Bíró Márk, Nógrád megyei fideszes képviselő megelégelte, hogy a túl magas bírságok és a betarthatatlan közlekedési szabályok miatt magyar polgárok sokaságának kerülhet veszélybe az anyagi egzisztenciája. A Fidesz-frakcióban egyetértésre talált felvetésével, hogy a helyzetet nagyszabású társadalmi, politikai, kormányzati összefogással meg kell változtatni. Pintér Sándor belügyminiszterrel csütörtökön kezdődnek az egyeztetések. Bíró Márkkal hétfőn, a belügyminiszter frakció-meghallgatása után beszélgettünk a Parlamentben.
– Mi történt a belügyminiszter úr meghallgatásán?
– Meghallgatta a felvetésünket, beszélgettünk, és úgy néz ki, működik a demokrácia: elindult egy párbeszéd a népképviselet és a hatalomgyakorló intézmény között. Csütörtökön kölcsönösen, részletesen megosztjuk egymással a gondolatainkat a témában, egy kezdő beszélgetésen tisztázzuk, mik lehetnek a céljaink, hogyan érhetjük el azokat. Úgy tűnik, 22 évnek kellett eltelni, hogy az emberek képviseltetve legyenek a KRESZ, a szabálysértési bírságok dolgában, most jött el az idő, hogy végre az ő érdekeik is megjelenjenek.
– Mik a céljaid?
– Nagyon egyszerű: szeretném életszerűvé szabni a közúti közlekedést. Nem akarok betarthatatlan szabályt, és ebben partnernek tűnik a belügyminiszter is. A sárga lámpán áthajtók büntetésével kapcsolatban Pintér úr maga hozta fel, hogy tud róla: külföldön sokfelé megvillogtatják a sárga lámpa előtt a zöldet, és ha ez nálunk is így lenne, nem lenne ez a betarthatatlan szabály. Hiszen a sárgánál való megállási kötelezettség betarthatatlan, és egy ilyen dologért ebben a gazdasági helyzetben nem igazán ildomos büntetni. A belügyminiszter ugyan azt állítja, hogy idén emiatt még nem büntettek senkit, de én akkor is rosszul vagyok a gondolattól, hogy olyan tettért büntethetnek, amit nem bírok elhárítani.
Említettem egy vasúti átkelőt is Bátonyterenyén, ahol még villog a lámpa, de a sín vasa csak az úton látható, az aszfalt mellett már tyúkok legelnek. A 14500 fős települést pont kettémetszi ez a sín, és szerintem ott mindenki megszokásból közlekedik, hiszen nem jár ott vonat, nem is járt tíz éve. Ellenben ha kiég az izzó, és nem áll meg a polgár, 100 ezer forintra fogják büntetni.
– Kikre számítasz ebben a párbeszédben? Ugye már jogalkotói oldalon sem egyszerű a helyzet: van egy KRESZ, ami NFM. van egy szabálysértési törvény, van egy rendőri jogalkalmazási gyakorlat, ami BM. Van egy készülő Nemzeti Közlekedési Stratégia…
– Nyilván nem csak a Belügyminisztériumról beszélek, hanem az összes olyan minisztériumról, akinek köze van a közlekedéshez. Nem állapot, hogy képviselőként pattogok a minisztériumok között, mert mindnek csak részterületen van felelőssége, szeretném összehozni egy mederbe ezt a folyamatot. Ha elindult ez a párbeszéd, akkor annak tanulságait mindenképpen örömmel látnám a Nemzeti Közlekedési Stratégiában.
– Nagyon szeretném, ha a párbeszéd tanulságai nem csak a levegőbe puffantott szavak lennének, hanem eljutnának a gyakorlatig. 22 év után jó lenne, ha a KRESZ nem csak büntetések oka lenne, hanem korszerű, logikus szabályozás. Kimunkáltabb, valóban működő pontrendszer, hatékonyabb oktatás kellene; a közlekedés irányításában főként prevenciót szeretnék, nem szankciót. Mindenkinek az az érdeke, hogy kevesebb legyen a baleset, és a közlekedési környezetet egy jogkövető polgár által betarthatóvá kell tenni – ezekhez a célokhoz sokan kellenek, igen.
– Mikor lesz az szerinted, hogy nagyjából osztrák színvonalon, egyértelmű rendőri ellenőrzés mellett autózhassunk?
– Sok összetevős dolog ez a változás, időben nem tudom meghatározni a kifutását. De szeretném, ha ez a talán soha le nem záródó folyamat gyorsan zajló folyamat lenne. Ma már a közlekedés nem luxus, a napi élethez, a munka ellátásához szükséges alapfeltétel – legyen rendben.
– A Belügyminiszterrel már volt egy szembesülés, de lesz még számos ilyen csörte; bírod-e a felsőbb kormánykörök támogatását a harcodban?
– Jelenleg a frakció támogatását bírom, és ez mindennek az alapja. A szavazópolgárok juttatták a hatalomba a frakciónkat, bázisszavazatával ez a frakció irányítja az országot – ennek elégnek kell lennie a munkához.






