Az elmúlt hónapokban mindent elmondtunk már az Alfa Romeo 4C-ről, amit lehet. 

A középmotoros, hátsókerék-hajtású sportkocsi 1750 cm3-es, alumínium turbómotorja 6000/perces fordulatszámon 240 lóerőt teljesít, legnagyobb forgatónyomatéka 350 Nm, ami a 2200-4250/perc tartományban áll rendelkezésre. A hajtóerő rajtprogrammal szerelt, száraz duplakuplungos váltón és elektronikus differenciálzáron keresztül jut a 235/40 R18 méretű abroncsokkal szerelt hátsó kerékre. 
Szénszálas vázszerkezetének köszönhetően a 3989 mm hosszú, 1864 mm széles autó üresen mindössze 895 kilót nyom, a hátra tolt középmotornak köszönhetően ennek 60 százaléka a hátsó tengelyt terheli. A szerény tömeg és a nagy motorteljesítmény párosa 4,5 másodperces százas sprintet, a 258 km/óra végsebesség elérésében a 0,34-es közegellenállás (ami a negatív felhajtóerőt ébresztő karosszéria fényében kiváló, sőt, az Alfa szerint egyenesen világrekord) is segít. Az átlagfogyasztás 6,8 liter százon. 
A lyuggatott Brembo fékek 1,25 g-vel lassítják az autót, a fékút 36 méter 100 km/óráról; a kettős keresztlengőkaros első és MacPherson hátsó felfüggesztés kanyarban akár 1,1 g oldalgyorsulást engedélyez az autónak. 
A DNA üzemmódkapcsoló új fokozatot kapott: a ‘Race’ módusban az ESP ugyan aktív marad (ez elengedhetetlen a Q2 elektronikus differenciálzár miatt), ám kizárólag vészfékezés során aktiválódik; a kipörgésgátlót elássa mélyre az elektronika, a sebességváltó, akárcsak ‘Dinamikus’ állásban, 25 százalékkal gyorsabban kapcsol, mint alaphelyzetben. 
A rövid, 2380 mm-es tengelytávon nyugvó autó két főnek és 110 liternyi csomagnak nyújt élvezetes helyet. Európa számára ezer, a világ többi piacaira további 2500 darab készül az autóból, mégpedig nem is akárhol: Modenában, a Maserati üzemeiben szerelik össze két dolgos kezükkel a különösen alapos képzettségű munkások.