Az idén 102 éves Le Mans-i 24 órás futam legendájához az is hozzájárult, hogy a hőskorban lábon jöttek ide versenyezni az autók (meg amúgy minden más versenyre is), azaz az indulók valójában utcai sportkocsikkal teljesítették az embert és gépet egyaránt kifacsaró futamot.
Ennek persze hamar vége szakadt, de a szervezők újra és újra megpróbálták visszatéríteni ebbe az irányba a versenyt. Legutóbbi az 1993 és 2011 között létező GT1 géposztály szolgált erre a célra; ebben a kategóriában indulva ért el abszolút győzelmet 1995-ben a McLaren F1 GTR.
Ugyanez a cél vezérelte a Hypercar géposztály 2020-as indítását is, csakhogy a legtöbb autógyártó megfúrta az elképzelést: ahelyett, hogy közúti hipersportkocsiból építettek volna versenyautót, fordítva tervezték megoldani a feladatot, és persze a végén egytől egyig feladták a hangzatos terveket.
Az Aston Martin egyedüliként követte az eredeti ötletet: megépítette a Valkyrie hipersportautót, majd bemutatta az abból készült Le Mans-i versenyautót. Most pedig visszafordította a folyamatot: elkészült a versenyspecifikációjú gép avatatlan kezekbe szelídített változata.
Illetve dehogy szelídített: a 6,5 literes, V12-es szívómotor ugyanis, amelynek teljesítménye nem haladja (nem haladhatja) meg az 500 kW-ot (680 LE), a Valkyrie LM (Le Mans) esetében 520 kW-ra, azaz 707 lóerőre képes. Megmarad az eredeti, szegénykeverékes hangolás, de úgy módosítják a motor vezérlését, hogy normál kútbenzinnel is egészségesen működjön.
Ez sehol nincs persze az eredeti, utcai variáns 1167 lóerejéhez képest, de ott hibrid komponenssel együtt kapja a V12-est az ember, itt pedig a maga pőre valójában – puristák számára nagy ám a különbség, ráadásul az a tíz példány, amelyet építeni fog a Valkyrie LM-ből az Aston Martin, jó eséllyel olyan garázsokba kerül majd, ahol vélhetően már eleve áll egy hibrid Valkyrie is.
Ez egyébként talán a legnagyobb eltérés a versenyautóhoz képest, hiszen pont az volt a lényeg, hogy a vezetési érzetet átadhassák a milliárdos műkedvelőknek. Kiszerelték persze a korlátozó elektronikát, valamint a ballasztot, amely a minimálisan előírt tömeg eléréséhez volt szükséges – a Valkyrie LM így legfeljebb 1030 kilót nyom szárazon.
A vezetői környezet is új, de nem utcára, hanem pályahasználatra optimalizálták, így a szénszálas vázú, párnázott ülésbe hatpontos öv szorítja a pilótát, a biztonságról tűzoltó-rendszer gondoskodik. A kormánykerék beépített kijelzőt és váltóvillámot kapott.
A hétfokozatú, szekvenciális váltó félautomata, kormányról kapcsolható, pont, mint a versenyautóé; és a futómű is ugyanaz a konfiguráció: elöl és hátul egyaránt kettős keresztlengőkaros a felfüggesztés, a torziós rugókra nyomórudak viszik át az erőt, a kerekeknél és középen állítható lengéscsillapítókat alkalmaztak. A Pirelli egyedi abroncsokat fejlesztett az autóhoz.
A tulajdonosokat nem terheli korlátozásokkal a gyártó, ha kifizették, azt csinálnak az autójukkal , amit akarnak. Ezzel együtt nem ez a javallott út: külön programot állítottak össze a számukra, amelyben a pilóták egyrészt tanulhatnak és fejlődhetnek, másrészt az Aston Martin gondoskodik az autó tárolásáról, versenypályára szállításáról és felkészítéséről is, hogy a tulajnak csak a vezetés élményével kelljen törődnie. A program személyre szabott versenyoverallt, sisakot, Hans nyakvédő rendszert és egyéb kiegészítőket is biztosít az ügyfelek számára – tényleg alájuk tolnak mindent.
A Valkyrie LM összesen tíz példányát 2026 második félévétől kezdve adják át a tulajdonosoknak, és már abban az évben két pályaprogramot kapnak a tulajdonosok- magától értetődően Forma-1 színvonalú pályán.
Nyilván lenne kereslet a Porsche átépített Le Mans-i versenyautójára is, ám abból egyetlen példányt gyártottak csupán – igaz, azzal közútra is mehetnénk:
