Norvégiában a telet nagykanállal eszik. És bár gigantikus adagokban érkezik, a helyiek megtanulták szeretni és élvezni. A jeges pokol azonban minden sofőr számára tartogathat valami meglepetést. Az utak gyakran a fjordok keskeny szerpentinjein vezetnek keresztül, emellett trollokból sincs hiány, sőt, ez az egyik fő szállásterületük a mitológia szerint.
A Scania Winter rendezvényt eleinte csak a norvég üzemeltetőkre szabták, de 5-7 éve nemzetközivé nőtte ki magát és már más európai országokból érkező újságírókat is vendégül látnak a svéd teherautó-gyártó éves téli vezetési napjain. A rendezvény központja alapvetően az Oslótól két órányi buszútra található Trysil síparadicsom, illetve annak közelében a helyi repülőtér. Ami ilyenkor téli álmát alussza.
A rendezvényen a fő fókusz természetesen a nagy vasakon van, de itt Északon másképp kell vezetni őket. A rendezvény főszervezői szerint az esemény nem azért nőtte ki magát, mert a norvégok számára érdektelenné vált volna, sőt. A norvég üzemeltetők, partnerek kétszer annyi időt tölthetnek itt el, mint az újságírók. Ha van hely, ahol meg lehet tapasztalni a téli vezetés kihívásait, akkor az Norvégia. Én már másodjára vettem részt rajta, de ezúttal sem volt unalmas, vagy megszokott.
Zord idő, hó mindenhol
A téli hónapokban úgy fest az ország, mintha a hó ejtette volna foglyul. Nem véletlenül itt forgatják az egyik legnépszerűbb téli kamionmentős sorozatot. A megfagyott csapadék itt nem olvad el egyhamar. Az utak széleit piros pálcákkal jelölik, hogy látható legyen meddig tart a szilárd burkolat. A közlekedést az is nehezíti, hogy ilyenkor rövid ideig jók a látási viszonyok. A látogatásunk idején a Nap reggel kilenckor (!) kelt fel és már fél négykor már le is bukott.
De inkább a hó jelenti a legtöbb bosszúságot, vagy örömöt, ki hogy nézi. Az Oslo-i városközpont és a nemzetközi repülőtér között közlekedő vonaton színes kijelzőkön tájékoztatják az embereket az aktuális hóhelyzetről. Bárki megnézheti, hogy a síparadicsomokban mennyi hó gyűlt össze. Érkezésünk napján Trysilben éppen 40 cm hó volt, de másutt ennek a duplája sem volt ritka. A sok hó persze érhető, hiszen folyamatos az utánpótlás.
Ha valahol pár napig nem esett, azt onnan lehet tudni, hogy a fenyőfák ágai nem roskadoznak a hótól annyira. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy az Oslótól Trysilig vezető úton akadt olyan út, ami meg lett volna tisztítva a hótól. Talán csak az autópálya volt kivétel. Ráadásul a hőmérő higanyszála nem emelkedik nappal sem nulla fok fölé ebben az időben. Éjszaka pedig a -15-20 Celsius fok sem ritka. Még a teherautókon is kötelező a téli gumiabroncs, de a hóláncnak is kéznél kell lennie.
Az autópályákat takarítják, de a kétsávos főutakra kevesebb figyelem jut
Ott tartózkodásunk alatt arra is volt példa, hogy ónos eső esett, ami miatt pillanatok alatt jégpáncéllá váltak az utak. Káosz nem volt az utakon, de az is igaz, hogy a hókotrót senki sem merte megelőzni. Hiába minden tapasztalat akkor, amikor egy lejtőn lefelé gurulva érzi a sofőr, hogy a kerekek elvesztik a tapadást és a kipörgésgátló vadul dolgozik. Buszunk visszafelé egy óra alatt tett meg 50 kilométeres távot. A kétsávos utakon menet közben gyakran látni félre álló teherautókat, vagy árokba csúszott autókat.
Kastélyszerű motel az egyik norvégiai pihenőhelynél
Ki akar ilyen körülmények között vezetni? Ha van hely, akkor ki lehet próbálni, hogyan teljesítenek a téli időjárási körülmények között a teherautók, akkor az éppen ez az! A profi tesztsofőrök mellett pedig biztos kezekben lehet az ember és számos trükköt elleshet.
Erdei vezetés, hóban
Rájuk szükség is van, mert a Scania Winter egyik főhősét, a 93M off-road teherautót nem is lehetne szakmai támogatás nélkül vezetni. Mármint elsőre. A maga szögletes fülkéjével, a ’90-es éveket idéző vezetői környezetével ma már öregúrnak számít a digitális műszerfallal ellátott teherautók mellett. Gombjainak és műszereinek felderítésével órákat el lehetne tölteni, de sok idő itt nincs, kilincsét egymás kezébe adják az újságírók.
Norvégia
Az ország területe 385 203 négyzetkilométer, mellyel a világ 67. és Európa 6. legnagyobb országa. 323 802 km²-es területével (Svalbard, Jan Mayen és más tengeren túli területek nélkül) nagyobb, mint Olaszország vagy az Egyesült Királyság, de az ország nagy része hegyvidékes, korábban gleccserek által szabdalt terület. Meglehetősen gyéren lakott országnak számít, hiszen a népsűrűség alig éri el a 15 fő/négyzetkilométert. Az országnak mintegy 5,5 millió lakosa van.
Az alacsony népsűrűség miatt a tömegközlekedés kevésbé van kiépítve Norvégia vidéki területein, de a városokban és a városok környékén fejlett a közösségi közlekedés. 2008-ban Norvégiában a közúti hálózat 92 ezer km, amelyből 72 ezer km volt burkolt és 664 km autópálya.[31] Autópályák csak a legnagyobb városok környékén vannak. Forrás: Wikipedia.hu
Mindez persze érthető, hiszen nem mindennap vezethet az ember olyan teherautót, ami sokáig rendszeresítve volt a norvég hadseregben. Fülkéje nincs túl magasan, de egy alacsonyabb embernek talán nehezebb lehet beszállni. Három lépcsőt kell leküzdeni hozzá. A két utasülés között egy jókora motorsátor található. A belőle áradó meleg átjárja a kabint is. A vezetőülés jobb oldalán masszív foglalatú kéziváltó kapott helyet, amit off-road menetelés közben nem is kell piszkálni.
Azért van csörlő a 93m elején, hátha ki kell húzni a bajból
Az elindulás majdnem sima ügy vele, hiszen csak sebességbe kell tenni, kikapcsolni a rögzítő féket, majd a vaj puha kuplung felengedésével már meg is mozdul a monstrum. A „könyökünk” alatt dolgozó, 250 lóerős dízelmotor hangos kerregéssel jelzi, hogy sikerült mozgásba hozni az összkerékhajtású teherautót, amin a biztonság kedvéért hólánc is van. Utunk egy erdős-dombos területen vezet keresztül. Az út széleit piros műanyag-pálcák jelzik, na meg a letaposott hó, de érdemes tartani az íveket, mert a 40 cm mély hótakaró tökéletesen fedi az esetleges árkokat is. Nekem sikerült belépnem egy ilyenbe és derékig elmerültem. Szóval kissé olyan, mint a futóhomok.
Az emelkedőkön nagy segítség a kézi gáz, amely lényegében egy, a műszerfal alján lévő kis fogantyút takar. Méretileg vetekszik egy személyautó manuális váltókarjával. Ennek „kihúzásával” biztosítható a folyamatos haladás, amire havas terepen nagy szükség van. Használatával nem kell a kuplunggal bajlódni, lényegében olyan, mint egy tempomat, tart egy meghatározott motorfordulatot és így sebességet (20 – 25 km/óra), így a vezető csak és kizárólag a kormányzásra fordíthatja a figyelmét.
Ez az a pont, amikor a sofőr csak az eget látja a vezetőülésből
A kis kéttengelyes Scania az extra meredek lejtőkön is olyan megbízhatóan kapaszkodik fel, hogy a lendületvesztés nyomaival sem lehet találkozni. Kissé bizarr, amikor a fülke az emelkedő csúcspontján a levegőbe emelkedik, majd hirtelen átbillen és a mélybe süllyed. De a teherautó ugyanolyan kiegyensúlyozott tempóval folytatja útját, mint annak előtte. 40 centiméter hó ide-vagy oda, akkora a hasmagassága, hogy bőven lenne még helye. Nem érte el a maximumát, egyáltalán nem ért le a karosszéria alja a kitaposott utakon. Dacára a korának kormánykereke erőkifejtés nélkül forgatható, kormányzása is kifejezetten személyautós. Fűtése annyira erős, hogy egy 15 perces off-road túra után szabályszerűen leizzad benne az ember.
Egyetlen baj vele, hogy át kell adni másnak! Pedig ebből nem akar kiszállni az ember. Nem tudom, jól lehet-e egyáltalán lakatni a bennünk lakozó gyermeket ennyi idővel? Bizonyára nem, egész Norvégián szívesen átmennék egy ilyen „dinóval”. Na, de nem az unalmas aszfalt-, hanem inkább a havas földutakon.
Kalandos gép, amit kalandos vezetni
Extra hosszú faszállító
Nincs Scania Winter esemény V8-as nélkül! A szervezők most sem feledkeztek meg erről és elhoztak egy 24 méter hosszú farönkszállító szerelvényt. (Norvégiában a megengedett szerelvényhossz eléri a 25,25 métert.)
Nem nehéz kitalálni, hogy ez is olyan jószág, amivel alapvetően a legtöbbször erdőkben, vagy magánutakon találkozik az ember. A Scania ezúttal egy partnerétől kért egy 770R-est, aminek már a fényezése sem volt átlagos, hát még a motorja! Hajtásáról a Scania legerősebb dízelblokkja gondoskodik, amely sokáig a legerősebb motor volt Európában. Csúcsnyomatéka 3700 Nm, tehát kiválóan alkalmas a túlsúlyos szállítmányokra. Tesztjárművünk teljesen meg volt rakva és a hátsó póton még egy helyes kis daru is akadt. Ezzel a sofőr maga is kényelmesen el tudja végezni fel- vagy lerakodást.
A 770R-es szinte folyamatosan mozgásban volt. Mindenki őt akarta
A V8-as motor a farönkszállítók között legalább annyira alap, mint mondjuk a karos kávéfőzőgépek a kávézókban. És az ilyenekben dolgozó sofőrök legalább annyira élvezik a munkájukat, mint a baristák, akik tudják, mit kell ahhoz tenni, hogy a lehető legtökéletesebb szerkezetű tejhabot állítsák elő a lattéhoz. Tudni kell kezelni ezeket, főleg hóban.
Pofonegyszerű az elindulás: bár az új digitális műszerfal biztosan szokatlan lesz azoknak, akik még nem találkoztak vele. De mese nincs, a Scaniának be kellett ezt vezetnie, mert másképpen nem tudná teljesíteni a tavaly júliusban életbe lépett, járműbiztonságra vonatkozó előírásokat. Ezek között volt a tolatókamera is, amelynek képe immáron a 6X2-es hajtásképletű V8 műszerfalán is megjelenik. Mivel automata váltós, így csak a rögzítő féket kell kiengedni, majd az automataváltót D-állásba tenni. Előbbi manuális, mert az üzemeltetők választhatnak milyet szeretnének. A norvégok ebből a szempontból konzervatívak és csak a biztosra esküsznek.
A 770R is megkapta a digitális műszerfalat. Norvég piacra kuplung pedállal is kérhető
A siker titka
A V8-assal egy, a Trysil repülőtere mellett található motocross pályán tettem egy jókora kört. Persze a pálya alig volt látható a hótól. Mivel éppen a tesztvezetés előtt esett néhány centi friss hó, így stratégia kellett a vezetéséhez. Bár jó minőségű, Continental Scandinavia téli gumiabroncsokkal szerelték, azért hólánc nem volt rajtuk és az a varázs doboz is hiányzott, amiből egy gombnyomásra némi törmeléket lehet engedni az útra akkor, ha valamelyik kerék elveszti a tapadását.
A norvég tesztsofőr elárulta a titkot: úgy kell menni, hogy ne álljunk meg egy pillanatra sem, mert ennyi kerék esetén lesz olyan, amelyik nem fog tapadni. Nyolc tengelyről beszélünk, amiből csak kettő hajtott. Ez azt jelenti, hogy nagyon tudatosan kell bánni a gázpedállal és kerülni kell az erős fékezéseket. A V8-assal körülbelül 25-30 km/órás sebességet sikerült elérni a pályán, ami tele volt éles kanyarokkal. Ez a motornak szinte semmi, hiszen alig 1200-1300-as fordulatszámon pörgött percenként.
Ilyen a naplemente Trysilben, ami közkedvelt turistaparadicsomnak számít arrafelé
Szűkebb kanyarokban nagyon a külső ívre kell tartani, hogy be tudjon fordulni, de mivel könnyen, erőkifejtés nélkül lehet vele manőverezni, így az ember teljesen a vezetésre tud összpontosítani. A két oldalsó tükör pedig olyan széles, hogy kanyarodásnál is jól lehet látni a pótkocsit. Igen, előfordul azért olyan pillanat, amikor a vége nem látszik, de olyankor a kisebb tükröket kell nézni. Mindent összevetve hideg-rázós egy V8-as paripát megülni. Az ember egyszerre tanulja meg tisztelni a téli útviszonyokat, valamint azokat a hatalmas dimenziókat, amilyet egy ilyen extra hosszú kamion képvisel.
Mindezek ellenére tévedés lenne azt gondolni, hogy Európa hatodik legnagyobb országában, Norvégiában mindenki úgy születik, hogy már tud jeges, havas útviszonyok között közlekedni. Utunk során nem egy elakadt személyautót, vagy teherautót láthattunk. Persze ilyenkor az is előfordul, hogy azért kell félreállni, mert egyszerűen lejár a vezetési idő a lassúbb haladás miatt. Jól láthatóan azért vannak még olyan szegmensek, ahol a dízel az úr és várhatóan az is marad egy ideig. Még a villanyautózás fellegvárának számító Norvégiában is.
