A Genfi Szalonon az utóbbi években mindig önálló rendezvényként, elkülönített tárlatban kaptak helyet az alternatív mobilitás standjai, mintegy kiállításként a kiállításban. No nem a legexkluzívabb helyeken, tavalyelőtt alig találtam meg a zöld gépeket a lépcső alá besuvasztva.
A manufakturális kis, sor-kétüléses villanykocsikat a nagy dérrel-dúrral bemutatott Renault Twizy és az Opel Rak-e fogja megfojtani
Idén már a Palexpo kiállítási csarnok területéről is kiszorultak a zöldségek, egy sátorba. De még azt is megszállták legalább félig az autóipari mamutok. Az elektromos autózás, a gázüzemű kocsik, a jópofa kis egyéni közlekedési eszközök fejlesztése immár nem egyéni kis pionír cégek dolga: a nagyok einstandolták ezt a szürke zónát.
Az elég sokáig elektromos Opel Ampera Év autója lett. A Renault bemutatta a 17 ezer eurós Zoét és a vidám kis kétszemélyes-elektromos városi izé, a Twizy szériaváltozatát. A Toyota Prius is tölthető már konnektorról, és ott a Peugeot iOn, a Citroen C-Zero, a Mitsubishi i-Miev, a Nissan Leaf, az elektromos Focus, Mini, Fluence, C30, Golf; némelyik kapható, némelyik az lesz hamarosan.
Köszönjük, Emese. Milyen lehet ennek a töréstesztje?
A próbautakra is inkább a nagy márkák autóit vitték el az újságírók; szívszorító látvány, ahogy a világszerte márkakereskedések ezreiben manapság felbukkanó tömegtermékek fürdenek a fényben, a kis proto-izék meg bent száradnak a konnektoron lógva a sátorban:
Hiába, az autóipar a tömegtermelési rendszerek működésének iskolapéldája. Aki nem tud hatalmas keresletet hatalmas fejlesztő- és gyártói kapacitássá koncentrálni, nem él meg.
Nagy autókonszernek vezetői évek óta mondják: hosszú távon mindössze néhány, mondjuk féltucat vállalat fog fennmaradni csupán, és mindenki az ő termékeikkel fog járni. Igazuk lesz.
Úgy néz ki, az autózás elektromos forradalma sem változtat ezen a tömörödési folyamaton. A sokféleség, a diverzitás a természetben működik, amíg az ember bele nem tapos, de az ember által épített kapitalizmusban nem igazán.
