A friss időjárási információk szerint biztosan érkezik újabb, nagyobb hómennyiség. „A havazás tartós lesz, csak szerda reggelre távozik kelet felé a csapadék. A keleti határ mentén nem kizárt, hogy időnként havas eső, ónos eső keveredjen a hóba. Szerda reggelre az északnyugati országrész kivételével többfelé 10-20, délen 20 centinél vastagabb hóréteg alakulhat ki” ‒ írja az időkép.hu
Így már nagy bizonyossággal kijelenthető, hogy az elmúlt évek legnagyobb havazását éljük át, ami ritka, de nem példátlan.
Magyarországon gyakori vendég volt a hó az elmúlt bő 70 évben, de igazi, településeket elfedő, országutakat beterítő fehér takaró már akkoriban is ritkaságszámba ment. A magasabb hegyekben megszokott hómennyiség nálunk újságok címlapjára illő bonyodalmakat okozott, így az Arcanum Újságok régi cikkei között bőven találtunk olyan írásokat, amelyek megmutatják, hogy a régi korok embere is küzdött a hirtelen jött téllel.
1959 ‒ a hózivatar éve
1959 januárjában rendkívüli természeti jelenség csapott le az ország középső részére, ami különösen a Budapest–Balaton közti főutat érintette. Január 10-én a Velencei-tó térségében a szél által felhalmozott hóakadályok miatt autók hosszú sora rekedt az országúton. A korabeli újságok ritka hózivatarként írták le az eseményt:
„A meteorológiai tudomány egyik legritkább jelenségét éltük át tegnap: a hózivatart. Hóvihar, hófúvás, gyakori jelenség. De tegnap este mínusz 4‒5 fok hőmérséklet és erős hófúvás mellett szabályos zivatar volt, mennydörgéssel, villámlással.
Néhol méteres, sőt másfél méteres hótorlaszokat emelt a szél, általában azonban a hó vastagsága 12‒14 centiméteres volt. Különösen a Hidegkúti úton és a Hármashatárhegyen volt veszélyes a helyzet. A Hidegkúti úton az úttisztító gépkocsik közül ötöt ellepett a hó. Ezek kiszabadítására segélykocsit küldtek, de az is elakadt a hófúvásban. A Hármashatárhegyen is a hó alá kerültek egy időre az úttisztító járművek” ‒ Esti Hírlap, 1959. január.
Városmajor utca 54., a Kallina-villa kertje és kapuja 1959 telén.
Szalontai Tamás
Martonvásár és Tárnok között mintegy száz jármű – zömében teherautó – torlódott össze; sofőrjeik tehetetlenül várakoztak a vastag hótakaró fogságában.
1962 ‒ menteni kellett az embereket
Az 1962–63-as tél bevonult a történelembe rendkívüli hidegével és havazásaival. 1962 novemberének végén már vastag hótakaró borította a Dunántúl nyugati tájait; a heves havazás nyomán a nyugati határszélen súlyos közlekedési zavarok alakultak ki.
„A Dunántúlon viszont nagy erejű szél kísérte a havazást, s így vasárnap reggelre például az összes Sopronba vezető közutak járhatatlanokká váltak. A Győr‒Sopron közötti műutat vasárnap virradóra megtisztították a hóakadályoktól, de reggelre újabb torlaszok keletkeztek. Több osztrák autóbuszt és személygépkocsit vártak nyugati városainkba. Az osztrák turisták azonban a határon túli hóakadályok miatt nem jutottak el Sopronig.”
„Különleges honvédségi járművek indultak Pataki Zoltán 14 éves ipari tanuló megmentésére, aki Ajkáról vágott neki egy 20 kilométeres útnak. A hóviharban eltévedt, és csak hosszú küzdelem után jutott el Bakonypölöskéig.
Orvos nem volt a faluban, a mentőautó sem tudott odaérni. A kétméteres hófalakban a katonai járművek is elakadtak. A gyereket végül elsősegélyben részesítették, s állapota javul. Szovjet katonai járművel szállították a veszprémi kórházba Kürbel Erzsike egyéves kapolcsi kislányt, aki negyvenfokos lázzal feküdt egy elakadt mentőkocsiban. A segítség időben érkezett. A kislány állapota javul” ‒ Népszabadság, 1962. november.
Warszawa M 20 típusú személygépkocsi kiásása a hóból.
Mészáros Zoltán/Fortepan
Budapesten 1963 januárjában jégpáncél kötötte össze Pestet és Budát, az emberek gyalog keltek át a folyón, miután a rendkívüli időjárás a hajóforgalmat is leállította.
A dermesztő fagy és a tartós hótakaró hetekre megnehezítette a mindennapokat: vidéken sok faluba nem jutottak el a készletek, a vasúti menetrend akadozott, és a hatóságoknak is fel kellett készülniük az olvadás utáni árvízveszélyre. A ’63-as “évszázad tele” így nemcsak a hó vastagsága, de a járulékos következmények miatt is emlékezetes maradt.
“Sokan azt mondják: ilyen szigorú tél még nem volt Magyarországon. Előfordult már, de való igaz, igen ritkán. Mostani telünk az évszázad harmadik leghidegebb tele. Ennél hidegebb csak az 1928‒29-es és a 39‒40-es tél volt. A XIX. században csak nyolc ilyen szigorú telet jegyeztek fel, a XVIII. század végéig pedig összesen csak hármat.” -Esti Hírlap, 1963. február
1987 – A legendás hókrízis
1987 januárjában érkezett el az a bizonyos legendás havazás, amely napokra megbénította Magyarország jelentős részét. Január 11. és 16. között öt napon át szakadt a hó az országban, a rendkívüli időjárás szinte megállította az életet. A fővárosban és vidéken is sorra akadtak el a buszok, autók; a tömegközlekedés leállt, iskolákat zártak be, több település pedig teljesen elszigetelődött a külvilágtól a hótorlaszok miatt.
Korong utca a Róna (Lumumba) utca felé nézve, balra az Uzsoki utcai (Weil Emil) Kórház oldalhomlokzata. Fotó: Fortepan/Urbán Tamás
“Olyan zord idő köszöntött ránk január közepén, amilyenre a legidősebbek sem emlékezhetnek, a meteorológusok szerint ugyanis száz esztendeje nem volt ilyen hideg a Kárpát-medencében. Először Borsodból, később a Dunántúlról érkeztek aggasztó hírek: a sűrűn hulló fehér pelyheket méteres dombokká, hatalmas torlaszokká emelte a mínusz 25—29 fokot hozó tomboló szél. Megbénult a közlekedés. Az első napokban ugyanis hiába indult hadba másfél ezer hóeltakarító gép, nem győzték a munkát.” – írta az Ország-Világ, 1987
A központi vezetés akárcsak napjainkban, felállította a válságstábot: “Tekintettel a hosszan tartó havazásra, a hófúvás okozta rendkívülihelyzetre, Budapesten tárcaközi koordinációs operatív bizottság alakult.” – Csongrád Megyei Hírlap, 1987
A hóhelyzet mértékét jól érzékelteti ugyanez a cikk, ahol felsorolják hány megyében lettek járhatatlanok az utak: “Az Útinformtól kapott tájékoztatás szerint hétfőre virradóra minden út járhatatlanná vált Győr-Sopron, Vas, Zala, Veszprém megyében és Fejér megye nagy részén.
Járhatatlan az alsóbbrendű úthálózat Borsod, Szabolcs-Szatmár és Hajdú- Bihar megyében, és néhány főút egy-egy szakaszán nem lehetett közlekedni Szabolcs- Szatmárban, Hajdú-Biharban, Szolnok megyében, Somogyban, Tolnában, valamint Baranyában sem. A fokozatosan romló útviszonyok javításán éjszaka ezer, a reggeli óráktól pedig 1500 hóeltakarító gép dolgozott az országban. A felsorolt megyékben, illetve azok érintett útszakaszain a hóeltakarításban résztvevők tevékenysége gyakorlatilag az életmentésre és a hófogságába rekedt járművek kiszabadítására korlátozódott.”
“Borsodban 130 települést zárt el a hó tegnapra. A Miskolci Közúti Igazgatóság munkagépei, illetve dolgozói nem győzték az újra és újra kialakuló hótorlaszok eltakarítását, így a megyei koordinációs operatív bizottság intézkedésére lánctalpas honvédségi járműveket is igénybe vettek a legfontosabb feladatok, így a mentések és élelmiszer-szállítások biztosítására.”
Erzsébet (Lenin) körút a Rákóczi út felé nézve. Élelmiszer-szállítás az 1987. januári nagy havazás idején a Csemege Áruház / éjjel-nappal közért előtt.
Katonai teherautókkal kellett segíteni az élelmiszerek célba érését. Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán
A rendkívüli hóhelyzet próbára tette a hatóságokat és a lakosságot: a honvédség teherautói és lánctalpasai indultak útnak, hogy ellássák az elzárt falvakat alapvető élelmiszerrel.
Sőt, egyénileg sokan hozzátettek a mentéshez, ami az Ország-Világ cikkének záró soraiból kiderül: “Tisztelet illeti azt a nyugdíjas öregurat is, aki egész éjjelteát főzött, és hordta az éjszakai dermesztő hidegben dolgozó hómunkásoknak, akiket pedig nem is ismert, de reggelre már úgy búcsúztak tőle, mint régi kedves ismerőstől. A zord idő ugyanis nemcsak a gépeket tette próbára, nem csak fizikai erőnket követelte, hanem áldozatkészségünket is.
Az első csatát megnyertük. Ám még csak a tél derekán járunk. Ki tudja, milyen meglepetéseket tartogat számunkra? Ha már semmi rendkívüli nem történik, akkor is elmondhatjuk: az idei az évszázad tele volt.”
Dohány utca, szemben az Osvát utca – Hársfa utca közötti házsor látható. Fotó: Fortepan/Bojár Sándor
1993 – újabb ízelítő az igazi télből
A rendszerváltás utáni évek legváratlanabb télies fordulatát 1993 késő őszén tapasztalta az ország. November 11-től kezdve nyolc napon át folyamatosan havazott, ami több hullámban borította be az ország jelentős részét. Helyenként 20–40 cm-es hótakaró alakult ki néhány nap alatt, sőt a nyugati tájakon a hó vastagsága elérte az 50–60 centimétert. A november végi újabb havazási hullám tovább növelte a hóréteget, így decemberben több héten át összefüggő hó borította Magyarország tájait.
A váratlan téli viszonyokhoz komoly erőfeszítésekkel alkalmazkodott a közútkezelő és a lakosság: hóekék dolgoztak éjjel-nappal, sok településen ideiglenes hóeltakarítási szünetet – egyfajta hókényszerszünetet – rendeltek el. Bár az országos infrastruktúra nem omlott össze teljesen, az 1993-as novemberi tél így is bebizonyította, hogy korán jött havazással is lehet komoly fennakadásokat okozni.
1999 – Keleten a helyzet
1999 februárjában Kelet-Magyarországon alakult ki drámai hóhelyzet. Február 10-én egy nap leforgása alatt 25–35 cm hó hullott Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, ami szinte megbénította a megyét.
A sűrű havazást erős szél kísérte, így rövid idő alatt járhatatlanná vált szinte az összes út: 73 település került teljes izolációba, a külvilágtól elzártan. A 36-os főúton több száz jármű – köztük kamionok és buszok – akadt el a hó fogságában; volt olyan szakasz, ahol 574 jármű vesztegelt egyszerre.
A helyzet hamar súlyosbodott: a közúti és vasúti közlekedés leállt a térségben, számos iskolában rendkívüli szünetet tartottak, sőt voltak temetések, melyeket el kellett halasztani a megközelíthetetlen utak miatt.
A mentőszolgálat sem jutott el egyes falvakba; több súlyos beteget katonai helikopterrel szállítottak kórházba. A hatóságok példátlan eszközöket vetettek be: a honvédség harckocsikkal és nehéz lánctalpas járművekkel vonult a hótorlaszok ellen, hogy a kritikus útszakaszokat felszabadítsa.
“A katasztrófahelyzetre jellemző, hogy a kezdetben leesett 40—50 cm-es hórétegre a hétvégén mintegy 20—30 cm-es hó hullott, a hófúvási időszakban a szél 2—3 méteres, egyes területeken 3‒4 méteres hóréteget épített, amely több helyen a megnyitott útszakaszokat rövid időn belül ismét betemette. Az utóbbi évtizedek statisztikái szerint a hóhelyzeta mostani februári télben messze felülmúlt minden korábbit.” – írta a Közút magazin 1999-ben.
A rendkívüli állapot közel egy hétig tartott; a katonaság, a katasztrófavédelem és a helyi önkéntesek összefogásával fokozatosan sikerült helyreállítani a közlekedést és az ellátást.
2013 – helyzet az autópályán
2013 márciusában a tavasz első hónapja helyett egy újabb tél sújtotta az országot. Március 14-15-én – éppen az 1848-as forradalom ünnepén – szokatlan erejű hóvihar bénította meg Magyarország jelentős részét.
Az előrejelzések napokkal korábban figyelmeztettek ugyan, de a rendhagyó időzítés miatt sokan mégis úton voltak: a négynapos hosszú hétvégére indult családok, síelők ezrei rekedtek a viharban. Március 14-én délutánra a hirtelen lehűlés, az intenzív havazás és az óránként 70–90 km-es viharos szél kombinációja országos veszélyhelyzetet teremtett. A Dunántúlon a brutális erejű szél hatalmas hótorlaszokat épített, a Nyugat- és Közép-Dunántúlon több útszakasz teljesen járhatatlanná vált.
Az M1-es és M7-es autópályán estére le kellett zárni a forgalmat; az éjszakát több ezren az utakon rekedve töltötték, sokan 24 óránál is hosszabb ideig vesztegeltek a hó fogságában. Az ország középső sávjában és északkeleti részein is hasonló volt a helyzet: 146 település megközelíthetetlenné vált a hó miatt, száznál is több közút záródott el.
Az M1-es autópályán kialakult hókáosz különösen emlékezetes: több száz autó, kamion torlódott össze, köztük számos külföldi – az osztrák hatóságok még hókotrókat is küldtek segítségül a magyar sztrádára. A helyi lakosok forró teát és élelmet osztottak a bajba jutott utasoknak, miközben a katasztrófavédelem próbálta menteni a helyzetet.
Azért a hó az úr
Ezek a példák mutatják, hogy egy bizonyos ponton túl a természet az úr. Az utak hómentesen tartása, a közlekedés feltételeinek biztosítása ilyen körülmények között, (amíg tart az erős havazás) emberfeletti feladat. Így a következő napokra várható időjárásra tudatosan készülve autózzunk. Tankoljuk meg autónkat, töltsük fel a telefonunkat, legyen nálunk némi élelem, meleg takaró, ivóvíz, vontatókötél, mert előfordulhat, hogy hosszabb ideig kell várakoznunk, mire felszabadul az adott útszakasz.
