltere. Ha elkezdjük tapogatni, hamar kiderül, hogy ez egy olcsó autó

Nagy csodákat nem mutatott be a Fiat sem a Tipóval, sem a Tipo kombival. Olcsón gyártható, többé-kevésbé korszerű, tisztes iparosmunka, semmi több. 120 lóerő az 1,6 literes dízelből átlagos teljesítmény, az 1395 kg átlagos tömeg, az elöl MacPherson, hátul csatolt hosszlengőkaros futómű átlagos technika. Vagy még az sem: manapság több márka is kínál kétféle hátsó futóművet teljesítménytől függően, de a Fiat nem. Itt csak ez az egyszerű, olcsó, a vezetési élményt nem igazán jól kiszolgáló, de megbízható megoldás van. Eszi, nem eszi.

4571 mm hosszú, 1792 széles, 1514 magas. Tengelytáv: 2638 mm

Adatlap

Fiat Tipo 1.6 Multijet Lounge

Motor	1598 cm3, 4 hengeres 16 szelepes turbódízel
Teljesítmény	88 kW (120 LE) @ 3750
Nyomaték	320 Nm @ 1750
Gyorsulás (0-100 km/h)	10,1 s
Végsebesség	200 km/h
Fogyasztás (tesztátlag)	6,3 l/100 km
Listaár:	alapmodell: 5.505.000 Ft Lounge: 6.105.000 Ft

A szolgáltatások, vezetést támogató rendszerek tekintetében az autóipar mai, néha még a tegnapi csúcsszolgáltatásai is hiányoznak a Tipo extralistájáról. Nincs hozzá mátrix-LED csodafényszóró, de még sima LED sincs, sőt, xenon sem. Automata reflektorkapcsolás? Ugyan már. Sávtartó? Nincs. Na jó, annak mondjuk örültem, hogy a kézifék nem elektromos, hanem mechanikus, karos a Tipóban – jól becsüljük meg az ilyesmit, mert a könnyebb, kisebb helyigényű motoros rendszerek hamarosan végképp kiszorítják ezt a retrós, de praktikus és télen nagyon szórakoztató megoldást.

A lemaradás az extralistával nem a legnagyobb műszaki hiányosság a Tipo technikájában. A kompakt Fiat az NCAP töréstesztjén nem teljesített olyan jól, mint a kategória túlnyomó többsége, nem lett meg az öt csillag, sőt: alapkivitelben még a négy sem. Ha részletesebben megnézzük az eredménylapokat, akkor sem találunk számára mentséget: nem csak az asszisztensek, tájékoztató feliratok és hasonlók hiánya miatt húzta le a kocsit a minősítő intézet. A 82%-os felnőtt utasvédelem és a 60%-os gyermekvédelem cseppet sem fényes értékek – a Tipo fizikailag sem tartozik kategóriája élmezőnyébe, ami a passzív biztonságot illeti.

Viszont a Fiat nagyon is tudja, mi érdekli igazán a XXI. század emberét. Hát persze, hogy egy színes, szép képet adó érintőképernyős HMI, az kell nekünk! Mercedes-stílusban, a műszerfalra biggyesztve, polírozott alukerettel! A legfapadosabb Tipóban persze nincs ilyen, de felárért ott is kérhető az 5 vagy 7 col átmérőjű kistévé, a Fiatnál u-connectnek nevezett HMI-vel. A Lounge-ban már alapáron 7 col átmérőjű kijelzőt kapunk, BT-telefonkihangosítóval és hat hangszórós hifivel a háttérben, de további pénzekért megvehetjük hozzá a digitális rádiótunert (30 ezer), a TomTom-navit (100 ezer), vagy csomagban ezeket tolatókamerával együtt (160 ezer).

Józan kerékméret, nem lesz drága a gumicsere

Az 1,6 literes dízellel rugalmas, gyors autó a Tipo kombi

Az volt a baj, hogy egy dízel Giuliát vittem vissza a Fiathoz és abból ültem át a Tipóba. A két kocsi nagyjából hasonló méretű, még a színük is nagyon hasonló volt, ugyanazon vállalat termékei, ugye, de már ahogy a józan, praktikus kombi ajtaját nyitottam az érzéki sportszedán ajtajának zárása után, megéreztem a diszkonthangulatot. Ami a gyújtáskulcs elfordítása után (a Tipóhoz egyáltalán nem rendelhető kulcsnélküli nyitás-indítás) tovább fokozódott.

Nem hangos, sőt: nagy tempónál is csendes autó a Tipo, de a motor orgánumában semmi bizsergető nincs. És ugyanígy jól funkcionál, de nem hoz lázba a nyúlósan, pontatlanul megvezetett karú váltó, az érzéketlen, de City állásban nagyon könnyen tekergethető elektromos kormányszervó, a kényelmes, de minden játékosságot, feszességet, precizitást nélkülöző futómű. A kocsira jellemző apró hiba az indexkar érzéketlensége: a bajuszkapcsolót a megszokottnál, a természetesnél jobban meg kell tolni fel vagy le, hogy aktiválódjon az egyébként a szokásos három helyett valamiért ötöt villantó komfortindex. Apró kényelmetlenség, meg is lehet szokni, mégis: mindig érezteti vele a kocsi, hogy a minőségérzet-javító apró finomításokat a Tipónál inkább elspórolta a gyártó.

Ez van, ez ilyen: a Tipo kombi egy Közlekedési Eszköz, jókat autózni nem lehet vele, de A-ból B-be eljutni igazán pihentető és nem is kellemetlen. Csak semmilyen. Szerencsére a hat hangszórós audiorendszer elfogadhatóan szól, a HMI menürendszere ha nem is túl zavaros, de elég nehezen megtanulható, a TomTom navigáció pedig szintén nem a piac csúcsa, a nem eléggé intuitív beviteli rendszer komoly odafigyelést igényel, ha be akarjuk programozni.

Az ülés átlagosan kényelmes, elektromos csak a deréktámasz lehet benne, de az is csak felárért

Feláras tétel a tolatókamera és a tolatóradar, még a Lounge-hoz is

Szóval el lehet ütni az időt valami mással, ha már a vezetéssel nemigen – bár a képernyő böködése menet közben nem igazán ajánlatos. Amikor ilyen veszélyesen él az ember a Tipóban, legfeljebb a feláras csomagban megvásárolható követőradaros tempomat vagy a szintén extraként kérhető ütközésmegelőző rendszer ügyelhet rá – sávtartó vagy akár sávelhagyásjelző még felárért sincs az extralistán.

Amit a legjobban lehet élvezni, az a motor ereje, vagy inkább nyomatéka. 320 Nm igazán szokatlanul derék érték egy olcsó autóban, a fokozatok pedig nem túl hosszúak, még autópályán, hatodikban is oda lehet lépni a gáznak. Az előzések, a kigyorsítások azok, amik kárpótlást adnak azért, hogy máskülönben az egész autó megtervezését mintha csupán két fő szempont, az olcsón gyárthatóság és olcsón adhatóság határozta volna meg.

Tankolásnál nem kell nagyon megfizetni a nyomaték kihasználásának árát: vegyes üzemben, sok sztrádával 6,3 litert evett a Tipo százon alattam, ami a TDI-botrány utáni korszakban egy ekkora kocsinál jó érték. Érdekesség, hogy a Tipo számítógépe nem l/100 km-ben, hanem km/l-ben adja meg az átlagfogyasztást. Ez az érték 16,2 volt a teszt végére, ami 6,2 liter százon, átszámolva – alig tért el az általam számolt eredménytől. Aki pedig szeret mindenről tudni, különösen jól fogja magát érezni a Tipóban, mert ez az őszinte fedélzeti számítógép az aktuális töltési feszültséget, az olajnyomást is elárulja, ha akarjuk.

Vajon ki ihlette a műszeregység formáját?

130-nál ennyit forog a motor

Listaáron a Tipo kombi itt és most verhetetlen a kompakt kombik mezőnyében, ráadásul úgy, hogy a kocsi alapfelszereltségben is egy tökéletesen vállalható hétköznapi kocsi, nincs trükközés a kutyának se kellő, csak az árlistát vonzóbbá tévő klíma nélküli fullfapaddal.  A konkurencia számára még kínosabb lenne, ha a 95 lóerejével nem reménytelenül gyenge 1,3-as dízel 5,205 millás induló árához mérnénk az ő belépő dízelüket, de még az erősebb, nagyobb gázolajos motorral is látványos a Tipo előnye: