Kivel ne fordult volna elő, hogy egy főútra való kihajtásnál valaki mögöttünk ráfeküdt a dudára, mert ő jobban tudta, mikor lehet biztonságosan kifordulni? Vagy kivel ne történt volna már meg, hogy az autósnak fogalma sem volt a jobbkéz-szabályról és kihajtott elénk, utána még neki állt feljebb?

A magyar közlekedési morálról eltérő véleménnyel rendelkezünk, de abban egyetértünk, hogy kiválónak korántsem nevezhető. Ebben az is nagy szerepet játszik, hogy olyanok is részt vesznek a forgalomban, akik a KRESZ-szabályokat talán ismerik, de a társas együttélésben az erősebb kutya… elvet vallják.  

A rohanó mindennapokban azonban nincs idő arra, hogy megértő beszélgetés keretében boruljanak egymás vállára az autósok. A bajtársiasság van, amikor érvényesül, de a legtöbbször inkább az látszik, hogy a kormány mögött ülőnek inkább az egója nagy, nem a vezetési tudása. Mit lehet olyankor tenni, mikor egy nap több ilyen helyzetbe is belefut az ember?

Az első a tünetek felismerése. Ha valaki a legnagyobb nyugalommal ül autóba, akkor is könnyen lehet, hogy nap végére összekócolják az idegeit. Amennyiben úgy érezzük, hogy elégedetlenségünknek káromkodások formájában kell hangot adni, vagy ha két másodperc miatt is rádudálunk a másikra, akkor az már az első jele annak, hogy feszültek vagyunk. Súlyosabb esetben az ideges sofőr hajlamos lehet arra, hogy figyelmen kívül hagyjon olyan szabályokat, amelyeket nem feltétlenül tudnak rajta számonkérni. Benn marad a belső sávban, mert „neki sietni kell”, vagy nem enged be maga elé valakit balról, mondván „várja ki, míg valakinek megesik a szíve rajta”.

 

Könnyű mondani, hogy maradjunk nyugodtak a volánnál, de mi az, ami igazán segít? Például az, ha elkerüljük, hogy az éhség mardossa a gyomrunkat. Ha valahová úgy indulunk el, hogy nem gondolunk arra, hogy a tízórait vagy az uzsonnát időben elfogyasszuk, akkor az frusztrálttá teheti a gépjárművezetőt. Ilyenkor inkább álljunk meg egy gyors pihenőre, ami lehetővé teszi a folyó ügyek elintézését is.

Ha hosszú és idegőrlő útra indulunk ismeretlen helyszínre például nagyvárosban, akkor szánjunk időt elindulás előtt az út megtervezésére. Gyakran éppen az teszi feszültté az embert, hogy izgulni kezd, oda ér-e a fontos interjúra, találkozóra vagy megbeszélésre. Ne kísértsük a sorsot! A GPS csak egy hozzávetőleges, aktuális tervet ad meg. Ha az út előtt órákkal nézzük meg, hogy mennyi idő odaérni, könnyen lehet, hogy elfelejtünk figyelembe venni olyan körülményeket, mint például a reggeli vagy délutáni csúcs.

Szintén fontos tényező, hogy lehetőleg ne a vezetés idejére tervezzük a felkavaró beszélgetéseket. Bár a kihangosító révén menet közben is telefonálhatunk, lehetőség szerint inkább ne ilyenkor oldjunk meg komoly problémákat, mert elvonják a figyelmet, ezáltal pedig idegesítő szituációkba sodorhatnak. Ha pittyeg a telefon a közösségi médiás értesítések miatt, hagyjuk figyelmen kívül vagy halkítsuk le. A pihenőidőig bőven várhat, hogy kiderüljön, ki és miért lájkolta valamelyik üzenetünket.

Végül egy bevált és kipróbált tanács. Ha semmi sem működik, akkor tegyünk fel a vezetés idejére olyan zenét, amelyet kedvelünk. Például a klasszikus zene segít kikapcsolni, és nyugtató hatással bír. Ne hagyjuk, hogy mások felhúzzanak, igyekezzünk tenni a nyugalmunkért, ne hagyjuk, hogy kibillentsenek az érzelmi és mentális stabilitásunkból!

HIRDETÉS 

A KOCKÁZATOKRÓL ÉS A MELLÉKHATÁSOKRÓL OLVASSA EL A BETEGTÁJÉKOZTATÓT, VAGY KÉRDEZZE MEG KEZELŐORVOSÁT, GYÓGYSZERÉSZÉT!

Édes álmok jönnek, ha így eszel

Mindig azt hallod, hogy lefekvés előtt már ne egyél. De mi van akkor, ha létezik olyan étel, amitől jól alszol? Most…